Hivatalos Közlemények, 1902. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-20 / 12. szám

— 59 vagyis az állami adó 250—300n/o-át. — A múlt évben a már évek óta lakhatatlan papilakás helyébe 7000 korona költséggel uj parokhiát építtettünk. A hívek fejenként 5—20 korona adóórtéket fizetnek s mégis 2000 korona adósság terhe nyomja a vállainkat. —' Templomunk 1834-ben fából épült, zsindolylyel bevert, falakkal, egy rendes kutgémnól nem magasabb templomocskával ; ma már oly rozoga és düledező állapotban van, hogy a kerületi kapitányság ismételten bezáratással fenyegetett. Templomépitési alapunk 1030 keservesen gyűjtött korona, 2 rendbeli kolduló hadjárat eredménye Magyarországon.

Vannak Bukovinában katholikus testvéregyházak is : Andrásfalván, Hadikfalván, Józseffalván és Istensegitsen 2500—3000 lélekkel Papjaikat az osztrák állam fizeti, iskoláikat ennek adták át, tanítói állami hivatalnokok 1000 korona minimum fizetéssel, fokozatokkal, pótlékok és remmuneratiókkal, nyugdijigénynyel stb. A katholikus hívek semmi nemű egyházi terheket nem hordoznak. — Magyarország társadalma pedig felekezeti különbség nélkül felkarolta az egyházak ügyeit és már régen épített mindenütt és pedig 38—100 ezer korona költséggel templomokat, Papjaik és tanítóik fizetéséről magyarországi róni. kath. püspöki kar készséggel gondoskodik, sőt e tekintetben Budapest székesfőváros segítségét ismételten és tetemes, mértékben élvezték, amely a millenium esztendejében a bukovinai tanítók segélyezésére 20,000 korona alapítványt is tett.

A fajszeretet e magasztos megnyilatkozása előtt kalapot emelünk. — Ámde annál élónkebb panaszos feljajdulásunk, hogy részvétre, segedelemre Magyarországon csak éppen mi nem találunk, hogy ami kicsiny és szegény egyházunk, nemzetünknek mindeddig elta- szitott mostohája volt. Hiszen igaz, hogy mi is segíthetnénk magunkon : átadhatnánk iskoláinkat az osztrák államnak és terheink felényire szállana. De mi.nem akarjuk, hogy —' ha magyar pályázó nem akad — esetleg német, vagy oláh tanítót adjon nyakunkra az állam. Azt akarjuk, hogy ha ezt teszi majd a neki átengedett katholikus iskolákban, ha német, lengyel vagy cseh papokat nevez ki magyarok hiányában a lembergi érseki szók, (amint van már rá eset) ami egyházunk és iskolánk legyen a magyarságnak vódbás- tyája, mentsvára.

A bukovinai magyarság Magyarországra nézve nincsen elveszve, amint azt némelyek hiszik és állítják. És ha elvolna veszve, bizony nem az ő hibája volna. De nincsen elveszve. Mutatja azt a 1883--84-ben bukovinai csángómagyarokból Páncsova vidékén alakult Hertelendy-falva (egyházunk gyermeke) Sándoregyháza, Székely-Köve és a dévai- telep. Azóta annyira megszaporodtunk, hogy újabb rajokat bocsáthatnánk az édesanya : •magyar hazánk rendelkezésére. És a bukovinai magyarság közül ott, ahol zárt községekbe tömörültek, egy század leforgása alatt csak egy is el nem veszett, sőt a közéje települt német és oláh elemet absorbeálta. (Povanczuk, Szimczuk, Ursulán, Gaschlor, Smidt magyarcsaládok).

Lehet még Magyarországnak szüksége edzett és erős nemzetiségéhez bámulatosan szívós kitartással és megható hűséggel ragaszkodó csángó magyar fajra, mely a statistika utolsó decenniumának adataiból következtetve 35 óv alatt magát megkétszerezi.

Nem kérünk Magyarországtól segítséget papunknak, tanítónknak, pedig ők is csak segélyek által biztosítanak maguknak igen szerény existencziát. A fajszeretet és a lelkesedés hivatásuk iránt könnyűvé teszik a nélkülözést, az élet gondjának súlyát. Csak arra kérjük Magyarország társadalmát, hogy segítsen biztosítanunk magyarságunk létfeltételét, óletgyökerét, adjon nekünk templomot hadd imádhassuk tovább is magyar nyelven, magyar szívből a magyarok megtartó Istenét, hadd enyhüljön ez által is az a keserűség, az a fájdalom, melyet a magyar hazájától távol, a haza határán túl, mindenütt e nagy világon, életének minden pillanatában szenved.

Áldozzon Magyarország társadalma is külmissióra Itt van a bukovinai magyar, léteiéért hihetetlen küzdelmeket folytató református egyház. Ennek segélyezése a legszebb, legnemesebb nemzeti missió is.

Az adományokat az andrásfalvi ev. ref. egyház presbyteriuma, vagy lelkószi hivatala czimére kérjük. (Bukovinában, 21. p. Radautz.

Az evang. református egyház presbitériuma.

Andrásfalván, 1902 február 1-én. Balogh János s. k, kurátor. Ömböli Lajos s. k., presbiter. Getrő Lajos s. k. Katona István s. k. Főj ér Samu s. k. Lőcs ey József s. k- Szász János s. k., lelkész.