Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (24. évfolyam, 1-32. szám)
1921-08-18 / 20. szám
XXIII. évfolyam. Gyula, 1921. augusztus 18. 20-ik szám. Mésvármegve Hivatalos Lapja Megjelenik kéthetenként. Kiadja: A vármegye alispánja. Szerkeszti: Tcrényi Péter, vm. aljegyző. Csonka Magyarország nem ország Egész Magyarország mennyország! II. További intézkedést igénylő rendeletek. Fössolgabirák. Polgármesterek. Kösségi elöljárók. ad. 4703—1921. ikt. sz. — Bókósvármegyé- nek a Szabadoktatási Bizottság szervezete tárgyában alkotott folyó évi 93. bgy. 4073. ikt. sz. szabályrendeletét a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a f. é. 128250/III. b. sz. intézkedésével jóváhagyván, ezt a körülményt az 1886. évi XXI. t.-c. 11. § a értelmében közhirrététel céljából azzal közlöm, hogy a kérdéses szabály- rendelet a vármegyei hivatalos lap folyó évi 8-ik számában szószerint közzé van téve. Gyula, 1921. évi augusztus 17-én. Dr. Daimel Sándor, alispán. Fössolgabirák. Polgármesterek. Kösségi elöljáróságok. Várni, gasdasági feliiggelö ! 16318—1921. ikt. sz. — A büntető iörvéngek ben és más törvényekben megállapított értékhatároknak felemelése. — A m. kir. földmivelósügyi miniszter alábbi rendeletét tudomás és további megfelelő eljárás végett közlöm. Gyula, 1921. évi julius hó 29. Dr. Daimel Sándor, alispán. M. kir. Földmivelésügyi min. 75700—921. XIV. A büntető törvényekben és egyes más törvényekben megállapított értékhatároknak valamint a pénzbüntetés és pénzbírság mértékének ideiglenes felemeléséről alkotott 1921. évi XXVIII t.-c. az Országos Törvénytárban folyó hó 15-én kihirdettetett s a Budapesti Közlöny folyó évi 154. számában közzótétetett. Ennek kapcsán a következőkre hívom fel figyelmét: Az idézett törvény 1. §-a szerint a mező- gazdaságról és mezőrendőrségröl szóló 1894. évi XII. t -c. 93., 94. és 97. §-ában megállapított értékhatárok a tízszeresükre emeltettek fel; vagyis 93. és 94. §-ba ütköző cselekmények a közigazgatási hatóság, mint rendőri büntető bíróság által birálandók el, ha a dolog értéke vagy a cselekmény által okozott kár 600 koronát meg nem halad, ezt az értékhatárt meghaladó károk esetében azonban már a büntetőbíróság lesz illetékes a kihágás elbírálására. Nem érintetett azonban a 93. §. a) pontjának végsoraiban a lopott dolog értékére meghatározott 60 koronás értékhatár. Az idézett 1921. évi XXVIII. t.-c. 3. §-a értelmében továbbá a községi bíróságnak az 1901. évi XX. t. c. 14. §-ában és a Rbsz. 237. §-ának első pontjában gyökerező hatásköre mezőrendészeti kihágási ügyekben akként bővül, hogy a községi biróság ilyen kihágások miatt eljárhat akkor, ha a megtérítendő érték és kár vagy a követelt kárdij 200 korona értéket meg nem halad. Figyelmeztetem a Címet arra, hogy az 1921 évi XXVIII. t. c. 4. § ának második bekezdése értelmében tízszeresre emeltetett fel többek között az egyéb törvényekben, eszerint tehát az 1894. évi XII. t- c -ben is; még pedig ennek 93., 94 , 95 és 96 §§-aiban foglalt kihágásokra megállapított pénzbüntetésnek a legmagasabb összege is. Ezentúl tehát 2000 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő az, aki a 93. és 94. §-ba - ütköző; 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő pedig az, aki a 95. és 96 § ba ütköző mezőrendészeti kihágást követi el. Ugyancsak az 1921. évi XXVIII. t.-c. 9. § a értelmében az 1894 évi XII. t.-c 114. §-ában foglalt az a jogszabály, hogy 5 koronáig terjedő pénzbüntetés helyett 1 napi elzárás állapítandó meg, hatályát vesztette és ezentúl idevonatkozó- lag is az 1921 évi XXVIII. t.-cA 5. és 6. § bán megállapított szabályokat kell alkalmazni. Különösen felhívom a Cim figyelmét az utoljára idézett törvény 10. §-ában foglalt rendelkezésre, amely szerint az 1894. XII t.-c. 109., illetőleg 111. § a alapján követelhető kárdijra és hajtópénzre vonatkozó rendelkezések helyett most már az 1879 évi XXXI. t. c. (erdőtörvény) 85. §-ának első és második bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az árszabályzatot a közigazgatási bizottság a vármegyei m. kir. gazdasági felügyelővel egyetértve állapítja meg. Ennek az árszabályzatnak a közhirrótótelóig pedig a kárdijat és a hajtópónzt az 1894. évi XII. t. c. 110. és 111 § ában megszabott Összegek tízszeresében kell megállapítani. Az árszabályzat közhirrótótele után az abban megállapított értékek lesznek irányadók. Felhívom a Cimet, hogy mindezeket az illetékes első és másodfokú hatósággal, mint rendőri büntető bírósággal azzal közölje, hogy a törvénynek ezekre az intézkedéseire azért kell súlyt helyezni, mert az 1894. évi XII. t.-c. a
