Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (24. évfolyam, 1-32. szám)
1921-10-10 / 25. szám
XXIV. évfolyam. Gyula, I92S. október 10. 25-ik szám. Békésvármegye Hivatalos Lapja Megjelenik kéthetenként. Kiadja: A vármegye alispánja. Szerkeszti: Tcrényi Péter,'vm. aljegyző. Csonka Magyarország nem ország — Egész Magyarország mennyország! ad 95—1921. eln. szám. Békésvármegye alispánja. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A vármegye közügyéiről és a folyó évi május havi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről szóló jelentésemet az 1886. évi XXI. t.-c. 68. §-ának s) pontja értelmében a következőkben adom elő : I. Közegészségügy, A közegészségügyi viszonyok általában kedvezőtlenek és az előző időszakhoz viszonyítva majdnem változatlanok voltak. A vöröshimlő (morbilli) a vármegye több községében az év első felében járványosán uralkodott. Ez okozta a hevenyfertőző, ragadós bajokban történt mégbetegedéseknek feltűnő emelkedését. Mig ugyanis 1921. év február hó 1-től 1921. év május hó 1-ig terjedő- időszak alatt hevenyfertőző bajban megbetegedett 1999 és meghalt 82, vagyis 2%, addig az 1921. év május hó 1-től 1921. év szeptember hó 15-ig terjedő időszak alatt hevenyfertőző bajban megbetegedett 2055, meghalt 89, vagyis 4°/0. A hevenyfertőző ragadós bajok közül a vörös himlő (morbilli) volt az uralkodó, amely egymaga valamennyi fertőző bajban történt megbetegedésnek több mint 3/4-ét adta. Lefolyása szelídnek mondható, mert a halálozási százalék csak 3<V0 volt. Ennek a bajnak járványos jellege teljesen megszűnt az egész vármegye területén. Helyette azonban felüti fejét a minden év őszi időszakának kellemetlen vendége, a hasihagymáz. Nem kerüli el megszokott fészkét, Békéscsabát, hol szeptember hó első felében 16 újabb esetet jelentettek be. Ezenkívül Kondoroson mutatkozott halmozottan: 12 esetben. A baj elterjedésének megakasztására a lehető és szükséges óvóintézkedések foganatosítását elrendeltem, de különben is a betegség bárhol történő megjelenését, lefolyását éber figyelemmel kisérem és ellenőriztetem. Tetemesen fogyott a dyphtheriások, úgyszintén a scarlatinások száma, mig az itt nem említett hevenyfertőző bajok más kóralakjai csak jelentéktelen számokban szerepeltek. A vármegyei közkórházat illetőleg — sajnos — semmi örvendetesét sem jelenthetek. A betegforgalom a közeli szomszédság elvesztése óta a megszokott arányban most is fennáll a létszám állandóan 600 körül van, de áz intézet gazdasági viszonyai egyre nehezebbekké válnak. A kórház gépberendezései lassanként elavultak s újakkal volnának pótolandók, az épületek, utak, járdák is alapos javításra szorulnának már, a belső berendezési szükségletek a betegek -fehér és ruhaneműi is nagyobbmérvü pótlást igényelnének, de ezekre — sajnos — éppen úgy nincsen pénzügyi fedezet, mint ahogy nem lehetett fütő anyagokat sem beszerezni kellő mennyiségben. Nagyon nehéz megpróbáltatás s a hidegtől való keserves szenvedés vár szegény betegeinkre a közeledő télen, amelyet megint fütetlen szobákban kell valószínűleg végig „dideregniük
