Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1905. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-24 / 25. szám
- 168 T ájékoztató. Dr. Lukács György vármegyénk főispánja m. kir. vallás és közoktatásügyi ministerró kineveztetvén, a midőn Békósvármegye főispáni állásától megválik a következő búcsú levelet intézte a vármegye közönségéhez: Mélyen tisztelt Közönség ! Tárczát vállaltam az újonnan kinevezett királyi kormányban. Tudom, hogy a politikai párt szenvedély izzásában ezen eljárásomért sokak részéről el kell szenvednem azt a súlyos vádat, hogy társaimmal együtt közre működöm abban, hogy a hadseregre vonatkozó nemzeti követelmények ne érvényesüljenek, vagy órvónyesitósök késleltessék. Lelkiismeretem tisztaságára mondom, hogy igaztalan az a vád. Ellenkezőleg. Kizárólag hazfiui kötelesség érzet indított arra, hogy a kormányba meghivatásom- nak engedjek. Az alkotmányos tényezők ismételt kísérlete daczára sem tudták még eddig megtalálni azt az alapot, melyen a király a parlamentáris rendszer ama követelményének, hogy a nópképviselet többségéből vegye kormányát, megfelelhetett volna. Ezért történt az, hogy a szabadelvű párti kormány, mely az általános választások eredménye folytán kissebbsógi kormánnyá lett, hónapokig nem kaphatta meg felmentését. Az eddigi válság során úgy a király, mint a népképviselet többsége az egyetértő kormányzati munkaterv megállapítására törekvés terén a bölcs mérséklet álláspontjára helyezkedett és szorgosan kereste az egymást megértés útját. Noha az álláspontok közeledtek egymáshoz, a megegyezést mindeddig létre hozni még sikerült. Jogosult a feltevés hogy ennek oka az, hogy a kisebbségi kormányban olyan tényező szerepel, melynek puszta létezése is zavarólag hat a kibontakozás annyira óhajtott utjának megtalálására. 0 felsége tehát ahhoz a közvetítő módozathoz nyúlt, hogy rövid időre nem a politikai pártokból vett kormánynyal váltja fel az eddigi kormányt, hogy ez által is elháruljon minden akadály, mely a közötte és a nópképviselet között való megértés, egyetértésre jutást nehezíti. A kisebbségi kormány felmentését kellett tehát lehetővé tennünk. Az alkotmányos tényezők között való megértés nehezítő akadálynak ebben az elhárításában való közreműködésre nyertem felszólítást. Legbelsőbb meggyőződésem, hogy a midőn ezen szerepből részt vállaltam, hazám érdekében cselekedtem és arra működöm közre, hogy az az egyetértés, melyet áhitva szomjazunk mindannyian, király és népképviselet között végre valahára létre jöjjön. A többségből vett kormánynak mielőbb létesülnie kell. E végből, tisztán csak ennek lehetővé tétele érdekéből alakult meg az uj kormány. A kormány politikai létezésének egyetlen czólját abban látja, politikai programm- jának egyetlen pontja az a törekvés, hogy a király és a népképviselet összhangzatos együttműködése, egymást megértése utjából minden akadályt elhárítson és elősegítse az alkotmányos tényezők teljes megegyezésre jutását. — Feladata ezen kívül ennek a kormánynak, hogy ideiglenesen, mig az alkotmányos tényezők egyetértése alapján a többségből vett kormány kineveztetik, elintézze a halaszthatatlan állam ügyeket, szigorúan a törvények korlátái között, a legmerevebb tartózkodásban attól, hogy munkálkodásában bármely párt politikai programúinak csak egy szilánkját is bevigye. Akár kegyelmes lesz hozzánk a magyarok Istene és megengedi, hogy ezt a czó- lunkat elérhessük, akár bizonyuljon sikertelennek a mi önfeláldozásunk, mellyel az előre népszerütlenitett hazafias feladatra vállalkoztunk, öntudatunk mindenkor tiszta és nyugodt marad, mert hazánk és egyedül csak hazánk érdekében cselekedtünk és fogunk cselekedni. A hirtelen fordulat nem engedte, hogy szeretett vármegyémtől szivem szerint búcsúzhassam. A válás fáj, mert lelkem egész melegével ragaszkodom szeretett vármegyémhez s ha működésem eredményei messze alul maradnak ragaszkodásom nagyságán, ezt csak erőm elégtelenségén múlt. Köszönöm a nemes támogatást, melylyel 8 évet meghaladó együtt működésűnk során a közönség megtisztelt és feladataim teljesítését könnyűvé tette. Bucsuzásul csak azt kérem: engedjék meg, hogy szeretett vármegyém sorsát továbbra is szivemen viselhessem és közérdekeit, ha ennek lehetősége nekem megadatik, ugyanoly odaadással szolgálhassam, mint eddig tenni igyekeztem. Budapest, 1905. évi junius hó 17-ón. Hazafiui üdvözlettel: Lukács György s. k. Nyomatott Uobay János könyvnyomdájában Gyulán. 1905.
