Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-12 / 15. szám

- 105 ­ben említés tétetik arról, hogy az ingatlan bizonyos, az állami kedvezményekben való részesülésre igényt tartó gyár vagy ipartelep felállítása czéljából szereztetik meg. Pótolhatja azonban a szerződésnek ilyféle kijelentését, a szerződés keltétől számí­tott 30 nap alatt a kereskedelemügyi ni kir ministerhez tett bejelentés is, melyben a szerző fél kijelenti, hogy az illető ingatlant gyár-, illetve ipartelep létesítése czéljából szerezte meg és hogy az állami kedvezményekre igényt tartván, azokat a szerződés- kötés alkalmával számításba vette. Ugyanez az eljárás követendő a gyári vállalat, vagy ipartelep létesítése czéljából keletkező részvénytársaságok által az alakulás alkalmával, valamint abban az esetben is, ha a jelzett czélból ingatlanokat szereznek meg, vagy részvényeket vagy elsőbbségi kötvényeket bocsátanak ki. 14. §. Az 1899. évi XLIX. t.-cz.-nek visszaható ereje nem lévén, az e törvény 3. §-ának végső bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kedvezményezett, már fennálló gyárak, illetve ipartelepek a törvény 2 §. b) pontjában említett kedvezményeket az e törvény hatályába léptét megelőző időkben létrejött jogügyletekre nézve nem igényel­hetik. Az e törvény hatályba lépte után létrejött szerzések tekintetében pedig a jelen utasítás 13. §-ában megjelölt eljárást tartoznak követni. 15. §. A hatályát vesztett 1890. évi XIII. t.-cz. alapján engedélyezett s az 1899. évi XLIX. t.-cz. 3. §-ának negyedik bekezdése értelmében továbbra is érintetlenül ma­radt, valamint e törvényszakasz ötödik bekezdése értelmében meghosszabbított állami kedvezmények élvezetében levő gyárakkal, illetve ipartelepekkel szemben az utóbbi tör­vény 2. §. b) pontjában foglalt kedvezmények tárgya és mérve ez utóbbi törvényczikk szerint bírálandó el minden olyan jogügyletet illetőleg, mely ez utóbbi törvény érvénye alatt jött létre. 16. § Az állami kedvezményekben részesített gyárak, illetve ipartelepek tulajdo­nosai, a törvény 2. §. b) pontja szerinti megillető bélyeg- és illetékkedvezmények érvé­nyesítése érdekében a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal, illetőleg az ille­tékkiszabásra hivatott m. kir. adóhivatalok felhívására kötelesek mindazokat az adatokat beszolgáltatni, melyek az állami kedvezményekben való részesülés iránti igény igazolása czéljából szükségesek. 17. A törvény 1. §-ában említett gyárak, illetve ipartelepek agyári czélokra szük­ségelt tisztátalan sót a törvény 2. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés alapján az 1875. évi L. t.-cz. 13. §-ában meghatározott áron alól, métermázsánként rendszerint 30—40 f. áron vehetik igénybe és pedig csakis az akna-szlatinai és maros-újvári m. kir. főbányahivataloknál. A gyári és iparsó kiszolgáltatása alkalmából az illető gyár vag}r ipartelep tulaj­donosa biztosítékot tartozik letenni. Ez a biztosíték, mely az 1875. évi L. t-cz. 13. §-a szerint a teljes egyedárusági árnak 20 százalékát képezi, az 1899. évi XLIX. t-cz. említett rendelkezésénél fogva, a jelzett mértéken alól is megállapítható, rendszerint annak felében, vagyis a teljes egyedárusági ár 10 százalékában teendő le az igényjogosult gyár vagy ipartelep tulaj­donosa által. A kiszolgáltatható tisztátalan sómennyiséget a m. kir pénzügyminister utalja ki a fentnevezett egyik főbányahivatalnál, meghatározva azt a vegyszert, melylyel a kiutalt só ugyanott denaturálandó. A denaturálás költségeit az igényjogosult gyár vagy ipar­telep tulajdonosa tartozik viselni. Az illető gyár vagy ipartelep által átvett iparsó külön zárt helyiségben helye­zendő el és rendszeres ellenőrzés alatt áll. 18. §. A törvény 4. §-a alapján engedélyezhető szállítási kedvezmények csakis oly tárgyakra nézve adatnak meg, melyek az országban szereztettek be. E szabály alól kivételnek csakis azon esetben van helye, ha az illető tárgyak az országban nem állíttatnak elő. A szóban levő szállítási kedvezmények tekintetében egyébiránt az alábbi határoz- mányok mérvadók: 1. A m. kir. állnmvasutakon és az állambiztositást élvező vasutakon önköltségi díjtételek alá esnek az építéshez szükséges kőanyag, kavics, homok, tégla, mész, cze- ment, vasszerkezetek, épületfa, fedőanyag, vízvezetéki csövek, iparvágányok létesítése esetében a fentebbi anyagokon kívül a sínek, sinkapcsoló szerek, talpfák, kitérők, for­dító korongok, váltó-biztositási berendezések, továbbá az összes berendezéshez szükséges gépek, gépalkatrészek, készülékek, szerszámok, kazánok, tartányok. Mennyiben minősíthetők netán egyéb, itt föl nem sorolt tárgyak olyanoknak, melyekre önköltségi kedvezmény igényelhető, arra nézve esetről-esetre a kedvezmény engedélyezése alkalmával a mérvadó körülmények figyelembe vétele meltett a kereske­delemügyi m. kir. minister dönt. írásbeli intézkedésekre fentartott hely

Next

/
Thumbnails
Contents