Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1911. január-december (14. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-30 / 14. szám
- 88 A törvényhatósági bizottságnak a 24714/1907 számú itteni körrendelet értelmében o tárgyban hozott határozatán kívül mindig csatolni kellett felterjesztéséhez a segélyért folyamodó valamennyi község (r. t. város) kérvényét, vagyonleltárát, költségvetését, a felmerült költségeket igazoló nyugtákat, számlákat, esetleg más egyéb iratokat is Ennek kö- vetkezmónyo volt, hogy a legtöbb törvényhatóság oly terjedelmes irathalmazt terjesztett fel, hogy azoknak alapos átnézése és megvizsgálása csak az ügy érdemi elintézését hátráltatta. Ennek előrebocsátása után felhívom a törvényhatóságot, hogy' a jövőben (már az 19U. évtől kezdve) a segélyért folyamodó községek kérvényeinek és mellékleteinek felterjesztését mellőzze s helyettük az ide csatolt minta szerint összeállított kimutatást terjesz- szen föl, melyben a rovatokat a valóságnak megfelelően az arra vonatkozó okmányok alapján pontosan kell kitölteni, az ottani pónzügvigazgatósAg mellé rendelt számvevőség által felülvizsgáltatni és szabályszerűen záradékoltatni. Itt hangsúlyozom, hogy a kimutatásban foglalt adatok helyességéért a törvényhatóságot teszem felelőssé. Miért is felhívom, mindenha gondoskodjék arról, hogy az említett kimutatás nagy pontossággal és figyelemmel állíttassák egybe. A fentiek szerint tehát jövőben csak a vonatkoző közgyűlési vóghatározatot és az említett kimutatást kell hozzám felterjeszteni. Természetes, a vóghatározat meghirdetését igazoló irattal s az esetleg beadott felebbozósekkel együtt. Ezzel kapcsolatosan figyelmeztetem a törvényhatóságot, szigorúan ügyeljen arra> hogy a községek (r. t. városok) a hatóságilag jogerősen elhagyottnak nyilvánított s állami gyermekmenhelyekben gondozott 7 — 15 éves gyermekek után a költségvetési évben esedékes gondozási költségeket a fent idézett Gy. v. szabályzat 59. §-ának második bekezdése értelmében költségvetésükben óvről-óvro annál is inkább irányozzák elő, mert pusztán a törvényhatósági vagy álllami segélyre — mely elvégre is bizonytalan — a községeknek támaszkodnia nem lehet. Szükséges tehát, hogy e.no költségek ről saját költségvetésük keretén belül megfelelően gondoskodjanak s pedig azért is, mert a hivatkozott szabályzat rendelkezése szerint csak a már befizetett tartásdijak visszatérítéséről lehet szó, vagyis a csak a befizetett tartásdijaknak egészben, vagy részben való fedezésére adatik államsegély. Figyelmeztetem továbbá a törvényhatóságot, hogy akkor, amikor a többször idézett szabályzat 61. §-ának 3. kikozdóse értelmében a tavaszi közgyűlésen a segélyezések tárgyában intézkedik csak az előző évben tényleg felmerült és be is fizetett gondozási dijakat vegye figyelembe. A szóban levő gondozási dijaknak befizetését a községeknek az állami gyermekmenhelyek nyugtáival kell beigazolni. Ami a jövőben felmerülő költségeket illeti, azokat egyáltalában figyelmen kívül kell hagyni, mert még nem esedékes költségek visszatérítéséről szó sem lehet. Ezek után felhívom a Címet, hogy jövőben államsegély iránti felterjesztései tekin- totóben a jelen rendelotem értőimében járjon el, mindenben alkalmazkodjék ennek rendelkezéseihez. Végezetül figyelmeztetnem kell a törvényhatóságot, hogy szóbanlevő felterjesztését legkésőbb minden év julius hó 1-ig megtegye. Később érkező felterjesztések figyelembe vétetni nem fognak. — Budapest, 1911. évi január hó 31-én. A miniszter helyett: Jakabffy s k. államtitkár. Központi jegyzői tisztség, valamennyi I. fokú iparhatóságnak. 5204—1911. sz. — Ingóságokra kölcsön adása. — Ezt a ministori rendeletet tudomás' alkalmazkodás céljából közlöm. Gyulán, 1911. évi március hó 22-ón. Ambrus Sándor, alispán 77804/VL—d—1910. K. M. számú körrendelet. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak. — Tudomásomra jutott, hogy egyes cégek az úgynevezett bizományi beraktározási üzlet körében többnyire a szegényebb nóposztályhoz tartozó, — nem kereskedő egyénektől, használt bútorokat s más efólo ingóságokat vesznek át őrizetbe, minek fejében részükre előleg címén kölcsönösszegeket adnak, többnyire rövid lejáratnak és annak a jognak kikötésével, hogy az átvett ingóságokat lejárat után nem fizetés esetében a kereskedelmi törvény szabályai szerint zálog képen eladhassák. Ezeknek az ügyleteknek körülményeiből, különösen a letelt ingóságok minőségéből s a letevők személyes viszonyaiból többnyire kétségtelenül megállapítható, hogy a felek valódi akarata nem valamely legitim kereskedelmi ügylet megkötésére, hanem ilyen színlelt ügylet alakjában valóban csak kézi zálogkölcsön ügylet kötésére irányult, amely az 1881. évi XIV. t.-c. 6. §-ának második bekezdése értelmében tiltva van s amely ügyletekkel engedély nélkül való iparszerü foglalkozás az idézett törvénycikk 24. §-a szerint büntetés alá is esik.
