Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1918. január-december (21. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-24 / 43. szám
- 188 — •zése tárgyában egyidejűleg a fenti szám alatt intézett rendeletemet tájékozásul idezárva megküldöm. Felhívom Címedet, hogy a fentiekről a hatósága alá tartozó elsőfokú iparhatóságokat tudomás és miheztartás végett megfelelően értesítse. Budapest, 1918 évi augusztus hó 29-én. Sztcrényi, s k. Kereskedelemügyi m. kir. minister 60888—1918. számú rendelete. (Valamennyi kereskedelmi és iparkamarának.) A háború rokkantjaitól megkivánandó ipari szakképzettség mértékének és igazolása módozatainak megállapítása tárgyában egyidejűleg a fenti szám alatt a másolatban idezárt rendeletet intéztem valamennyi másodfokú iparhatósághoz. Utalással e rendeletem második bekezdésének 2. pontjára, felhívom a kamarát, hogy az abban említett vtzsgáló bizottságok szervezése iránt a szükséges előkészítő lépéseket lehetőleg mielőbb megtenni szíveskedjék, a végből, hogy a rokkantak vizsgára jelentkezése esetén a bizottságok megalakithatók s a vizsgák megtarthatók legyenek. Értesülésem szerint azoknak a rokkantaknak száma, akik Jokkautságuk miatt uj pályára kénytelenek lépni s a képesítéshez kötött iparok önálló üzéséhez szükséges szakképzettséget valamely rokkantiskola látogatása helyett szakbavágó gyakorlat által kívánják megszerezni, aránylag csekély, mert a rokkantak nagyobb része a csatolt rendelet második bekezdésének 1. pontja szerint szerzi meg a képesitóshez kötött iparok önálló gyakorlásához szükséges szakképzettséget. Mind e mellett gondoskodni kellett arról, hogy a képesítés igazolása tekintetében a rokkantak szóban levő kisebb csoportjára nézve is bizonyos kedvezmények legyenek megállapíthatók Miután a tanonci minőségben eltöltendő idő tartamát az ipartörvény nem állapítja meg s ennek tartamát a rokkantak tekintetében megállapítani nem is lenne célszerű, miután továbbá az nem látszott gyakorlatias megoldásnak, hogy iparáganként állapitt ssók meg a rokkantaktól megkivánandó segódi gyakorlat tartama, a leginkább célravezető megoldásnak azt találtam, hogy a rokkant bizonyos minimális, akár tanonci, akár segódi szakbavágó gyakorlat után vizsgára jeletkezzék s a vizsgáló bizottság a rokkant megszerzett szakismereteinek, általános tudásának, képességeinek, intelligenciájának stb. figyelembevételével esetről- esetre állapítsa meg azt az időtartamot, a melyet a rokkant további szakbavágó munkával eltöltvón, fel lehet tenni, hogy az illető ipar önálló üzéséhez szükséges képesisóst meg tudja szerezni. Nem kétlem, hogy a megalakítandó vizsgáló bizottságok számolva azzal a körülménnyel, hogy meglett férfiakkal állanak szemben, akik eddigi pályájukon szerzett ismereteik és tapasztalataik, valamint fejlettebb akaraterejük folytán az egyik vagy másik képesítéshez kötött iparág önálló gyakorlásához szükséges szakképzetséget sokkal gyorsabban el tudják sajátítani, mint az ifjúkor elején levők : a szakbavágó munkával eltöltendő idő- megállapitásánál el fogják találni a helyes mértéket s nem fognak túlzott követelményeket felállítani. Különösen nem lesz szem elől téveszthető, hogy azoktól a rokkantaktól, akik faluhelyen megtelepedve, az egyszerűbb falusi igények kielégítésére lesznek hivatva, a szakképzettség szempontjából is enyhébb követelményeket kell támasztani. Amennyire elhibázott volna azokkal a rokkant kkal szemben, akik valamely képesítéshez kötött ipar önálló üzése utján kívánnak jövőjükről gondoskodni, a képesítés igazolásától eltekinteni, vagy ki nem elégítő, fogyatékos képesítéssel beérni, annyira cólvesztett lenne e részben túlzott követelményeket támasztani s ezzel a rokkantakat az ipari pályáktól elriasztani. Felhívom ennélfogva a kamarát, miszerint azt, hogy a megalakítandó vizsgáló bizottságok a gyakorlati idő megállapításánál a kívánatos helyes mértéket alkalmazzák, saját befolyásával is biztosítani igyekezzék. A megalakítandó vizsgáló bizottságok működését nem kívánom alakiságokhoz kötni, ellenkezőleg arra helyezem a fősulyt, hogy ezek lehető közvetlenséggel állapítsák meg a vizsgára jelentkezőnek szakmabeli ismereteit s ezeknek valamint a fentebb említett egyéb körülményeknek figyelembevételével határozzák meg az időt, melyet a rokkantnak a szakbavágó munkával el kell töltenie avógből, hogy az illető képesitóshez kötött ipar önálló gyakorlására iparigazolványt nyerhessen. A vizsgáló bizottság mindenkor egy elnökből és két szakmabeli iparosból áll, akiket a kamara elnöksége hiv meg. A vizsgáló bizottságok elnökei nem szakmabeliek közül is választhatók. A vizsgáló bizottságok elpökei és tagjai a kamara elnökének vagy alelnökének kezébe fogadalmat tesznek arról, hogy tisztükben pártatlanul és legjobb meggyőződésük szerint fognak eljárni. Avógből, hogy a kamara székhelyétől nagyobb távolságra lakó rokkantak a kamara- székhelyére utazással járó költségektől mentesüljenek, felhatalmazom a kamarát, hogy szükség esetén a rokkant lakhelyéhez közelebb eső egyik vagy másik ipartestület tagjaiból is alakíthasson vizsgáló bizottságot s a rokkantat ehhez a bizottsághoz utasíthassa — Ily esetekben lehetőleg az illelő ipartestület elnöke vagy ennek helyettese bízandó meg a vizsgáló bizottság elnöki tisztének betöltésével. Ezeknek a vizsgáló bizottságoknak tagjai a fentebb említett fogadalmat az ipartestület elnökének kezébe teszik le. A vizsgálóbizottságok elnökei és tagjai tisztjüket díjtalanul látják el s a vizsgálat maga is teljesen díjmentes. A rokkant a vizsgára bocsájtást a kamarától köteles kérni. Erre vonatkozó beadványához csatolnia kell a félévi szakbavágó munkát igazoló okmányt, valamint az egyidejű
