Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (6. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-22 / 4. szám

VI. évfolyam

Gyula, 1903. január 22

4-ik szám

BÉKÉSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA.

Előfizetési dij egy évre 8 korona.

Hirdetési dij minden szó illán 4 fillér.

Kiadja a vármegye alispánja.

Megjelenik minden Csütörtökön a kiadásra kerülő hivatalos közleményeknek megfelelő terjedelemben.

740. ikt.

1903.

I. Járási főszolgahirák, Gyulaváros tanácsa. mint elsőfoktt iparhatóságok. Rendőrkapitány, központi jegyzői tisztség, (iynlaváros polgármestere és községi elöljáróságok.

(tiyulaváros polgármestere s községi elöljáróságok részére külön mellékletként is kiadatik.)

Kóserhus árusítása.

Kereskedelemügyi magyar kir. minister alábbi rendeletét s a módosított, rendelet érvényben hagyott §-ait tudomás és miheztartás s a községi elöljáróságok utján, az érdekelt izr. hitközségekkel leendő közlés végett kiadom. — Gyulán, 1903. év január hó 13-án. Dr. Fábry, alispán.

Másolat. 78372—VIII.-A. 1902. szám. Kereskedelemügyi magyar kir. ministertől.

Valamennyi törvényhatóságnak. Felmerült esetek elbírálása alkalmával arról győződtem meg, hogy a volt földmivelós-, ipar- és kereskedelemügyi minister ur által a kóserhus árusítása tárgyában 1888. évi szeptember hó 18-án 48151. szám alatt az akkori belügy-, valamint vallás- és közoktatásügyi minister urakkal egyetórtőleg kibocsátott rendelet az izraelita hitközségek jogos s a rendeletben kifejezésre juttatott igényeinek meg- oltalmazására nem minden esetben nyújt módot.

Az idézett rendelet kijelenti, hogy a kóserhus árusítása nem tartozik a szabad ipar körébe, hanem az izraelita hitközségnek kizárólagos jogát képezi, minélfogva kóser- húst csak annak szabad árusítani, ki erre az illető községben fennálló izraelita hitközségtől engedélyt nyert. Azonban daczára e kifejezett tilalomnak s daczára annak, hogy a rendelet kibocsátója e tilalomnak a rendelet szövegéből kivehetőleg büntető sankeziót is akart adni, a kóserhus engedély nélkül való árusításának ténye e rendelet alapján még sem büntethető. Az idézett rendelet 4-ik §-a ugyanis nem foglal magában önálló büntető szankeziót, hanem csupán az ipartörvény 58. §-ára és 157. §-nak d) pontjára utal, midőn kijelenti, hogy az idézett törvényszakaszok alapján büntetendő az, ki az izraelita hitközség engedélye nélkül oly felírást vagy megjelölést használ, hogy ő kóserhust árusít, mig a rendelet 5. §-a, mely már önálló büntető szankeziót foglal magában, csak az állatoknak engedély nélkül az izraelita vallás által előirt szertartásnak megfelelő módon történt levágását vagy levágatását rendeli büntetendőnek.

A rendelet megalkotásakor a 4. §. volt az, mely a fentebb jelzett tilalomnak büntető szankeziót kívánt adni; a 4. §. szövege szerint ugyanis a 157. §. d) pontja alapján büntetendő az, ki az izraelita hitközség engedélye nélkül kóserhus árusítását jelző jelvényeket vagy felírásokat használ, vagyis a rendelet 4. §-a az ipartörvény 58. és 157. §-a d) pontját, ez esetben úgy magyarázza, hogy az idézett törvényszakaszok alapján büntetendő a kóserhus árusítását jelző feliratoknak engedély nélkül való használata abban az esetben is, ha az illető tényleg kóserhust árusít. A törvényt azonban igy magyarázni nem lehet s az idézett törvényszakaszok alapján csak az büntethető, ki a jelzett feliratokat használja a nélkül, hogy kóserhust tényleg árusítana.

Mindezek folytán a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök s a vallás- és közoktatásügyi minister urakkal egyetértőleg s hozzájárulásukkal, az idézett rendelet 4. és 5. §-nak módosítását határoztam el és pedig a 4. §-t olykép találtam módo- sitandónak, hogy azzal az ipartörvény 58. §• és 157. §. d) pontja alá csakis oly kihágási esetek vonassanak, amelyek az idézett törvényszakaszok helyes és egyedül elfogadható