Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (6. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-19 / 8. szám
- 64 — ( nem ütközött. Jólehet e szabályzatok életbe léptetésétől lefolyt másfél hónap nem elég az uj rend gyakorlati beválásának teljes megítélésére, mégis már ez idő szerint jelezhetem, hogy vármegyénkben az egyszerűsítés czime alatt kiadott szabályzatok nehézséget nem fognak előidézni, mivel már azok életbeléptetése minden akadály és nehézség nélkül volt eszközölhető; sőt e szabályzatok már eddig is igen alkalmasaknak bizonyultak a gyakorlatban arra, hogy a megyei és községi ügyvitelben az eljárás tekintetében biztosságot, egyszerűséget, egyöntetűséget és feltétlen rendet teremtsenek meg, úgy hogy eltekintve azon újításoktól, melyeket meg kell szoknunk, hogy jónak és ne munka szaporulatnak tekintsünk, az egész egyszerűsítési akcziót a magam részéről a közigazgatási ügymenet gyorsabbá tételére s rendezésére megfelelőnek találomés fe (tétlenül remélem, hogy e szabályzatoknak részenkint bekövetkező végrehajtása igazolni fogja, miszerint azok teljes egészükben biztosíthatják azon czélt, melynek megvalósítására alkottattak. A január 1-ével életbe lépett uj rendnek egyedül a számvevőség államosítása tekintetében érezzük némileg a hátrányát. Ugyanis ez előtt a jól szervezett vármegyei számvevőség az alispáni ügyek elintézésébe beavattatván, mint előadó végezte eddig az összes gazdasági kérdéssel kapcsolatos ügyek előkészítését és előadását úgy az alispánnál, a' közigazgatási bizottsági üléseken, mint a közgyűléseken. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség — bár csak elismeréssel nyilatkozhatom ennek ügybuzgahnáról és szakavatottságáról — szervezeténél és elkülönített állásánál fogva leginkább utalványozási ügyeket készít elő, közvetlenül nem referál, az üléseken elő nem ad, egyes határozatot igénylő ügyiratot csupán véleményével lát el, az elintézés maga és az előadás ezzel a jegyzők feladatát képezvén, részben szaporítja ez utóbbiak teendőit. A hivatali személyzet fokozott tevékenységével mindazonáltal ezideig biztosíttatott a közigazgatás rendes és gyors ügymenete. Egyelőre úgy a hivatali személyzet, mint a közönség szempontjából az is felette hátrányos, hogy a számvevőség a vármegyeháztól távol nyert hivatali elhelyezést, a mi a számfejtések körüli formaságok gyors elintézését megnehezíti. Hozzájárult a nehézséghez az is, hogy a pénztárak átadása, és a január hóban az évi, negyedévi és félévi időszaki jelentések stb. folytán feltorlódó sok dolog miatt érzékenyebben lehetett észlelni a közvetlen előadóként szereplett várni, számvevőség hiányát, remélhető azonban, hogy a munka- torlódás megszűntével és a számvevőségi ügykezelés rendszerének megállapodottá váltával, a mostani átmenetben megérzett e hátrányok is enyhülni fognak. E hátrányokkal szemben a pénztári és számvevői szolgálat államosításának a törvényhatósági ügykezelés egyszerűsítése szempontjából kétségtelenül az nagy előnye, hogy az alispán felmentetett a pénzek átvételének terhes munkájától s a tisztikar egy része a havi pénztárvizsgálatoktól. A vármegyei pénztáraknak átadásáról külön a múlt havi rendkívüli közgyűlésre tettem jelentést, mely szerint a pénztárak minden hiány nélkül adattak át. A vármegyei központ 1902. évi ügyforgalma a következő volt: beiktattatott az általános alispáni iktatóba 23915, a közigazg. bizottsági iktatóba 2069, a kihágási ügyek iktatójába 654, a központi választmányi iktatóba 87 és a közigazg. bírósági panaszok iktatójába 9 ügydarab. A községek ügykezelését a járási főszolgabirák időszakonként megvizsgálták és azt általában rendben találták. A vármegye tisztviselői karában a deczember havi közgyűlés óta annyiban állott be változás, hogy a pénztári és számvevőségi személyzet rendelkezési állapotba lépvén, a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez beosztatott, Schmidt Iván volt vármngyei tb. főszámvevő pedig helyettes levéltárnokká neveztetett ki, Törvényhatósági tisztviselő ellen fegyelmi ügy jogerős határozattal be nem fejeztetett. Szabadságot két héten túli időben a deczember havi közgyűlés óta Wieland Sándor főszolgabírónak adtam, szabadsága tartama alatt a szolgabirói hivatal vezetésével Salacz Ferencz szolgabirót bízván meg. A törvényhatósági bizottságtól megbízást kaptam arra, hogy a Gyulán felállítandó Elrzsébet-szobor alapjának gyarapítására társadalmi mozgalmat indítsak. Jelentem, hogy a vármegye társadalmának közreműködésével Gyulán folyó év január 24-én fővárosi művészek és irók közreműködésével hangversenyt rendeztem, a mely 1112 koronával gyarapította az alapot. Ez idő szerint a szoboralap állaga 5255 korona 38 fillért tesz ki, amely összeg, tekintve hogy az időnként beérkező adományokból még néhány száz korona bevétel remélhető, elegendő lesz egy
