Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (28. évfolyam, 1-53. szám)
1925-01-15 / 3. szám
- 30 évi 10300 sz. pénzügyminteri rendelet 1. §.) volt. A jelenlegi illeték pedig az 1924. évi 68600. pénzügyminiszteri rendelet 1. ,§-a értelmében 1924. évi junius 1-től kezdve 20000 K. iMindezek a felsorolt állandó összegek azonban csupán a kérdéses nyugták után követelhető illeték felső határát jelzik oly módon, hogy az állandó összegű illeték akkor rovandó le, ha a. nyugtázott összeg után II. fokozat szérint számított illeték azzal épen egyenlő, vagy anríál nagyobb; ha ellenben a II. fokozatú illeték kisebb, akkor csak ez a kisebb összegű fokozatos illeték jár. Pl., ha a gyám 1924. évi szeptemberben 5000000 K. tőkepénzről állított ki nyugtát, akkor nem a II. fokozat szerint számított 75000 K. illetéket, hanem csak 20000 K. állandó összegű illetéket tartozott leróni, viszont, ha a nyugta 500000 K.-ról szólt, akkor nem a 20000 K. állandó összegű illeték, hanem csak 7500 K. II. fokozatú illeték volt lerovandó. A m. kir. pénzügyminiszter ur utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy amennyiben a gyámok és gondnokok a szóban levő nyugtáikat a múltban nem megfelelő bélyeggel látták el, a felemelt illeték megszabása körül a legmesszebbmenő méltányossággal kell eljárni. Közelebbről felhatalmazta nevezett miniszter ur a pénzügyigazgatóságokat, hogy ilyen esetekben a felemelt illetéket ‘/io részére mérsékelten írassák elő az adóhivatalokkal, ha pedig az előírás már megtörtént, a felemelt illeték 9/10 részét hivatalból, vagyis anélkül, hogy a fizetésre kötelezett fél eziránt külön kérést terjesztene elő, rendelete alapján töröltethessék. Az utasítás és felhatalmazás megfelelően vonatkozik a központi dij- és illetékkiszabási hivatalra is. Budapest, 1924. évi december hó 5-én. A miniszter rendeletéből: dr. Kiss Dezső s. k. miniszreri osztálytanácsos. Fős&olgabirák. Polgármesterek. 51-^925. ikt. sz. — A débreceni mező- gazcrerSagi kamarának állati millafeldolgozó telepek létesítése tárgj^bán tett javaslatát az érdekeltek figyelmének felkeltése céljából másolatban közlöm. Gyula 1925. január hó 5. Dr. Daimel Sándor alispán. Kerületi Mezőgazdasági Kamara Debrecen. Méltóságos Alispán urnák, Gyula. 4720—924. Tekintettel arra, hogy a járványos betegségben elhullott állatok tetemeinek eltakarítása az u, n. dögtereken, melyek nemcsak a Kamara területén, de országszerte igen elhanyagolt állapotban vannak, állategészségügyi szempontból nem megfelelő, sőt igen gyakran az elásott állati hullák révén terjednek a járványok tovább ; a Kamara oly irányban kíván akciót indítani, hogy a dögterek helyett körzetenként állati hullagyüjtő és feldolgozó telepek létesittessenek, miáltal egyrészt az egyébként veszendőbe menő anyagok ipari és mezőgazdaságilag értékesíthető anyagokká dolgoztatnak fel, másrészt a feldolgozás folyamata alatt oly eljárásoknak vettetnek alá, melyek azok további fertőzését lehetetlenné teszik. Ily állati hullafeldo gozó telepek mintái a nyugati országokban, főleg és legközelebb Németországban nagy számmal állanak rendelkezésre, bár nálunk sem egészen ismeretlenek, úgy, hogy a technikai megoldása a kérdésnek nem okozna nehézségeket. Az alábbiakban pontokba foglalva közöljük azon általános elveket, melyek alapján véleményünk szerint ezen telepek alakítása legcélszerűbb volna: r 1. Állati hullafeldolgozó telepet magán- vállalkozók nem, csakis az érdekelt állattartó gazdák alapíthatnak, illetve azok egyesületei, szövetkezetei, városok, községek, illetve több község együttesen azok természetes központjában. 2. A telep állandó hatósági állatorvosi felügyelet alatt áll, akinek kötelessége a beszállított hullák esetleges felboncolását elvégezni, továbbá felügyelni arra, hogy a feldolgozásnál alkalmazott eljárások a tökéletes fertőtlenítésre megfelelők legyenek.
