Hivatalos Közlemények, 1902. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-28 / 35. szám
— 194 Hivatali elődöm idézett rendeletének ilyetén értelmezésével szemben ki kell emelnem, miszerint az idézett rendelet 10. pontjának a malmokra vonatkozó határozmánya csakis akként magyarázható, miszerint a malmoknál azok műszaki berendezésére, méreteire való tekintet nélkül az őrlési művelet munkaszüneti napokon egész napon át végezhető. Ekként magyarázandó a szóban levő rendelkezés, mert eltekintve attól, hogy műszaki szempontból szorosan véve minden malomban félbeszakítható az üzem a nagyobb móretüek- nél épen úgy, mint a kisebbeknél, s hogy tehát ily szempontból a nagyobb és kisebb malmok között külömbség nem tehető, a méltányosság kívánalmaival sem lenne összeegyeztethető, hogy csak a nagyobb malmok őrölhessenek munkaszüneti napokon, a kisebbek ellenben nem. Egyébként is a malmokra nézve a vasárnapi munkaszünet alól engedélyezett kivétel nem is annyira műszaki okokban, mint inkább közgazdasági szempontokban leli magyarázatát, mert épen a közgazdasági érdekek kívánják meg, hogy a malmok a vasárnapi üzemben ne korlátoztassanak. Felhívom a törvényhatóságot, hogy a fentieket tudomás és alkalmazkodás végett közölje a hatósága területén lévő elsőfokú ipari és rendőrhatóságokkal. Budapest, 1902. évi julius hó 29-én. A minister helyett: Wickenburg s. k. államtitkár. Kereskedelmi minister urnák alábbi körrendeletét további eljárás, illetőleg pontos ellenőrzés végett t. Czimetekkel közlöm. Gyulán, 1902. augusztus 15. Dr. F á b r y, alispán. Másolat. 20742IX. szám. Kereskedelemügyi m. kir minister. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak. A nagyobb iparvállalatok tulajdonosai részben egészen saját költségükön, örvendetes módon mind szélesebb körben biztosítják munkásaikat a balesetekből származó káros következmények ellen. A munkaadóknak a szocziálpolitikai szempontból is méltánylandó törekvése azonban igen nagy akadályokba ütközik a miatt, hogy a balesetbiztositó-társa- ságok mielőtt a biztosítási összegeket kifizetnék, tokóp a betegsegélyző pénztárak orvosai által kiállítandó bizonyítványokat követelnek a baleset megtörténtéről, a gyógyulásról, sőt a sérült munkásnak gyakran a betegség lefolyása alatt is kell egy orvosi bizonyítványt a biztosító intézethez bemutatni. Ez orvosi bizonyítványokért pedig, mint elém terjesztett panaszokból értesülök, a betegsegélyző pénztárak orvosai igen nagy dijakat követelnek. Előfordultak esetek, hogy pénztári orvosok az említett bizonyítványok kiállításáért 8, sőt 12 koronát követeltek s miután a bizonyítványok beszerzésének költsége a munkaadókat, kik a biztosításnál legtöbbször amúgy is jelentékeny anyagi áldozatokat hoznak, nem terhelheti, a bizonyítványok kiállításának diját a munkások kénytelenek kifizetni. A betegsegélyző pénztári orvosoknak a balesetek által sérült munkásokkal szemben tanúsított ez az eljárása méltányosnak nem mondható. Az az összeg, melyet egyes pénztári orvosok a jelzett bizonyítványok kiállításának dija fejében felszámítanak, sok esetben nem áll arányban azzal a munkával, melyet a bizonyítvány kiállítására fordítanak, miután a sérült munkást a betegsegélyző pénztári segélyezés szempontjából úgy is kötelesek megvizsgálni és nem egy esetben arra vezet, hogy a sérült munkás a biztositó intézettől kapott csekély kártalanítási összegnek nagyobb részét a bizonyítványok dija fejében, az orvosnak kénytelen átengedni. Bár a betegsegélyző pénztárak tevékenysége más térre irányul, mégis ama humánus és szocziálpolitikai czólok szempontjából melyek a pénztárak működésében érvényesülnek a betegsegélyző pénztáraknak 'is feladata az, hogy a tarthatatlan állapotok megszüntetésére törekedjenek. Hívja fel tehát az iparhatóság a hatósága területén működő betegsegélyző pénztárak figyelmét a jelzett állapotokra s utasítsa a pénztárak igazgatóságait, hogy a köztük és orvosaik közt fenálló viszonyt akkóp igyekezzenek szabályozni, hogy a pénztári orvosok a baleset esetére biztosított munkások részéről kért bizonyítványok kiállításával járó munkát az érdekelt munkások viszonyaihoz mérten a lehető legcsekélyebb díjért, végezzék. Elvárom a betegsegélyző pénztárak igazgatóságaitól, hogy ez utasításnak azonnal megfelelve, minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekezni fognak oda hatni, hogy a balesetek által sújtott munkások móltánjűalan megkárosításának saját hatáskörükben elejét vegyék. — Budapesten, 1902. augusztus 8-án. A minister helyett: Vickenburg s. k, államtitkár. 15078. ikt. III. Gyulaváros polgármestere, (iyulaváros tanácsa, járási főszolgabírók és községi elöljárók. (Külön mellékletként is kiadatík.) Baleset ellen biztosítottak orvosi vizsgálati költségeinek mérséklése.
