Hivatalos Közlemények, 1902. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-25 / 39. szám
- 226 kifejezve: 7*5 °/0. — Az 1890—1900-ki szaporulat jóval rosszabb, mint az 1880—1890-ki volt, mert az előbbi évtizedben megyénk lakosságának szaporulata 12-5 %-ot tett ki, 5 °/0-a 1 hanyatlott tehát a népesség a multévtizedben. Feltűnő e hanyatlás s keresnünk kell, hogy helyi körülményekben rejlenek-e s orvosolhatók-e annak okai, avagy általános és általunk el nem hárítható okokra vezethető e hanyatlás vissza. Megyénkből a kivándorlás nem nagymérvű, járványok a múlt évtizedben nem pusztították jobban a lakosságot, mint az előző évtizedben, a szegénység nem erősbödött oly mérvben, hogy az a születések arányára érezhető befolyással lehetett volna : nem különleges helyi okokban kell tehát keresnünk népünk szaporodása hanyatlásának okait, hanem általános társadalmi és gazdasági körülményekre kell azokat visszavezetni. Ha áttekintjük a népszámlálás általános statisztikai adatait s összehasonlítjuk az egyes vármegyék lakosságának szaporodási százalékát, meglepődve kell észlelnünk, hogy leginkább a földmiveléssel foglalkozó alföldi vármegyék azok, melyekben a szaporulat hanyatlást mutat. A mint Békés szaporulata 12-5%-ról 7‘5%-ra esett, úgy Csongrádmegyéé 17'6%-ról 9-7 %-ra, Torontálé 12-5 %-ró! 3 %-ra, Csanádé 19'8 °/0-ról 67 %-ra szállott alá, mely sorozatot még a többi alföldi vármegye adataival lehetne kiegészítenünk. E körülmény arra enged következtetni, — mit a nemzetgazdasági tudomány is tanít, — hogy a mezőgazdasággal foglalkozó népesség fejlődése arányban áll a mivelés alatti terület nagyságával, s mig a termő föld elégséges : a lakosság szaporulata rohamos, az összes földterületek elfoglalásával, az stagnál s aztán fokozatosan hanyatlik, mert ekkor már a mezőgazdaság nem képes a népességnek oly nagy számát eltartani, mint az az állam, hol belterjes mezőgazdasággal karöltve, az ipari foglalkozás sokkal több munkás kéznek nyújt keresetet. Hazánkban a múlt század második felében az alföldre esett a népesség feltűnő szaporulata, mert az alkotmányos élet beálltával, a külföldről beözönlő tőkék felhasználásával mezőgazdaságunk sok, eddig miveletlen területet is birtokba vett s intensivebbé vált, a terjeszkedés azonban már úgy látszik, elérte határait s a kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó alföldi megyék népessége szaporulatának stagnálása s részben hanyatlása — úgy látszik — ezzel áll összefüggésben. Intensivebbé kell tennünk tehát mezőgazdaságunkat, ezzel kapcsolatban meg kell honosítanunk a mezőgazdasági s az azzal kapcsolatos gyáripart, hogy a nép megélhetésének tág teret nyissunk s biztosítsuk az által a társadalom egyensúlyát s lakosságunk és hazánk erősbödését. A népszámlálásnak ezen szomorú adata mellett még egy másik sajnos jelenségre is rá — habár kell mutatnom, melyet a népszámlálás statisztikája tár elénk. Hanyatlott a múlt évtizedben, kis mérvben — vá r megyén km a gyár s ágának szaporulata is. A magyar anyanyelvűek száma 1890-ben 73*1 %-ot, mig 1900-ban 72*3 %-ot tett ki, ekként a fogyás 0'8 %. Csekély e fogyás, de az a megdöbbentő, hogy e tekintotben egyátalán lehetséges megyénkben hanyatlás. Kultúránkat temérdek népiskola, 3 gimnázium viszi előbbre, hatóságaink érzülete e részben kétségtelenül példaadó, a lakosság túlnyomó többsége (200880) magyar, a többség assimitátó erejének fokozatosan évtizedről évtizedre erősebben hatni kellene, s az utóbbi évtizedben mégis hanyatlás mutatkozik e részben. Ennek már nem lehetuek általános, csakis helyi okai. Nemzeti létünk alapja a magyar nép széles rétege, melynek szilárdságától, megbonthatlan egységétől függ jövőnk biztonsága, keresnünk és orvosolnunk kell tehát, — ha bármily csekély is, — a nemzeti hanyatlás okait. Lehet e hanyatlás csak látszólagos vagyis az anyanyelvnek, mely a nemzetiségi osztályozás meghatározásának alapjául vétetett a legutóbbi népszámlálás alkalmával, merev megállapításán, túlhajtott tárgyilagossággal való beírásán alapuló. Lehet részben, idegen ajkú felföldiek téuyleg tapasztalt nagyobb számú bevándorlása tót népességgel biró községeinkbe, de lehet az idegen ajkú anyauyelv ily tömegesebb bevallásának oka a nemzetiségi öntudat mesterséges felköltése is egyes helyeken. Megállapítani a valódi okot nagyon nehéz, alig lehetséges. Védekeznünk kell tehát jövendőre mindhárom irányban. Fokozódó erővel kell törekednünk összes népiskoláink tannyelvének magyarrá tételére, iskoláink, gimnáziumaink, állami tanintézeteink még nagyobb szaporítására, hatóságainknál kizárólag a magyar nyelv használatára, a bevándorlások szigorú nyilvántartására s korlátozására, a nemzeti érzületnek minden támadástól s akna munkától való megvédésére; s ha minden vonalon eleget tettünk hazafiui kötelességünknek: a jövendő népszámlálás, melyet különös körültekintéssel kell majdan az anyanyelvi viszonyok pontos megállapítása tekintetében végrehajtani, a magyarság örvendetes szaporodásáról fog bizonuyal beszámolni. Egyébként a statisztikai adatokból kitünőleg legrosszabbul halad a magyarosodás Tótkomlóson, ahol a lakosság 47 százaléka azt. vallotta, hogy nem tud magyarul, Kétegyháza 46, Szarvas 36, Csaba 32, Kondoros 17 százalékkal, stb.
