Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)

1926-08-19 / 33. szám

-237Pályázatok, hivatalos hirdetések és kőrözvéoyek

Rocskár Pál tótkomlósi lakos ellen a Kbtk. 75. §-ába ütköző kihágás miatt eljárás indíttatott. Terhelt kihallgatása előtt ismeretlen helyre távozott, nyomozandó, feltalálás esetén az orosházi járás főszolgabirája értesítendő.

Szükségessé vált a Kovács kiskorúak illetőségének megállapítása, illetve ebből a célból atyjuk néhai Kovács Antal születési, házassági anyakönyvi, továbbá állítási lajstrom kivonatának beszerzése.

Minthogy pedig elhalt Kovács Antal felesége özv. Kovács Antalné, Halász Teréz, aki egyedül tudna felvilágosítást adni arra nézve, hogy a jelzett okmányok hol volnának beszerezhetők, ismeretlen helyen tartózkodik, nevezett körözendő és feltalálás esetén arra, hogy a hivatkozott okmányok hol szerezhetők be, kikérdezendő és hozzám jelentendő.

V.

Vármegyei közérdekű hírek.

Építőiparosok társas alakulatokban úgy

az 1922. évi XII. t.-c. életbelépte előtt, mint azóta csak akkor gyakorolhatók, illetőleg ipar- engedély csak akkor adható ki, ha az illető iparágra a képesítéssel és az önálló iparűzés törvényes kellékeivel a társulok mindegyike saját személyében rendelkezik, miért is jogi személyek iparűzési jogosítványt, illetőleg ipar- engedélyt az építőiparok gyakorlására nem kaphatnak. Szövetkezet csak az »Építési vállalkozói ipar« gyakorlására kaphat ipar igazolványt, mert ez az ipar szabad ipar. Azonban az építési vállalkozó maga az építési munkákat nem végezheti, illetőleg nem végeztetheti alkalmazottaival, hanem csupán az illető építőipari munka elvégzésére megfelelő ipar- engedéllyel biró önálló iparossal (kőműves stb. iparossal) vagy mesterrel, vagy építőmesterrel. (17283—1926. alispáni számnál kereskedelemügyi miniszter 80141 —1926. sz. rendelete.)

Könyöradomáuy gyűjtés engedélyezése iránt élőterjeszlett kérelem tárgyában hozott alispáni határozat ellen van-e jogorvoslatnak

helye, illetőleg az előterjesztett jogorvoslatot az 1876. évi VII. t.-c. 58. §-ának c) pontja alapján a közigazgatási bizottságnak kell-e elbírálnia. Fenti kérdésre a belügyminiszter ur 150068 —1926. VIII. számú leiratában a következő választ adta :

Törvényeinkben és joggyakorlatunkban is általánosan elismert elvi szabály, hogy a köz- igazgatási hatóságoknak egyesek jogait vagy érdekeit érintő elsőfokú intézkedései ellen az érdekelt feleket még abban az esetben is megilleti a felebbezés, ha ez iránt a törvény vagy rendelet kifejezetten nem intézkedik. Ez egyébként a kormányzat főfelügyeleti jogából is következik, mert az alsóbbfoku hatóságok helytelen intézkedéseinek korrigálására a lehetőséget csak a jogorvoslat adja meg. Ennek megfelelőleg a közigazgatási törvények és rendeletek a magánosok ügyében hozott elsőfokú határozatokkal szemben általában megengedik a felebbezést és mikor ez alól kivételt akarnak tenni, kifejezetten kimondják, hogy a határozat végérvényes, vagy hogy az ellen csak bírói utón kereshető orvoslás. Abból tehát, hogy a könyöradomány gyűjtésről szóló 81000—1924. B. M. rendelet a jogorvoslatról nem rendelkezik, nem következik az, hogy a felebbezés ki volna zárva, mert a fentebb említett s a joggyakorlatban hasonló esetekre irányadóul tekintett elvi jogszabály alapján a könyöradomány gyűjtési engedélyt a megtagadó alispáni határozat ellen is van felebbe- zésnek helye az 1886: XXI. t.-c. 68. §-ának utolsó bekezdése értelmében. A felebbezés elbírálására azonban nem a közigazgatási bizottság, hanem a belügyminiszter illetékes, mert közrendészeti (rendőri) kérdések egyáltalán nem tartoznak a közigazgatási bizottság hatáskörébe. A könyöradomány gyűjtési (koldulási) engedélyek pedig, habár céljuk a közjótékonyság igénybevétele, alapjában véve közrendészeti jellegűek, illetőleg közrendészeti szempontokból birálandók el. Erre mutat a fentebb idézett rendeletnek az az intézkedése is, hogy városi törvényhatóságban, habár az engedély megadására, mint vármegyékben az alispán, a polgármester van jogosítva, az engedélyre vonatkozó kérvény a m. kir. állami