Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-15 / 11. szám
rí Balázs Tamásné kondorosi lakos a szarvasi főszolgabiróságtól 1920. óvi október 28-án baromfi, tojás és élelmiszer kereskedésre D. iparlajstrom 211. szám alatt nyert iparigazolványát elvesztette. Megsemmisittetik. Vármegyei közérdekű hírek. A képviselőválasztok névjegyzékének f. évi kiigazítási munkálatai a 2200—1922. M. E. sz. rendelet értelmében folyamatban vannak. Ez idő szerint a központi választmány által megalakított összeíró küldöttségek a számláló lapokat kiosztották, összegyűjtötték s az ösz- szeirás előkészítését befejezték. Működésüket megkezdették, üléseiket kitűzték, az előttük megjelenőket meghallgatják; akikre szükségesnek tartják, azokat megidézik, a névjegyzék tervezetet szavazókörönként (nem összeíró küldöttségenként) betűrendben, egy példányban összeállítják. Az előző évi (érvényes) névjegyzékben fel nem veitekre, valamint azokra, akik az előző évben más község, vagy más szavazókor névjegyzékében voltak felvéve, ezt a körülményt a névjegyzék tervezet jegyzet rovatában fel kell jegyezni. Egyszersmind fel kell tüntetni az érvényben levő névjegyzék rovatában azoknak a kihagyását, akiket az ideiglenes uj névjegyzék tervezetébe nem vettek tel. Tehát az összeíró küldöttség névjegyzék kiigazítási munkálatainak eredményét, az ideiglenes névjegyzék tervezet, a mellózöttek jegyzéke és az érvényben levő községi névjegyzék jegyzet rovatába való bejegyzése fogják mutatni. A névjegyzék tervezet a mellózöttek jegyzékével és az érvényes névjegyzék községi példányával együtt, folyó évi április hó 5-ig a központi választmányhoz beterjeszten- dók (2200—1922. M. E. 27-35. §§-ok). A földbirtok-reform gyakorlati véghezvitelénél előfordult, hogy sürgős házhelyhez juttatott egyén, oly anyagi körülmények közé került, hogy házat tudott venni, vagy körülményei úgy változtak, hogy a községből el kellett távoznia. Az ilyen egyének a telket átadták egyeseknek s a községi elöljáróság — ha az ily házhelyhez juttatott egyént arra érdemesnek találta — az átruházást hallgatólag tudomásul vette, annyival is inkább, mert közérdeket képez, hogy addig is, mig a házhely beépitve nincs, parlagon ne heverjen. Miután az eddig kiadott rendeletekben nincs intézkedés arra nézve, hogy ily esetekben milyen eljárás követendő, felterjesztést intézett a vármegye alispánja a földmivelés- ügyi miniszter úrhoz, hogy az időközben gazdátlanul maradt sürgős házhelyekkel minő eljárás követendő. Nevezetesen a házhelyhez juttatott egyénnek van-e joga telkét másnak eladni s ha van, milyen esetekben és kiknek, és az ilyen tulajdonjog átruházáshoz minő feltételek és alakszerűségek szükségesek ? Az elhalálozás vagy elköltözés következtében gazdátlanul maradt házhelyek kiknek a tulajdonába vagy birtokába mennek át ? A felterjesztésre a földmivelésügyi miniszter ur azt az értesitést adta, hogy azt illetékes tárgyalás végett folyó évi február hó 17-én az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz tette át. A vármegyei közigazgatási bizottság rendes havi ülését folyó hó 12-én tartotta a vármegye főispánjának elnöklete alatt. Az alispáni jelentésnél, mint rendesen, több felszólamlás volt, különösen dr. Ladics László intézett többrendbeli kérdést a vármegye alispánjához, a törvényhatósági közgyűlés által már letárgyalt közkórház átadási ügyében, továbbá a tisztviselői munkaidő beosztása tekintetében. A vármegye alispánja hozzáintézett kérdésekre a részletes válaszokat megadta. Az alispáni előadmányok között volt két fegyelmi ügyben kelt Népjóléti és Belügyminiszteri rendelet élénk vitát keltett, amelynek eredménye mégis az lett, hogy a miniszteri rendeleteket a többség tudomásul vette. Ezután következtek az egyes kormányzati ágak előadóinak jelentései, melyek közül érdeklődésre tarthat számot a pénzügyigazgató jelentése, amelyből a következő adatokat közöljük : »A forgalmi adók kezelését illetőleg, már a múlt havi ülésben bátor voltam jelezni, hogy a községekben elért eredményről mai ülésben beszámolok és hiszem, hogy adataim a tekintetes közigazgatási bizottságot megfogja győzni arról, hogy a községeknek a törvény által nyújtott az a joga, hogy ezen adónem kezelését saját ügykörükbe átvették, oly össz- szeget biztosított saját háztartásuk javára, eltekintve attól,hogy sok szegény embernek becsületes kenyerét is biztosították ezáltal, miszerint valóban megokolt az a követelés, hogy minden község maga vegye át ezen adónem kezelését,
