Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (28. évfolyam, 1-53. szám)
1925-07-16 / 30. szám
208 — A Köröstarcsai Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a békési járás főszolgabirája által D. 20—903 t. sz a., 2558—903 ikt sz. a. kiadott iparigazolványát ismeretlen módon elvesztette. Megsemmisittetik. Venrsztó Bálint orosházi II. kér. 380 sz a. lakos 1919 évben Orosházán 2554—1919 jegyző- könyvi szám alatt egy darab 13 éves, 8 hónapos világos pej heréit, két hátsó lába kesely b ez T. 8. leírású lóról újított járlata elveszett. Meg semmisittetik Ifj. Oczot Pál mezőberónyi lakos a békési járás főszolgabirája által 1911 évi november hó 26 án A) lajstrom 45—911 t. a., 6792 — 1911 ikt. szám alatt kiállított szücsiparra szóló iparigazolványát ismeretien helyen elvesztette. Megsemmisittetik. Zelenyánszki Ilona békéscsabai lakos részére 1916. november 22 én 119. szám alatt a m. kir államrendőrsóg kapitánysága által ki állított eselódkönyv elveszett. Megsemmisittetik. Argyelán Júlia békési lakos, Békés község elöljárósága által 1923. évben kiadott munkás- igazolványát elvesztette. Megsemmisittetik. Vármegyei közérdekű hírek. A vármegyei közigazgatási bizottság 1925. évi fiiiius 13-áo tartott ütéséből. Elnöklő főispán az ülés megnyitása után bejelentette, hogy dr. Márki János kormány- tőtanácsos, gyulai !^ir. közjegyző, a törvény- hatósági bizottságnak tagja és a közigazgatási bizottságnak régebben volt tagja elhunyt. A vármegye közéletében hosszú időn át kiváló munkásságot teljesítő dr. Márki János emlékét a közigazgatási bizottság jegyzőkönyvében örökítette meg. Alispánt jelentésből: Az összes hatóságok megfelelő utasítások alapján közrehatottak oly irányban, hogy a mezőgazdasági munkások helyben nyári munkálatokhoz jussanak. Vett jelentések szerint a dolgozni akaró munkásoknak ez sikerült. Ha mégis több helyen idegen munkások szerződtettek, ennek okai nem a hatóságok, hanem sok esetben a munkások voltak, akik a hatósági közbenjárás dacára szerződéskötésre hajlandók nem voltak. így volt ez Békésen is, ahol a főszolgabíró többször személyesen közbelépett a munkások leszerződése érdekében, akiknek a munkát ismételten felajánlották, de ezek a munkavállalástól vonakodtak, vagy azért, mert nem akarnak, vagy azért, mert nem szeretnek dolgozni. Megemlékezik az alispáni jelentés az iparosság által tartott gyűlésekről és a megélhetési lehetőséghez, megfelelő munkaalkalmakhoz való jutást illetőleg kifejtett kívánságaikról. A legújabb rendeletek szerint a vármegye feladatává van téve, hogy újabb állásokat szervezzen. Így tűzrendészed felügyelő állásokat és gyepmesteri állásokat. Ezekre vonatkozószabályrendelet-tervezetet az alispán az októberi közgyűlésen fogja bemutatni és a jövő évi költségvetés keretén belül kell gondoskodni a tekintélyes összegű költségek fedezéséről. A községek köteleztettek arra, hogy megfelelő tüzoltószereket szerezzenek be. Kétségtelen,, hogy a tűzrendészed állapotok terén nagyon sok a tenni való. A legújabban kiadott minisztertanácsi rendelet szerint megint egy nagyon tetemes összegű teher háriitatott át a vármegyére, illetőleg a községekre. Az elhagyott gyermekek tartási, gondozási, ruházati és nevelési költsége, valamint az országos beteg- ápolási alap terhére rendelt gyógyszerek költségei folyó év julius hó 1-től kezdve a vármegyék, illetően a községek által lesznek vise- lendők. Az országos szükségletből Békésvármegyére eső rész összegét a népjóléti miniszter fogja a vármegyére kivetni, az alispán feladata lesz azután, azt az egyes községek között, teherbíró képességük arányában szétosztani ; a költségek fedezetéről pedig, rövid időn belül összehívandó rendkívüli közgyűlésben megállapítandó pótköltségvetésben a törvényhatóságnak kell gondoskodni. Ezen rendeletek végrehajtásának egy igen nagy akadálya van. Nevezetesen a fennálló- törvények és rendeletek szerint, a községek csak 50'Yo os pótadóval adminisztrálhatnak és igy nehéz elképzelni, hogy miképen lesznek képesek a községek azokat a napról-napra, szaporodó terheket elviselni, melyeket eddig az állam viselt, s amelyek ezentúl a községek háztartása terhére állapíttattak meg. Nem tartom érdektelennek e helyen felemlíteni, hogy a békebeli állapotokhoz képest a vármegyék és községek háztartása, milyen sok és tetemes újabb költséggel lett terhelve. A háború előtt a vármegyének összes személyi és dologi kiadásait, 1%-os pótadó összegén kívül, ami 13000 aranykoronát tett ki, az állam viselte. Most már a dologi kiadásokról és részben a vármegyére átháruló
