Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (6. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

- 81 intézet igazgatója, illetőleg az osztály főorvosa adhat. A napos orvos — annál kevésbé az irgalmas testvérek vagy ápoló személyzet — e tekintetben felvilágosítást nem ad, miért is ily irányú tudakozódások a látogatásnál mellőzendők.

Élelmiszerek, vagy a betegnek szánt bármely tárgyak a beteglátogatások alkalmával csak a napos orvos engedélye mellett adhatók át a jelenlevő irgalmas testvérnek A beteg [megvendé- gelése a hozott ételnemüekkel a látogatás ideje alatt szintén csak a napos orvos által megengedett mértékben és az irgalmas testvér ellenőrzése mellett van megengedve. Szeszes italokat a betegek számára az intézetbe hozni egyáltalán nem szabad.

A hozzátartozóknak a látogató-terembe bottal, katonáknak oldalfegyverre] belépni tilos.

Az ápoló személyzetnek borravalót elfogadni elbocsátás terhe alatt tiltva lévén, a felek erre nézve kísérleteket ne tegyenek.

Amennyiben az ápolókat mégis jutalomban részesíteni kívánják, az erre szánt összeget a jelenlevő irgalmas testvérnek adják át. A jutalom megfelelő szétosztása iránt az igazgató határoz.

13. Értesítés a betegekről.

A betegek állapotára vonatkozó minden szó és Írásbeli tudakozódásra kizárólag az igazgató válaszol, de csakis a rokonok, gondnokok, gyámok és hatóságoknak, kik az efféle tudakozódásokra jogosultak.

Rendkívüli eseményekről az érdekeltek az igazgató által azonnal, szükség esetén távirati utón is értesittetnek.

A betégek részére postai, távirati, vagy bármely más utón érkezett leveleket, táviratokat és egyéb küldeményeket az igazgató bontja fel s csak az ő engedélyével kézbesíthetők a czimzett- nek. Az igazgató a levelek stb. tartalmát köteles titokként megőrizni.

Ugyanezen szabály áll a betegek által küldeni kívánt levelek, táviratok és egyéb küldemények továbbítására nézve is.

14. A betegek elbocsátása.

A meggyógyult, úgyszintén megfigyelés folytán elmebetegeknek nem bizonyult egyének haladéktalanul elbocsáttatnak. Gyógyult beteg egyedül is távozhatik az intézetből.

Gyógyíthatatlan, de többé sem nem öd, sem nem közveszélyes szegény embereket, kik a törvény értelmében az illetőségi község által tartandók el — a büntevő elmebetegek kivételével — az igazgató saját felelősségére adhatja községi ápolásba.

Egyébként az elmebetegek elbocsátása a következő módozatok mellett történik:

1. Oly javult állapotú és a közbiztonságot többé nem veszélyeztető elmebetegek, kik hozzátartozóik által önként és nem hatósági rendelkezés alapján helyeztettek el az intézetben, hozzátartozóik által minden akadály nélkül vehetők ki az intézetből.

Hozzátartozóik alatt értendők: fel- és lemenő ágbeli rokonok, oldalrokonok az unoka- testvérekig bezárólag és házastárs, továbbá a beteg törvényes képviselői (atyai hatalmat gyakorló atya, gyám, gondnok) örökbefogadó, örökbefogadott és a jegyes.

2. Oly elmebetegek, kik hatósági rendelkezés nélkül helyeztettek ugyan el, de kórállapotuk nem változott és vagy önmagukra, vagy a közbiztonságra még veszélyesek, csak az esetben bocsáthatók el, ha hozzátartozóik a további ápolás és felügyeletről szóló téritvény kiállításán kívül hitelesen igazolják, hogy a beteget olyan orvosi kezelésben, ellátásban és felügyeletben fogják részesíteni, hogy sem önmagára, sem pedig a közbiztonságra veszélyessé nem válhatik.1)

3. Oly elmebetegek, kik a hatóság rendelkezéséből lettek az intézetbe beszállitva, de kórállapotuk javult és sem ön- sem közveszélyes jeleggel már nem bir, szintén csak oly feltétel alatt bocsáthatók el, mint a 2. pont alatt em itett betegek.

4. A hatóság rendelkezése folytán elhelyezett elmebetegek, ha kórállapotuk nem változott és önmagukra vagy a közbiztonságra még veszélyesek, csak az esetben bocsáthatók el, ha téritvény kiállításán és a kellő felügyelet, ellátás, orvosi kezelési igazolásán kívül az elmebeteg az 1*98. évi 75804. sz. a. kelt belügyminlsteri rendeletben2) megjelölt bizottság által felülvizsgáltatik és a bizottság a beteget elbocsáthatónak találja, mely alkalommal a bizottság az elmebeteg kórállapo- potának mérlegelése mellett azt is hivatva vau elbírálni, vájjon a kilátásba helyezett ápolás és felügyelet tényleg olyan-e, mely a beteg gyógyítását vagy szakszerű ápolását biztosítja és annak ön- vagy közveszélyes cselekedétől a társadalmat megvédheti.

Ha az elmebeteget hozzátartozója megbízott utján, avagy oly hozzátartozója akarja kivenni, ki az elmebetegnek nem törvényes képviselője (lásd fentebb 1. pont alatt), akkor a négy pont alatti eset bármelyikében is az elmebeteg a kivétel végett jelentkezőnek csak akkor adható ki, ha

A téritvény minta ezen tájékoztatóhoz mellékelve van, annak tartalma szerint tehát a felelősség azokat terheli, kik a beteget ápolásba veszik. A hatóság csak azt igazolja, hogy a kivevőknek anyagilag módjukban van a beteget ápolni és hogy elég értelmesek arra, hogy az elvállalt felelősséget felfogják.

Téritvény veszélytelen betegek kiadásánál nem kiváDtatik, miért is a hatóság azon feltételes beleegyezése, hogy csak az esetben járul hozzá ahhoz, hogy a tóritvényt aláiró a beteget kivehesse, ha ez már nem veszélyes és ha a kiadó intézet e tekintetben a felelősséget elvállalja, a téritvény czéljónak félreismerése.

2) B. K. 1898. évf. 413. lapon.