Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-19 / 20. szám

147 ügykezelésének általános vizsgálata arról győztek meg, hogy ezen egyletek szervezete és belólete igen indokolttá teszik a felügyelő hatóság gondoskodását és legtöbb esetben paranesolólag előírja az egyletek életébe közérdekből való hatósági beavatkozást, sőt hogy ilyen szervezetnek mint törvényes korlátok közé nem vont önkormányzó testületeknek engedélyezése és fentartása veszélyeket rejt magában.

Mellőzve itt a sok különböző egylet alapszabályaiban észlelt apróbb hiányokat és hibákat, fontosabb tapasztalataimat a három következő csoportba foglalhatom össze :

1. Az egyletek szervezése és vagyoni helyzete alapjában téves számításon, ingadozó feltevésen nyugszik.

2. Az alapszabályok intézkedései egyesek visszaélései elleu biztosítékot nem nyújtanak.

3. Általában hasonló önbiztositó szövetkezeteknek pusztán az egyletek szempontjából való elbírálása elégtelen, sőt káros és mint pénzműveletekkel foglalkozó szövetkezetekre a kereskedelmi törvény intézkedései kiterjesztendők.

Az egyletek szervezetét illetőleg csaknem mindegyik kiházasitó vagy temetkezési egylet egyazon téves számításra alapítja fennállását, hogy t. i. bizonyos feltételezett taglétszámhoz ará- uyitja a jutalékokat és a felmerült házassági vagy halálozási esetnél a befolyó dijakat teljesen vagy csaknem egészen szétfizeti. így az egyletnek semmi, vagy csak alig számbavehető tőkéje gyűl össze és a meglevő tagok ezrekre menő befizetését mi sem biztosítja csak az a remény, hogy az egylet kellő taglétszámmal minden időkben bir, a kik folyton fizetik a kilépők jutalékát. Kapcsolatos és még veszedelmesebb baj az, hogy a jutalékok ily szervezet mellett a befizetésekkel arányban nem állanak, az egylet minden egyes tagjára kivétel nélkül ráfizet, sokszor a befizetett összeg 4—5-szörös összegét, holott maga, miután nagy kezelési költséggel dolgozik, a tőkék után tiszta jövedelmet felmutatni nem tud. Ez a baj az inkább reális alapokon nyugvó régebbi társulatoknál kevésbbó van meg, de annál inkább az újabbaknál, amelyek a kellő számú tagot nagyobb előnyök nyújtásával akarják megszerezni és biztosítani. Takarékszövetkezeti vagy kölcsönösségi alapon, amelyek helyeseknek lennének mondhatók csupán egy, díjtételeinek megállapítása folytán a kölcsönösséghez hasonló és elegendő biztonságok nyújtó alapon, 15 egylet van szervezve Bekésvármegyében, mig a többi 35 egylet alapja ingadozó és legfeljebb csak a taglétszám teljessége mellett nyújt maradan- dóságot, sőt legtöbbnél még akkor sem, mert az egylet minden tagjára ráfizetvén, csak néhány évig bírja a kisebb jutalékokat fedezni, pár év múlva a magasabb jutalékok már fedezetlenül maradnak, az egyleti működés megakad, a meglevő tagok befizetése pedig felhasználtalván, ezek a befizetett összeg erejéig megkárosittatuak.

Az egyleti ügykezelés helyességének és a vagyonkezelésben megkívántaié biztonságnak hiányát az időnként felmerülő panaszok igazolják és e tekintetben minden egyletre uézve áll, hogy működését és vezetőinek teendőit csupán a néhány általános intézkedést tartalmazó alapszabály írván körül a pénzkezelés módja teljesen rendszer nélküli, zavaros és hiányos és alkalmat ad arra, hogy az egylet tisztviselői valamint idegen egyének is az egyletet saját önző czéljaik előmozdítására használják és a tagokat megkárosítsák. Annál is inkább fennáll ennek veszélye, mert a legtöbb egyletnél a tagok értelmi foka és a kezelésben való járatlansága kizárja azt, hogy a kezelés csak kisebb fokú ellenőrzésben is részeltethető legyen.

ügy ezen körülmény, mint az a fogalomkülönbség, mely az egylet elnevezés és ezen önsegélyző szövetkezetek között létezik, önmagában nyilvánvalóvá teszi, hogy egyletnek nevezhető és e szempontok szerint szabályozható és elbírálható nem lehet azon intézmény, mely egyedüli czélja és természete szerint az egyletekre nézve fennálló szabályokban felsorolt feladatokat túllépve, az 1875. évi XXVII. t.-cz. 223. §-ában felemlített szövetkezetek közül a kölcsönös biztositó társaságok által ez ólba vett feladatokat teljesiti és lényegére, természetére nézve a szövetkezetek ezen fajával egyezik meg, amennyiben a temetkezési és kiházasitó egyletek is úgy, mint a kölcsönös biztositó társaságok meg nem határozott számú tagokból álló oly társaságok, melyeknél az egyes tagok közvetlen a társasággal ugyan, közvetve azonban a többi tagokkal kölcsönösen biztosítási viszonyba lépnek olykópen, hogy az egyes tagnak, mint biztosítottnak fizetendő biztosítási összeg az összes tagok, mint közvetve biztosítók által fedeztetik, illetve az összes tagokra felosztatik.

E szempontból szükséges, hogy ezen szövetkezetekre a koreskedelini törvény intézkedései kiterjesztessenek, de szükségessé teszi ezt az általuk kezelt vagyonnak biztonsága és a tagok érdeke, már azért is, mert a nagy számban levő egyleteknél óriási vagyonérték van képviselve, hisz nem