Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (28. évfolyam, 1-53. szám)

1925-09-28 / 40. szám

267

jelent, azt teljes tárgyilagossággal, de egyúttal kötelességszerüleg, az alábbiakban ismertetem :

A vármegye folyó évi háztartási költségvetésében 4 és fél milliárdban volt a szükséglet előirányozva, a jövő évre pedig, a fentiek szerint általam már egybeállitott és a közgyűlésnek bemutatandó háztartási költségvetésben, 6 milliárd a szükséglet. A háborút megelőző időben, a vármegyének háztartási közigazgatási szükséglete — a legutóbbi években — évi 42000 aranykorona volt. Ezek szerint a 14500-as szorzószámmal már 410000 aranykorona lett volna a vármegyének a jövő évi háztartási szükég- lete, amely az annak alapjául szolgáló állami egyenes adókat véve figyelembe, a folyó évi 9 százalék helyett 12 százalékos pótadónak, vagy helyesebben a községek által fizetendő vármegyei hozzájárulásnak felelne . meg. Minthogy pedig ezt a terhet a most említett pénzügyminiszteri rendelet több mint 200 százalékkal emelte, ennélfogva könnyen kiszámitható, hogy a vármegyei hozzájárulás, az eddigi 9 százalék helyett a fedezetre váró 1,230.000 aranykorona alapul vétele mellett, jövőre 36 százalék lesz. Ezek szerint a békebeli 42000 aranykoronával szemben, a jövő évi szükséglet ennek majdnem harmincszorosa. A kivetés ellen csupán annyiban lehet és pedig csak birtokon kívül felebbezésnek helye, ha a megosztási arányt, vagy az állami adók össegét tévesnek tartom. Ebben a tekintetben a megfelelő intézkedéseket meg is fogom tenni, de majdnem bizonyos, hogy a kivetés összegén változtatni már nem lehet. Arra nézve, hogy mi lenne most már a teendő, ilyen ijesztő nagyságú újabb megterheléssel szemben, e helyen nem kívánok, de nem is tudok még előterjesztést tenni. Az október hó 3-án megtartandó rendes közgyűlés tárgysorozatába felvett egyik ilyen üggyel foglalkozó törvényhatósági átirat kapcsán módja lesz a törvényhatóságnak aggályait illetékes helyen, kifejezésre juttatni.

Itt kell még megemlíteni azt is, hogy az elhagyott gyermekek gondozási és a

betegápolási költségek címén a vármegyére kirótt fenti összeg fele már a folyó év második felében szintén a vármegye terhét képezi, tehát a községeknek még ebben az évben vármegyei hozzájárulás fejében 9°/0-ot, vagyis ugyanannyit kell még befizetni, mint amennyi egész évi vármegyei hozzájárulásuk volt.

A vármegyei jövő évi közúti költség- vetést még erre az évre nem mutathattam be, mert a jövő évi szükségletek mérvével a költségvetési év lejártát 4 hónappal megelőzőleg tisztában még nem vagyok, mert hisz a költségvetés összeállítására lényeges befolyással lesz az a körülmény, hogy ebben az évben még miféle munkálatokat lehet végrehajtani.

Minthogy az útalap bevételének 70°/0-át képező községi közmunkát, az állami adófizetési haladék folytán még csak most kezdik fizetni, ennélfogva a folyó évi költség- vetésbe felvett munkálatok tekintélyes részét nem tudtam a folyó évben elvégeztetni és mivel az idő már nagyon előrehaladt, ezért azoknak egy nagy része a jövő évre fog maradni.

Lényeges könnyebbségemre szolgált az a helyes, felsőbb hatósági intézkedés, mely szerint a közúti adó az egész évre előle- geztetett a vármegye részére {V f milliárd). Az igaz, hogy ezt a tekintélyes összeget az állam jóval az év vége előtt meg fogja kapni, mert az együttes adókezelés folytán módjában van ezt az előleget a befizetett adókból hivatalból levonni, amit az adóhivatalok meg is tesznek, vagyis a behajtással neki semmi nehézsége nincs, nem úgy mint nekem, akinek a községi közmunka behajtásának szorgalmazása egyik legterhesebb feladatomat képezi.

A szokásos évi vizsgálataimból csak Gyula és Békéscsaba város, a gyulai és szarvasi járások főszolgabirói hivatala, a szarvasi járás 5, az orosházi járás 2 községe van még hátra.

Vizsgálataim során Szentetornya községben találtam nagymérvű hátramaradást, amelynek eloszlatása iránt a megfelelő in-