Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1917. január-december (20. évfolyam, 1-41. szám)

1917-03-22 / 10. szám

34 időre általányban állapítsa meg azt az összeget, amelyet az árvaházat gondozó nővérek saját fenntartásukra és a szolgálatra igénybe vesznek. Az alapitó által 1887. evben létrehozott és Írásba foglalt megállapodás a lakás, bútor felszerelés használaton kivül ezt az összeget személyenként 200 frt. — 400 koronában határozza meg. Tekintettel arra, hogy a megváltozott viszonyok folytán az ellátási költségek emelkedtek és ennek folytán az irgalmas nővérek részére megszabott ellátmány az egységes gazdasági és háztartási kezelés alatt álló intézet fenntartási költségei ál­tal teljesen felemésztetett és igy az irgalmas nővérek személjes szükségletének fe­dezése külön ma már biztosítva nincsen, a törvényhatósági bizottság elhatározza, hogy a törvényhatóság újabb intézkedéséig az árvaházat gondozó irgalmas nővérek részére az intézetben biztosított lakás, élelmezés, bútor és felszerelés használaton kívül a ruházati és egyéb személyes kiadásaik fedezésére szolgáló ellátmányt éven­ként és személyenként 200, azaz Kettőszáz koronában állapítja meg, amely összeg az alapítványi pénztár számadása terhére a főnöknő kezeihez — részéről való el­számolás kötelezettsége nélkül — félévenként előre lesz kifizetendő. A megállapí­tott járandóság az alapítvány felhasználható jövedelmében kellő fedezetet 'talál. Erről a vármegye alispánját, a kir. számvevőséget, a gyomai r. kath. plébá­nost, mint árvaházi igazgatót és az árvaházat gondozó irgalmas nővérek főnöknő­jét értesíti. Kmft Kiadta: Di\ Bertkóty István várm. főjegyző. IV. T á jé k o z U t ó. J c s y / é k Békósvármegye területén 1917. évi március 11-től 1917. évi március hó 18-ig fölmerült és hivatalból kimutatandó fertőző (ragadós) állati betegségekről és azok megszűntéről. Fellépett: Lórübkór : Köröstarcsa. 11339—1916. ikt. szám- — Baromfi, galamb és házinyultenyésztés minden ágazatában szakszerű tanáccsal és segéllyel szolgál díjtalanul a „Szárnyasaink képes baromfitenyész­tési lap szerkesztősége Községek és magánosok a legeredményesebben hirdetik vadász- területeiket a „Vadászat és Állatvilág11 képes vadászati és vadtenyésztósi lapban. — Évi előfizetési dij 8 K. — Mindkét lapból, mutatványszámot díjtalanul küld a szerkesztőség, Budapest, Üllői-ut 16. b. V. Pályázatok, hivatalos hirdetések és körözvénvek. 5418. Békésvármegye alispánjától. FályáKati hirdetmény. A békósvármegyei közművelődési pénzalap felhasználásáról alkotott szabályrendelet értelmében évenként jutalmak osztatnak ki három néptanító és kisdedóvónó között, a kö­vetkező módozatok mellett: A magyar nyelvet sikeresen tanító és a hazaszeretet felköltésében, a hazához való ragaszkodás ápolásában sikereket felmutatni tudó néptanítók és kisdedóvók számára állandó öt jutalomdij állapittatik meg: egy 300 koronából s kettő 200—200 koronából a népta­nítók számára, kettő 100—100 koronából álló a kisdedóvónők számára Ezen dijak éven­ként kiosztás alá kerülnek s amennyiben az alábbi feltételek szerint érdemes tanító, illetve kisdedóvó a pályázók, illetve ajánlatba hozottak között nem találtatnék, az illető jutalom­dij, esetleg dijak azon évben nem adatnak ki, hanem az alaptőkéhez csatolandók. Úgy a 300, mint a 200 koronás jutalomdij a vármegye területén működő bármely néptanítónak kiadható, aki az alábbi szakaszokban meghatározott módon igazolja, hogy nö­vendékeit a magyar haza szeretetóben s a magyar hazához való ragaszkodásban nevelte s amennyiben a növendékek nem magyar anyanyelvűek, ezenkívül azt is igazolja, hogy nö­vendékeit az egész tanéven át kizárólag magyar nyelven tanította s oly eredménnyel, hogy azok a tantárgyak mindegyikéből teljesen érthető magyar feleleteket képesek adni, anél­kül, hogy a magyar nyelvű tanítás az általános taneredmónyt csökkentette volna A ma­gyar haza szeretőiének és a magyar hazához való ragaszkodás felköltésének eszközei: a nemzeti hősök s kiváló államférfiak ismerete, működésűkkel összefüggő történelmi tények, törekvések tudása, a hazához való ragaszkodásra buzdító költemények közül néhánynak ismerete, a Szózatnak és Hymnusnak tudása, végül a növendékekkel megértetése annak, hogy ők a magyar haza gyermekei. A vármegye területén fentartott iskolák közül azokban, melyekben a növendékek anyanyelve nem a magyar s melyekben az iskolafentartó által némely, vagy az összes tantárgyaknak a gyermekek anyanyelvén való tanítása volna kötelezőleg előírva, a vizsgá­latot és a dijak odaítélését teljesítő bizottság az előző pontban felsorolt minden más körül­mények fenforgása esetén eltekinthet attól, hogy a növendékek nem kizárólag magyar nyelven taníttatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents