Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1904-04-14 / 15. szám

- 113 költséges. A hohenheimi fogó olcsó; száza tiz koronába kerül és kis gondozással, ha a fogó drótszerkezetét gyakrabban megolajozzuk, hogy a rozsda tönkre ne tegye, eltart évekig.

(E fogó több nagyobb budapesti vasáruüzletben kapható. A pontos czimet felkérésre a A rovartani Állomás közli.) A sikeres védekezéshez kívánatos, hogy e fogóból a szükséges mennyiség minden perczbon rendelkezésünkre álljon. Kisebb gazdának elég belőle 50-60 darab; 500—600 holdra már 300—400 drb kell; ellenben 1000 holdon felül legalább 1000 fogó szükséges. De jó beosztással elég lehet az 8000—10,000 holdra is.

Ahol a tavasz végén a lerágott fűről észrevesszük, hogy a poezok letelepedett és már néhány szökőlyukat is túrt, ott azt azonnal ki kell irtani. Ez oknál fogva meg kell hagyni a mezőőröknek és a gazdasági cselédségnek, hogy a poczkokat mindig szemmel tartsák és mozgolódásukat gazdájuknak bejelentsék.

A poczokfogás pedig a következőképpen történik. A poczokjárta hely valamennyi szökőlyukját és bejárójót be kell előzetesen tipratni, még pedig legjobb a déli órákban. Ez a betiprás azért szükséges, hogy megtudjuk, vájjon melyik lyukban ól a poezok ? Mert a mely lyuk másnap, a fogás idején, nyitva lesz, abban bizonyára van poezok. Az egérlyukak ezen betiprása felette gyorsítja a fogást, mert a fogót azután csak abban a lyukban alkalmazzuk, a melyben tényleg van poezok. A poezok bejáróiból egyszerre csak annyit tiprassunk be, hogy az másnap a délelőtti munkához elég legyen; másnap reggel, a fogás közben, a délutáni munkához tipratunk. Gondoskodjunk, hogy az irtandó területen a poezok- lyukak legalább félnappal korábban betiprassanak.

A mely poezokbejárót a munkás másnap kinyitva találja, abba mindegyikbe egy- egy megvetett fogót úgy illeszt be, hogy egyrészt a fogó karikáját a lyuk fala ne szorítsa, másrészt, hogy a poezok a fogó csöve mellett könnyű szerrel el ne osonhasson, hanem kénytelen legyen a fogóba belemenni, a kötőfonalat elrágni, hogy aztán valóban hurokra kerülve, megfogódjók. Mikor a munkás valamennyi fogóját elhelyezte, vagy az összes nyitott poezokbejárót fogóval felszerelte, akkor félóráig báutatlanul hagyja fogóit. Ezt az idejét, arra használja fel, hogy betiporja azokat az egérlyukakat, a melyekre délután kerül a fogás sora.

Ha a félóra elmúlt, akkor a munkás az elhelyezett fogókat elejétől végig megvizsgálja, hogy vájjon melyikben van már fogott poezok. Hogy melyik fogó fogott már, azt, ha a munkás a fogót jól illesztette be, a fogónak érintése nélkül is könnyen meg lehet látni A mely fogóban van poezok, annak fogókarikája kifele áll. Az ilyen fogót a munkás kiszedi, a poczkot belőle óvatosan kidobja és ha még élne, megöli, farkát pedig levágja, hogy vele a fogás befejeztével gazdájának baszámoljon Ha valamennyi fogóját végignézte, akkor a felszabadult fogóit ismét felszereli, megveti, azaz a kiszabadult fogókarikát a csőbe szorítja s azt a cső oldalrósón át megköti s azután a soron levő poezoklyukba beilleszti. Ha csak kis területen, vagy csak kevés számú fogóval dolgozik (pl. 50—60 darabbal), akkor e fogók elhelyezése után megint vár s azonközben folytatja a délután irtandó terület betip- rását. De ha 120—150 fogóval dolgozik (és ügyes, betanult munkás pedig többel is bán- hatik el), akkor rendesen úgy lesz a dolog, hogy mindig csak a fogóit kell bejárnia, mert olyan gyorsan halad a fogás.

így eljárva, a területhez mórt számú munkás addig folytatja a fogást, mig a poczkot ki nem irtja. Ha az egyik poczoktanyával kész, akkor hozzáfog a másikhoz.

Ezt a hohenheimi fogót azonban nemcsak nyáron, hanem pl. a herésekben, luczer- násokban és az őszi vetésekben bármikor is használhatjuk.

Védekezés az aratás után. Ha a poezok nyáron a gabonába húzódott, onnan csak a tarló feltörésekor irtható ki. A poezok nem mélyen fészkel, hanem csak 18—20 czenti- móterre a föld színe alatt. Azért tehát a poczoklepte tarlón nem szabad beérnünk az egyszerű tarlóhántással, hanem fel is kell azt szántani, hogy az eke a poczkokat mind felvesse s hogy azokat az ekét követő munkás ujjnyi vastag vesszőből kötött egórverő-nyalábbal agyonverhesse. Ha a tarlóhántás a gyom miatt el nem maradhat, akkor a poezok irtása miatt úgy kell segíteni a bajon, hogy az előbb sekélyen lebuktatott tarló kizöldülése után felszántjuk s a poczkokat agyonverjük. Általában valahányszor a földet az eke járja, rajta kell lenni, hogy az ekétől felvetett poczkot agyonveressük. Ez a poezokirtás a legolcsóbb és a legjobb.

A poezokirtást úgy is lehet végrehajtani, hogy a poczoklepte területnek eleinte csak háromnegyed részét szántjuk fel és a negyedik negyedet, vagy esetleg még az ennél is kisebb részt (legjobban a felszántás alá kerülő terület közepe táján), vagy egy hétig felszántat- lanul hagyjuk, hogy a poezok a szántásról a fel nem szántott területre húzódjék, ahol aztán a szántáskor szintén agyonveretjük.

Poezokirtás a cséplós bevégeztóvel. Ha a csóplós bevégződött és a tarlót feltörték, a poezok nagy része a csóplőhelyeken maradó szalma és törekkazalba szorul, ahol kitelelve, tavasszal megint szanaszét vándorol. A poezoknak ezt a természetes összeverődósót szintén