Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1907. január-december (10. évfolyam, 1-53. szám)

1907-09-28 / 38. szám

Azonban ezt a megoldást a közigazgatási ügymenet szempontjából véglegesnek tekinteni nem lehet, mert a dolog természete megkívánja s indokolja, hogy ezen állás mint rendszeresített állás töltessék be főképpen azért is, hogy a törvényhatóság által megválasztott alügyész álljon a törvényhatóság rendelkezésére s mint ilyennek működése a teljes felelősség mellett legyen ellenőrizhető. A tiszteletdijjal javadalmazott alügyészszel szemben mindezen követelményeket felállítani nem lehet, s ezek pedig az ügyek elintézésénél, különösen tekintve az árvaszéki ügydaraboknál az anyagi felelősséget, ngyszólván elemi követelmények s a most fennálló gyakorlat nem is volna megengedhető, csakis ideiglenesen, átmenetileg szükségből tűrhető.

A költségtöbblet sem oly nagy, hogy emiatt a kérelem teljesítése továbbra is megtagadható lenne.

Ugyanilyen indokok támogatják a szintén több év óta tervezett és kérelmezett levéltári segédi állás rendszeresítését, amely valóban csekély költségtöbbletet okoz, mert tulajdouképen egy iruoki állásnak levéltári segédi állássá való átalakításáról van szó. A levéltáros mellett ugyanis állandóan szükség van egy Írnokra, aki azonban nem iruoki, hanem levéltári segédi teendőket végez, .ami mindenesetre maga után vonja, hogy ennek megfelelő javadalomban részesittessék. A javadalomtöbblet mindössze 470 korona.

A levéltári segédi állás rendszeresítése a levéltár rendezésével van szoros kapcsolatban. A törvényhatóság határozata értelmében kimondatott, hogy a levéltár anyaga, mely eddig rendezetlenül, megfelelő helyiség hiányában rendszertelenül összerakva őriztetett, a 125000—1902. B. M. sz. vármegyei ügyviteli szabályzatnak megfelelően rendezendő. Ezen rendezési munkálatok, melyek még 8—10 évig is eltarthatnak, de még általában a levéltári kezelés pontos elvégzése tették szükségessé, hogy a levéltáritok mellé egy levéltári segéd adassék, ki a levéltáros által reá bízott teendőket a már szerzett gyakorlottságánál fogva önállóan teljesiti. Ezen önálló munkakörnél fogva a levéltári segéd nem sorolható a tisztán másolási teeüdőket végző Írnokok közé, s megkülönböztetett munkakörénél fogva jogosau, de méltányosságból is indokoltnak tartja a törvényhatóság, hogy ezen alkalmazottja megfelelő javadalomban részesittessék. Újból kéri tehát ezen állásnak egy irnoki állás beszüntetése mellett az állami javadalmazás terhére történő rendszeresítését.

Az árvaszéki ötödik ülnöki állás rendszeresítése iránt a törvényhatóság folyó évi 319. bgy. 8612—1907. ikt. számú határozata értelmében már külön is felirt, ezúttal hivatkozik ezen határozatában és feliratában foglaltakra s azok alapján újból kéri az ötödik ülnöki állás rendszeresítésének sürgős engedélyezését, illetve amennyiben az engedélyezés időközben megtörténik, a költség- vetésbe felvett javadalomnak a meghagyását.

Minthogy a m. kir. belügymiuister urnák 131539—906. II. főszám alatt kelt s az 1907. évi vármegyei költségvetést megállapító rendeletével az 1907. évi költségvetésbe felvett s X. fizetési osztály 3-ik fokozatába beosztott III. osztályú aljegyzői állás nem töröltetett, jóllehet ezen állás betöltése a vármegye alispánja által tett 8311 —1907. szám alatt felterjesztés elintézéséig függőben tartatik, az állás javadalmaként 2490 korona mint jóváhagyott tétel állíttatott be a költségvetésbe, s hagyatott ki ennek ellenében egy közigazgatási gyakornoki állás javadalmaként 1000 korona, miután a III. oszt. aljegyzői állás szervezésével az alispán mellé beosztott egyik gyakornoki állás beszüntetését mondta ki a törvényhatóság.

Uj állásokként vétetett fel a költségvetésbe 3 irnoki állás az állami pótjavadalmazás terhére s ennek ellenében kihagyatott 4 dijnoki állás.

A dijnoki állások helyébe irnoki állások rendszeresítését a törvényhatóság már több Ízben tervbe vette azon okból, hogy megbízható, munkabíró közigazgatási segéderőkul a csekély dijnoki javadalmazás mellett megfelelő jó munkaerőt kapni nem lehet.

Áll ez különösen most, amikor a megélhetési viszonyok oly nehezek, hogy a valóban csekély napidijból, mely az átlagos napszámnál nem nagyobb, a már hivatalnok számba menő napi- dijasnak, különösen, ha nős (ilyen pedig több van) családjával együtt megélui lehetetlen, s méltánytalanság is, hogy a dijnokok mint nagyobbára fiatal munkaerők a legjobban kihasználtatnak s megélhetésük a legkevésbbó vau biztosítva.

De különben is a m. kir. belügymiuister ur még az 1904. évi 19667. számú rendeletében kijelentette, hogy a vármegyének módjában lesz az 1904. évi X. t.-cz. végrehajtása során egyes dijnoki állásokat irnoki állásra emelni. A törvényhatóság most látja leginkább szükségszerűnek egyes dijnoki állásoknak irnoki állásokká való emelését, mert biztosítani akarja magának a jobb munkaerőket, akik, ha megélhetésük lehetővé nem tétetik, más téren keresnek előhaladást, másrészt mulhatlanul megkivántatik, hogy az írnokká való előlépési esélyek emelésével a dijnokok munkakedve ébren tartassák.- 231 -