Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1915. január-december (18. évfolyam, 1-49. szám)

1915-05-18 / 19. szám

III. Köz^aKdaság- 75 A) Mesőgasdaság. Az őszi vetések igen szépen fejlődnek. — A tavaszi bőséges esőzések azonban nem csak folyóinkban okoztak eddig még nem ismert magas vízállást, de a belvizeket is oly mértékben megszaporitották, hogy a kötöttebb talajainkon, különösen azok laposabb részein nagymennyiségű vizek gyűltek össze, melyek a magas vízállások miatt kellőgyorsasággal a folyókba levezethetők nem voltak. A folyókban a magas vízállás minden nagyobb baj nélkül elvonult, a stagnáló belvizek azonban a buzavetésekben is nagy károkat okoztak, emellett úgy a belvizek, mint a bőséges esőzések az agyag talajokat eláztatták, majd a bekövetkezett szárazság azokat oly keménnyé szárította, hogy rajtuk a szántás — vetés lehetetlen. Ezen körülmény lényegesen hátráltatja sőt helyenként lehetetlenné teszi a tavaszi gazdasági munkálatok elvégzését. Magasabb fekvésű és homokosabb vegyülésü talajon a tavaszi mezőgazdasági munkálatok serényen folynak, ilyen helyeken nem fog bevetetlen terület maradni.

A nyári mezőgazdasági munkákra különösen az aratásra folynak a szerződés kötések. — Vármegyénk területéről sok munkáskéz hadba lévén, számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy az aratás csak jóval hosszabb idő alatt lesz elvégezhető, mint más években, de arra nézve, hogy le- aratatlanul semmi sem maradjon,már most megteszünk minden intézkedéss. Nevezetesen elrendeltem a munkások összeírását, a vármegyei és községi gazdasági bizottságok meghallgatásával kértem a kormánytól a helyőrségeken levő gazdák, továbbá cséplőgóptulajdonosok, gépészek, kerékgyártók, kovácsok és lakatosok szabadságolását, azon hadiszolgáltatásként elvitt mezőgazdasági munkások szabadságoltatását, akik nélkülözhetők, továbbá a helyőrségeken levő mezőgazdasági munkás katonák munkára kirendelését, kértem végül azon jog engedélyedélyezését, hogy mezőgazdasági munka végzésére az ezen munkánál felhasználható közerőt kirendelhessem. A vármegyei gazdasági bizottság által helyeselt tervem az, hogy mindazon kisgazdák, akiknek egyáltalán nincs, vagy nincs elegendő aratómunkásuk, dűlők szerint csoportosítjuk, velük és munkásaikkal azon dűlőben minden gabonát learattatuuk, amennyiben kevés lenne számuk, pótoljuk részint a munkára kirendelendő katonákkal, részint azon munkásokkal és gazdákkal, akik saját, illetve szerződött gabonájukat learatták. Nincs kétség a tekintetben, hogy ha a szükség úgy kívánja, azok a gazdák is, akik maguk rendszerint nem szoktak tényleg munkával résztvenni az aratásban, az idén maguk is munkába állanak, ezek segélyével, valamint a munkálat időnkénti szervezésével és csoportosításával úgy hiszem elvégezhető lesz a munka annyival inkább, mert aratógép is van a vármegyében elég tekintélyes számban. Nagyobb birtokosok már legnagyobb részben el vaunak látva munkásokkal, ezenfelül e célra fel kell használniok cselédségüket is, ha ez sem lenne az aratás elvégzésére elegendő, itt is az egymás segítsége alapján fogunk eljárni, s a munkást olyan helyekről kirendelni, ahol már az aratás bofejeztetett. Ily irányú rendelkezésemet majd akkor fogom kibocsájtani, ha a kormány a munkaerő kirendelésére felhatalmazott, de mindenesetre oly időben, hogy a szervezkedésre elegendő idő maradjon rendelkezésre.

B) Kösélelmesés. A gabonarekviálások során a termelőknek ugyan rendelkezésére hagyatott a családjukban és gazdaságukban szükséges termény, de miután az igy visszamaradt gabonából eladásra nem igen jut, természetszerűleg megszűnt a gabonanemüek eladásra kínálása, igy a lakosságnak azon része, mely a lisztet és kenyeret piacon szerzi be, szükségletét beszerezd nem tudja. A lakosság ezen része szükségletének ellátására a kormány 150 waggon búzát és ugyanennyi tengerit bocsátott a vármegye rendelkezésére, amely gabonát a községek szükségletük arányában megvettek, otthon megőröltettek liszt és kenyér alakjában malmok, liszt és kenyér üzletek közvetítésével és a legtöbb helyen utalványrendszer mellett bocsájtják az ellátatlan fogyasztók rendelkezésére. Bár a termény rendelkezésre bocsájtása nem történt célszerűen, amennyiben a községek szükségletüket nem helyből kapták meg, igy a termények magas árát még külömböző költségek is emelik, mégis megállapítható, hogy a hatósági készletek olcsóbban adhatók mint amennyiért a kereskedés eddig ellátta kenyér és lisztuemüvel a fogyasztó közönséget. Valószínű, hogy a rendelkezésre adott 300 waggon lisztnemü újig elég lesz. Mindazonáltal kértem a kormányt, hogy ha lehetséges, még 100 waggon gabonát a vármegye részére reserváljou, nehogy szükségnek legyünk kitéve, de miután nem bizonyos, vájjon ilyen tartalékkészletek maradtak-e, intettem az elöljáróságokat, hogy a készletekkel a legnagyobb takarékossággal bánjanak.

A fentiek szerint tehát biztosítottnak tekinthető, hogy a lakosságunknak kenyérrel való ellátása, ha takarékosan is, ha nem tiszta búzából is, de a legszükségesebb mértékig okvetlenül megtörténik. Ezt a csekély áldozatot élelmezésünk rendjében a világkereskedelemtől elzárt helyzetünkben harckészségünk érdekében készségesen kell meghoznuuk és bizonyos fokig tűrnünk kell az élelmiszerek és közvetlen életszükségleti cikkeknél tapasztalható nagymérvű drágaságot is, mert ez egyfelől természetes folyománya a kereslet és kínálat közötti viszonynak, a kereslet hátrányára történt megváltozásának és egyszersmind természetes rugója is a termelési készség annyira szükséges gyarapodásának. Miután azonban úgy látszik, hogy sok cikknél a drágaság már túlhaladta az okszerű áremelkedés határait, s ennek előidézője nem annyira a keresletnek a kínálatot felülmúló emelkedése, mint inkább a közvetítő kereskedelemnek és egyes iparvállalalatoknak a fogyasztók érdekeivel a maximális árakkal nem törődő titkos vásárlásai — a közigazgatási bizottság felirt a kormányhoz, hogy tegyen intézkedéseket melyek alkalmasak arra, hogy az árak mes