Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1917. január-december (20. évfolyam, 1-41. szám)
1917-02-24 / 7. szám
23 A fölmerült betegségek a következők voltak : Lépfene lellépett Békésen. Megszűnt: Békésen, Békéscsabán, Füzesgyarmaton, Körös- ladányban. Veszettség megállapiitatott Körösladány községében, megszűnt Gyomán. Takonykor fellépett Gyoma és Vésztő községekben, megszűnt ugyanott. Ragadós száj- és körömfájás megszűnt Mezőberény, Endrőd, Békéssámson, Szentetornya, Szarvas és Füzesgyarmat községekben, s ez idő szerint a vármegye ezen betegségtől teljesen mentes. Rühkór fellépett Újkígyós, Gyoma és Orosháza községében, megszűnt Endrőd községében. Sertésvész fellépett Nagyszénáson, megszűnt. Újkígyós, Endrőd, Doboz, Körösladány községében és Gyula r. t. városában Az 1888. évi VII. t.-c.-ben fölsorolt állandó intézmények végrehajtásában újabb mozzanatok nem merültek töl. VI Közlekedés, árvédelem. A vármegye területén lévő kiépített törvényhatósági és vámosközutak valamint azok tartozékai jó állapotban vannak, kivéve azon szakaszokat, melyekre a múlt évben előirányzott fentartási fedanyag munkáshiány és a vasúti közlekedés nehézségei következtében kiszállítható nem volt. A ki nem épített törvényhatósági közutak a beállott nedves időjárás után közlekedésre alig voltak használhatók. A háború folytán előállott szállítási nehézségek miatt a törvényhatósági közutak múlt évi fentartásához engedélyezett 5019 m3 fedanyagból semmi sem szállíttatott le. A természetben leszolgált tartozás eredménye igen csekély. Ezen közmunkából ugyanis az 1916 év folyamán csak 84 kézinapszám rovatott le, holott az összes tartozás 45692 kézinapszám volt. Minthogy pedig ezen kézi napszámok a kora tavasszal és késő ősszel a tisztogatási és kavics beágyazási munkáknál előnyösen volnának felhasználhatók, szükséges lesz a leszolgálásnál a fennálló rendeleteknek a legszigorúbban érvényt szerezni. A posta, távirda és távbeszélő forgalom az előző forgalommal szemben jelentékeny emelkedést mutat, ez ügyekben azonban semmi oly általános fontosságú jelenségek nem merültek fel, melyek külön intézkedést igényelnének. VII. Vegyesek. A menekültek nagyrésze e hó elején visszatért otthonába. A vármegye területén elhelyezve volt mintegy 30 000 menekültből most már legfeljebb csak 2000 tartózkodik itt Erdély azon részeiből, hová még visszatérni nem lehet; egyidejűleg majdnem kivétel nélkül visszaszállit- tattak a menekültek jószágai is. A menekülteknek — a mintegy 30 000 főnyi katonasággal egyidejűleg — a vármegye területén oly nagy számban történt elhelyezése nemcsak a közellátás, hanem a közigazgatás egyéb terén különben is fennálló nagy nehézségeket még inkább fokozta. Habár hatóságaink a a mostani rendkívüli elfoglaltságuk közepett is a tőlük telhető ügybuzgósággal és szerencsétlen testvéreink mostoha sorsa iránt érzett őszinte részvéttel eltelve minden lehetőt megtettek helyzetük enyhítésére, mégis kétségtelen, hogy ilyen viszonyok között, rajtunk kivül fekvő okokból, a vármegye nem volt képes azt az ellátást nyújtani nekik, amiben őket különben részésiteni óhajtotta és szerette volna s Így hazatérhetésüket azonfelül, hogy az a harctéri helyzetnek előnyös megváltozását jelenti, az ő szempontjukból is ■ örvendetesen kell tudomásul vennünk. A vármegye központi közigazgatási hivatalok ügyforgalmát érdeklődőleg bejelentem, hogy mig az 1913-ik évben tehát a háború előtt az alispáni, kihágási, központi választmányi és utlevélügyek száma 23645 volt, addig a múlt évben ugyanezen ügyek száma már 37122-re emelkedett. A szaporodás tehát több mint 50 °/0. Ezzel szemben a háború előtt 7, mig jelenleg 3 előadó intézi — az alispánon kivül — az ügyeket. Hozzájárul ehhez még a mostani viszonyok között el nem kerülhető telefoni sürgetéseknek és intézkedéseknek megsokasodott terhe, valamint az a körülmény, hogy a háborús rendeletek tömege által életviszonyaik minden terén korlátozott, megzavart s igy utánjárásra kényszeritett lakosság nap nap után nagy számban keresi fel ügyes bajos dolgainak, kérelmeinek előadása és elintézése céljából a vármegye alispánját s az előadókat. Elismeréssel kell megemlékeznem a segédhivatalok s különösen a vármegyei kiadónak: Gyöngyösi Sándornak és az irattárosnak: Páy Leontinnak minden dicséretet megérdemlő munkásságáról. A vármegyei árvaszéki beadványok száma az 1913. évben 22404 volt, mig az 1916. évben már 25225 ügydarab várt elintézésre. Bár 6 előadó közül ketten katonai szolgálatot teljesítenek, az árvaszék működése mindennek dacára a legteljesebb rendben folyik. A főszolgabírói hivatalok ügyforgalma a háború folytán természetesen szintén lényeges
