Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1922. január-december (25. évfolyam, 1-30. szám)
1922-05-20 / 13. szám
72 52-1922. eln. sz. Békésvármegye alispánja. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A vármegye közügyéiről és a folyó évi február havi közgyűlés óta. tett nevezetesebb intézkedésekről szóló jelentésemet az 1886. évi XXI. t.-c. 68. §-ának s) pontja értelmében a következőkben adom elő : I. Közegészségügy. A közegészségügyi viszonyok általában kedvezőek voltak és az előző év hasonló időszakához viszonyítva határozottan jobbak, amennyiben a heveny ragadós bajokban történt megbetegedések száma 1774-el volt kevesebb. Mig ugyanis az 1921. évi február hó 1-től 1921. évi május hó 1-ig terjedő időszak alatt hevenyfertőző bajban megbetegedett 1999 egyén, meghalt 82, addig az 1922. évi február hó 1-től 1922. évi május hó 1-ig terjedő időszak alatt beteg lett 225 és meghalt 20, vagyis 8°/0. A heveny ragadós bajok közül az uralkodó a szamárköhögés volt, amely maga valamennyi heveny ragadós betegeségben történt megbetegedésnek majdnem felét adta. Csupán egy községben és pedig Újkígyóson mutatkozott járványosán. Lefolyása szelíd volt. A vörheny, mely Mezőberény és Köröstarcsa községekben lépett fel halmozottan, ez idő szerint már sziinőfélben van. A heveny ragadós bajok többi kóralakjaj vagy éppen nem, vagy csak jelentéktelen számokban szerepeltek. Gyógyitósavóvat beojtottak a jelentést magában foglaló időszak alatt 13 diptheriás egyént, akik közül meggyógyult 9, meghalt 4. jelentem, hogy a védhimló ellen való ojtások végrehajtását, amint azt évról-évre megteszem, elrendeltem. Az ojtások.a vármegye egész területén folyamatban vannak. Jelentem, hogy a népjóléti miniszter ur elrendelte a vármegye területén esetleg kikutatható váltólázas betegeknek névszerint való összeírását és megfelelő javaslatok megtételét. Jelehtem végül, hogy a népjóléti miniszter ur elrendelte a vármegyei letartóztatási intézetek felülvizsgálását és ebből a célból dr. Kolozsváry Sándor egészségügyi felügyelőt ki is küldötte, aki Gyulán a törvényszéki fogházat, valamint a Patronage Egyesület által fenntartott »Szeretetházc-at meg is vizsgálta. A vármegyei közkórházra vonatkozólag úgyszólván csak a többször ismételt nehézségek állandó jellegéről tehetek említést. A rendkívüli drágaság súlyosan érezteti hátrányos hatását úgy a betegek élelmezésében, mint a kórház egyéb dologi, üzemi szükségleteinek fedezése tekintetében, mert a kórház igazgatósága . az engedélyezett hiteleket nem lépheti túl, az egyre fokozódó, szinte elviselhetetlen drágaság pedig nincs tekintettel a kórházi költségvetésre. Az intézet államosításának ügye — sajnos — még most sem nyert elintézést. A közelmúltban lekiildte a a kir. népjóléti minisztérium, a helyszínére megbízottait, egy öt tagú bizottságot, egyrészt az államosítás előkészítése érdekében, másrészt a folyó 1922. évi kórházi költségvetés megállapítása céljából. A miniszter ur megbízottjai, mint más alkalommal is tették, most is úgy nyilatkoztak, Tiogy a közkórház államosítása küszöbön áll és hogy ez az államnak is fontos érdeke, de ezért meg vagyok győződve, hogy az intézetnek állami kezelésbe való átadása csak úgy fog megvalósulni, ha azt nem szűnünk meg szorgalmazni és ha mindenképen odahatunk, hogy ez mielőbb megtörténjék. A betegek érdeke követeli ezt, mert kétségtelen, hogy a betegek ellátása sokkal megfelelőbb lesz, ha az intézet állami kezelésbe kerül, mint most, amikor sem a betegek élelmezéséről, sem a kórház fűtőanyagokkal való megfelelő ellátásáról, sem a betegek ruházatáról nem gondoskodhatunk úgy mint az valóban szükséges volna. A vármegye nem rendelkezik a megfelelő anyagi eszközökkel, hogy a nagy intézmény pénzügyi terheit viselni tudja, de különben is egy ekkora intézet ügyeinek intézése túllépi azon határt, amely a vármegye feladatát képezhetné,
