Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-13 / 45. szám
-319Bencsik Márton volt szarvasi, illetve pest- erzsébeti lakos az 1922. évi XII. t.-c. 98. §-ába ütköző kihágás miatt jogerősen el lett ítélve. Az ítélet végrehajtása előtt ismeretlen helyre távozott. Nyomozandó, feltalálás esetén a szarvasi járás főszol gabirája értesítendő. Vármegyei közérdekű hírek. Béfaésvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó U-én, csütörtökön rendfaivfili közgyűlést tartott, melynek főtárgya dr. Kovacsics Dezső főispán melletti állásfoglalás volt. A közgyűlési terem zsúfolásig megtelt, ahova a törvényhatósági bizottság tagjain kivül felvonultak még az árvizsujtotta terület kárvallott lakói is, akik Vésztőről, Okányból és Gyula vidékéről jöttek be tömegekben, hogy dr. Kovacsics Dezső kormánybiztos főispán iránti hálájuknak ezzel is kifejezést adjanak. A közgyűlésen dr. Daimel Sándor alispán elnökölt. Dr. Márki) Barna vm. másodfőjegyző, előadó ismertette dr. báró Apor Vilmosnak tárgy- sorozat első pontjaként szereplő indítványát. Eszerint Békésvármegye közönségét mély aggodalommal tölti el az a mozgalom, amellyel egyes elemek a főispán becsületére és állására törtek s ezzel szemben kinyilatkoztatja, hogy nagy közigazgatási képességgel, lankadatlan buzgalommal dolgozó s az árvizek idején is nagy. önfeláldozással, az újjáépítésben pedig kiváló eredménnyel mindig csak vármegyéjéért küzdő főispánjához ragaszkodik, bizalommal van iránta s azt kívánja, hogy a kormány tartsa meg állásában a vármegye javára. Bejelenti az előadó, hogy időközben megérkezett a belügyminiszter döntése, amely szerint Kovacsics főispánt továbbra is meghagyja állásában és nagy súlyt helyez közérdekű munkásságára, ennélfogva az állandó választmány módosítja a benyújtott javaslatot olyan értelemben, hogy a belügyminiszter értesítését örömmel veszi tudomásul a törvényhatósági bizottság s törhetetlen bizalommal és őszinte szeretettel ragaszkodik dr. Kovacsics Dezső főispánhoz. Dr. báró Apor Vilmos, az indítvány benyújtója és első aláírója szólal fel. Hangoztatja, hogy indítványát sem meghunyászkodás. sem politikai praeindicatió nem diktálta, hiszen jól tudja, hogy a főispánt úgysem a vármegye szeretető tartja meg állásában. De azokkal a támadásokkal szemben, amelyek dr. Kovacsics főispánt a parlamentben is érték, a törvény- hatósági bizottság egy cáfolattal és egy tiltakozással tartozik. Elősször is megcáfolja azt a beállítást, mintha az alispán visszatartása érdekében megnyilvánult őszinte, egyhangú állásfoglalása a főispán leszavazása akart volna lenni, másodszor pedig tiltakozik azok ellen az aljas rágalmak ellen, amelyek a főispánt érték. Ezt nem csak a főispán, hanem Békésvármegye becsülete is megköveteli. Maradjon nyoma annak, hogy ez a vármegye, amint megtudta tartani nagyrabecsiilt, szeretett első tisztviselőjét, úgy meg tudja védeni főispánját is a demagógia rágalmai ellen. Ezt a két kiváló vezetőt mentjük meg vármegyénknek s adja Isten, hogy vállvetett munkájukból áldás fakadjon a vármegyére. Csizmadia András nemzetgyűlési képviselő a nagy számmal felvonult vésztői, okányi és gyulavidéki árvízkárosultaknak dr. Kovacsics főispán iránt érzett háláját és szeretetteljes ragaszkodását tolmácsolja. Faragó László a főispán felelőtlen, de névszerint is ismert támadóit, rágalmazóit bélyegzi meg. „Nyugodtan láttuk — úgymond — hogy nem függ többé fejünk felett az alispánkérdés és azt hittük, hogy főispánunk és alispánunk együttes működése áldásos hatással lesz vármegyénkre. De mindjárt a második pillanatban pokolbeli ördögök villámokkal szórták tele vármegyénk tisztuló egét. Ezek az ördögök kicsinyes politikai manőverükkel fájdalmat akartak okozni a mi jó főispánunknak. Most jólesően szemlélhetjük annak a határtalan szeretetnek és ragaszkodásnak az őszinte megnyilatkozását, amellyel nemcsak mi, a törvény- hatósági bizottság tagjai, hanem azok is viseltetnek a főispán iránt, akik minket idekiildtek“. A vármegye sajtója nevében is kijelenti,
