Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-08 / 10. szám
írásbeli intézkedésekre fentartott hely földre ne hulljon vagy egyébként szanaszét ne peregjen; mert a fűidre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőie. Éppen úgy van a dolog a fa törzsén és egyebütt szótpergett többi tojással. Hogyha e lepketojásokat az összes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyilt tűzön kell elégetni. Ha sok volna e tojásból, akkor az eltüzelés csak apránként történjék, mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az fölrobbanna és szótvetnó az összes petét s akkor a peték összeszedóse újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad a lepke tojást sem a kályhában, sem a konyha tűzhelyén elégetni. Ugyancsak a téli hernyózás alkalmával meg kell gondosan takarítani a fák törzsét is. Az elváladozó kéreg, valamint a törzset boritó moha és zuzmó alatt temérdek sok apró ellenség tanyázik, amely mind a gyümölcsfát és annak termését bántja. Takarítsuk tehát ezt a felesleges kérget és hasonlóképen a mohát és zuzmót is le ! És ha ezt az ősz folyamán nem tettük, akkor okvetlenül a hernyózás alkalmával el kell távolítani a gyümölcsfák száraz ágait és száradozó ághegyeit is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy a tavasz elején, de okvetlenül még a fák uj fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcsfák törzsének tövét s általában a gyümölcsfák alját is. Össze kell gereblyézni s el kell távolítani innen mind a lehullott lombot. Ez az eltávolítás azonban ne csak az legyen, hogy a száraz lombot és ágtörmeléket a kert valamelyik zugába hordatjuk s a nyáron át ott hagyjuk. Nem! Ezt ne tegyük, mert az semmivel sem volna jobb annál, mintha a lombot előbbi helyén, a fa alatt hagytuk volna meg. Az összegyűjtött régi lombot, almot legjobb ha kissé megszikkadt, mind tisztára eltüzelni: akkor biztosak lehetünk arról, hogy mindaz, ami benne rósz és vószthozó volt, valóban el is pusztult. Ámde ne higyjiik, hogy a befejezett téli hernyóirtással letettük már mind a gondunkat. Az korántsem úgy van! Hiszen a „kis hernyófészkek“ közül, valamint a gyűrűs pille tojásgyűrűi közül is egyik-másik rajta maradhatott a fán! Ebből bizony a szép tavasz elején csupa életrevaló hernyó bújik ki. Ezt tehát csak utólag irthatjuk, még pedig akkor, a mikor április havában észreveszszük, hogy a gyümölcsfák egyik-másik ágán a levélzet veszendő félben van és napról- napra kevesbiil. Az ilyen jiernyós ágrészt legjobb azon melegében levágni s a hernyókat összetiporni, mpg mielőtt azok szét másznának és nagyobb kárt tennének. Ugyancsak ilyen rövidesen és hamarosan el kell bánni a pókhálós hernyókkal is Ezek első esztendőben rendszerint csak itt-ott, egyes pókhálós fószkokbon mutatkoznak; következő tavaszszal számuk már növekedik, mig aztán harmadik évre számuk annyira szaporodhatik, hogy e parányi hernyók hálója bevonhat egész gyümölcsfákat. Az ilyen pókhálós gyümölcsfa azután lombját rövid egy-két nap alatt teljesen elvesztheti, mert a hálóban tanyázó sok apró hernyó tisztára felfalja azt. Ennek a kis pókhálós hernyónak pedig szintén csak úgy lehetünk urai, ha azt már akkor irtogatjuk, mikor még csak mutatkozó félben vau. Irtogassuk is ám a hernyókat szorgalmasan! Mert nem az a jó gyümölcs- kertész, aki sok gyümölcsfán kevés gyümölcsöt termel, hanem az, aki kevés, de jól gondozott és annak rendje és módja szerint ápolt, férgektől megóvott fáján sok és szép termést tud felmutatni. És a jól ápolt nehány szilvafa bizony-bizony többet ér a magára és férgekre hagyott ötven-hatvan holdas szilvás erdőnél! Budapesten, 1900. január havában. M. kir. állami Rovartani Állomás. 4645. ikt. 1900. VI. Járási főszolguhirák, (íyulaváros polgármestere, községi elöljárók. Vezérszó: Allatforgalom Ausztria és Magyarország között. Földmivelésügyi m. kir. minister urat a cs. és kir. osztrák belügyministor folyó évi február hó 16-án kelt 833. számú átiratával arról értesítette, hogy az állatok és állati nyerstermények és ragályfogó tárgyak Ausztria és Magyarország közötti kölcsönös forgalmának szabályozására nézve létrejött kiegyezési megállapodások alapján Sebenbergi Miorini Albert cs. kir. országos állatorvost állandóan Budapestre rendelte.- 74 -
