Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1908. január-december (11. évfolyam, 1-48. szám)

1908-11-05 / 43. szám

— 306 Járási főszolgabirák. Gyula város polgármestere. Községi Kir. állam építészeti hivatal. elöljáróságok. Közúti költségvetés az 1909. és 1910. évre. 17548 — 1908. ikt. szám. — A törvényhatóságnak alábbi határozatát, a vármegyei ügyviteli szabályrendelet 155. §-a értelmében való szabályszerű közhirrététel végett azzal közlöm, hogy az ellen közvetlenül a vármegye alispánjánál benyújtandó felobbezésnek van helye. Gyulán, 1908. évi novomber hó 2-án Ambrus Sándor, alispán. KIIRT 0 Z I K K. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1908. évi október hó 14 napján és folytatva tartott rendes közgyűléséből. 607. bgy. 15083. ikt. szám. 1908. A vármegye alispánja a törvényhatósági utak építési, kezelési és fentartási szük­ségleteinek valamint azok fedezésének megállapítása tárgyában a vármegyei közigazgatási bizottság által az 1909—10. évekre nézve megállapított költségelőirányzatot beterjeszti. A bemutatott és a vármegyei közigazgatási bizottság f. évi 2550. kb. számú határozatával letárgyalt és elfogadásra ajánlott 1909—1910. évi költségelőirányzatot az 1909. évre a felveendő kölcsönökkel együtt 2 306,308. kor. 44 fillér bevétellel és 2.207,830 kor. fillér kiadással, az 1910. évre pedig 581,477 kor. 02 fillér bevétellel és 579,183 kor. 96 fill. kiadással, vagyis az első évben 98,478 kor. 39 fillér, a má­sodik évben pedig 2293 kor. 06 fillér maradvánnyal a törvényhatósági bizottság elfogadja és megerősíti, mert az ellen, az 1890. évi I. t. ez. 22. §-a értelmében a 15 napig közszemlére történt kitétel ideje alatt felszólamlás vagy észrevétel nem tétetett és mert a költségelőirányzathoz csatolt részletes indokolás szerint annak egybeállítása ellen érdemi szempontból a törvényhatóság sem talál semmi kifogá­solni valót. Minthogy pedig a költségelőirányzat, bevételi XII. rovata alatt kitünte­tett 1,220,587 kor. 56 fillér „kölcsön veendő terhelő tőke czimón“ van felvéve, amely a beruházási hitel címén a vármegyét terhelő költségekre valamint a kiadási VI. rovat alatt az Orosháza—Géza megálló helyiérdekű vasutak segélyezésére felvett összeg fedezetére szükséges, ennélfogva a törvényhatósági bizottság a fentemlitett összegnek kölcsönvótolét elhatározza és fölhívja a vármegye alispánját, hogy a kölcsönre nézve ajánlatokat beszerezvén, azokat javaslatával együtt a kölcsön fel­vétele tárgyában való határozathozatal czéljából ide bemutassa. A szóban levő kölcsön felvételének szükségessége a közúti költségvetés megfelelő rovatán részletesen indokolva van ; az 50000 korona vasúti segély amelyet a vármegye a 24—1906. bgy. számú határozatában indokoltan megszavazott a vár­megye részére már engedélyezett 700000 koronás kölcsönből nem telvén ki, annak a most felveendő kölcsön keretében leendő biztosításáról kellett gondoskodnia. Elhatározza a törvényhatósági bizottság, a költségelőirányzat megállapításá­val kapcsolatban és az 1890 évi I. t.-cz. 23. §-a alapján úgy a kézi, mint az igás minimumnak alkalmazásba vételét és azoknak pénzértékbe való kötelező megvál­tását is, miből folyólag a helyi viszonyokra tekintettel egy kézi napszám váltság- árát úgy a kézi minimumokra, valamint az 1890. évi I. t.-cz. 25. §a értelmében útadó kötelezettekre, 1 (egy) koronában, egy igás napszám váltságárát pedig 6 (hat) koronában állapítja meg. Kézi útadó minmumot fizetnek azon lakosok, akiknek egyenes állami adója 30 korona vagy annál kevesebb, igás minimumot pedig fizetnek azok, akiknek ál­lami adója 60 korona vagy annál kevesebb és legalább két igavonó álattal bírnak. Az igás és a készpénz minimumok készpénzben rovandók le, ellenben az egyenes állami adót nem fizető útadó kötelezetteknek az 1890. évi I. t.-cz. 25- §-a és a vonatkozó vármegyei szabályrendelet értelmében tetszésükre bizatik, hogy tartozásukat készpénzben vagy természetben róvják-e le. Az ekként kirovandó minimumokon kívül a még mutatkozó szükséglet fede­zésére a vármegye területén a folyó évben előirt és a közúti törvény 23. § ában megjelölt egyenes állami adók alapján a százalék szerint kivetendő útadó az 1909. és 1910 évekre, 10 (tiz) százalékban állapittatik meg. A törvényhatósági úthálózat, változatlanul meghagyatik. Kijelenti végül a törvényhatóság, hogy az indóbázi vámos utak fenntartása az útalap előlegezése mellett az eddigi gyakorlat szerint foganatosítandó, erről azon­ban rendszeres számadás vezetendő, továbbá, hogy az átkelési útszakaszokhoz, az 1890. évi I. t.-cz. 14. §-a alapján a községek hozzájárulását, a helyi viszonyokra figyelemmel, nem veszi igénybe.

Next

/
Thumbnails
Contents