Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (24. évfolyam, 1-32. szám)
1921-04-21 / 9. szám
36 dologi kiadások részben már meghozott törvényhatósági bizottsági határozatok alapján, részben pedig a föltétien szükségletnek megfelelően, kellő takarékosság mellett, mindazon - "dltal a jelenlegi magas anyagárak és munkabérek figyelembevételével állapíttattak meg s már jobban nem csökkenthetők, másrészt a gyulai kir. pénzügyigazgatóság által eszközölt állami adókivetések alapján az előrelátható törlések után várható körülbelül 28.250,000 K adóalapnak 12 százaléka adja ki á'költségelő- irányzatba beállított kiadások fedezésére szükséges összeget. Az 1920. évi költségelőirányzatba teljes egészében beállittatott az 1919. évi költség- előirányzatba felvett és jóváhagyott, de még be nem szerzett kilóméterenkinti 21 m* átlagnak megfelelő 4637 m* fedanyag azzal a célzattal, hogy ezen mennyiség az 1921. évre előirányzandó fedanyaggal együtt beszerezve, lehetővé tegye az utaknak a teljes tönkreme- néstől való megóvását. Ehhez képest a bizottság az 1920. évi kavics felosztási kimutatást 4637 m* fedanyaggal (4172 m* kavics és 465 m* zúzalék) állapítja meg és hagyja jóvá, Érről további eljárás és meghirdetés végett az összes iratok kiadása mellett a vármegye alispánja, továbbá Németh József miniszteri tanácsos, közúti felügyelő Budapesten (Kereskedelemügyi minisztérium), a m. kir. államépitészeti hivatal Gyulán, végül a kir. számvevőség további törvényes eljárás végett értesitendők. Kmf. Kiadta: Dr. Konkoly, vm. h. főjegyző. Főszolgabírók. Polgármesterek. Községi elöljárók. 5787—1921. ikt. sz.— Vdrmeggei utkaparók illetményeinek rendezése. — A törvényhatóság alábbi határozatát a vármegyei ügyviteli szabályrendelet 155. §-a értelmében való szabályszerű közhirrétótel végett azzal közlőm, hogy ez ellen közvetlenül a vármegye alispánjánál 15 nap alatt benyújtandó felebbezésnek van helye. Gyula, 1921. március hó 19 ón. — Dr. Daimel Sándor, alispán. KIVONAT. Bókósvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1921. évi február hó 28-án tartott rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből. 23. bgy. 4240—1921. ikt. sz. A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegyei utkaparók illetményeinek rendezése tárgyában az utKaparók által beadott kórvény- nyel kapcsolatban. A vármegye törvényhatósága méltányolva a nehéz megélhetési viszonyokat, a vármegyei utkaparók anyagi helyzetének javítása érdekében a következőket határozza el: I. Kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy a vármegyei utkaparók illetményei — hacsak a törvényhatóság kifejezetten máskép nem határoz — az egyenlő elbánás elvénél fogva 1921. évi január hó 1-től kezdődő joghatállyal mindenkor az ugyanazon szolgálatot végző állami utkaparók illetményeivel egyezően állapitandók meg, miért is felhatalmazza és utasítja i törvényhatóság a vármegye alispánját, hogy a vármegyei utkaparók illetményeit 1921. január 1-töl kezdődőleg mindenkor az állami utkaparók illetményeinek megfelelő összegben, az állami utkaparók illetményeit netalán időközben módosító kereskedelemügyi m. kir. miniszteri rendeletek figyelembevételével utalványozza s az időközben netalán beállott illetmónyváltozásokról a vármegye törvényhatóságának utólag tegyen jelentést. A törvényhatósági bizottság határozata lesz azonban kikérendő mindazon esetekben, amidőn a vármegye alispánjának a fentiek alapján járó illetmények folyósítása tekintetében bármely vonatkozásban aggálya lenne. Ez idő szerint 1921. január hó 1 tői visszamenőleg az összes vármegyei utkaparók részére az eddigi I. és II. osztályba való sorozás megszüntetésével egységesen a háborús segélyen, havi drágasági segélyen és családi pótlékon kívül 1200 korona évi fizetés, továbbá a természetben való lakással nem biró várm. utkaparók részére az állami utkaparók részére megállapított törvényszerű évi lakbér utalandó ki. II. Kimondja a törvényhatóság, hogy az aratási szabadságra bármely okból nem bo- csájtható utkaparók kárpótlásul az utkaparói szabályrendelet 9. §-ában megállapított 20 K pótdij helyett a változott viszonyokra való tekintettel 1921. évtől kezdődőleg 100 K pót- dijban részesitendők. III Bár a vármegyei utkaparók az 1907. évi XIX. t.-c- szerint nem esnek betegség esetére ‘ való biztositási kötelezettség alá, a törvényhatósági bizottság szociális és humánus szempontok által vezéreltetve és méltányolva az utkaparók ez iránti kérelmét, hogy betegség esetén ők maguk és családjaik ingyen gyógykezelésben és orvosságban részesülhessenek, kimondja, hogy az idézett t.-c. 7. § a értelmében az összes várm. utkaparók betegség esetére mint önkéntes jelentkezők biztositandók s e célból a munkáspénztárboz bejelentendők. Hogy pedig a betegsególy járulékok no terheljék egészben az utkaparóknak amúgy is csekély fizetését, kimondja egyben a törvényhatósági bizottság, hogy a várm. utkaparók
