Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-14 / 37. szám
írásbeli intézkedésekre íentartott hely tartalékalapra, továbbá 10 százalék a kötvények külön biztosítéki alapjára, a fenmaradó összeg az alapítványi üzletrészek osztalékára és ennek fedezése után a szövetkezeti üzletrészek osztalékára fordítandó. A maradék a tartalékalap és külön biztosítéki alap között a közgyűlés által megállítpitandó arányban osztandó meg. 3. A központi hitelszövetkezet igazgatóságának tizenkét tagja közül az alapitó tagok, a m. kir. államkincstárt ide nem értve, négy tagot választanak az alapszabályokban meghatározott időre. Megjegyzem még, hogy az aláírások nemcsak — miként ez az alapszabály 10-ik §-ában előírva van — az intézet igazgatóságánál (Budapesten, IV. kér., Kaplony-utcza 9. szám alatt), hanem a további rendelkezésig — az üzletrész 20 százalékának egyidejűleg történő befizetése mellett — a m. kir. központi állampénztárnál (IX. kér. Vámpalota) és az összes m. kir. adóhivataloknál is eszközölhetők. Az aláírással egyidejűleg befizetett 20 százalékon felül teljesítendő további befizetések módozatait a hitelszövetkezeti központi igazgatóság fogja megállapítani. A jelen felhívás folytán eszközlöttekről az év vége előtt hozzám jelentés lesz teendő. Budapesten, 1899. évi aug. hó 26-ikán. A miniszter helyett: Jakabffy s. k. államtitkár. Scontró: Elöljáróságok deczember 5. Eöszolgabirák deczember 15. __ 2 — 20 381. ikt. 1899. 51. Járási főszolgabirák! Polgármester! Vezérszó: Takonykóros lovak állami kártalanítása. Földmivelésügyi in. kir. minister urnák alábbi rendeletét tudomás és miheztartás végett kiadom. — Gyula, 1999. évi szeptember hó 7-én. Dr. Fábry Sándor, alispán. Másolat. 01,100. szám. Földmivelésügyi m. kir. minister. Valamennyi törvény- hatóságnak. Miheztartás és I. fokú hatóságok megfelelő utasítása végett értesítem a törvényhatóságot, hogy a m. kir. közigazgatási bíróság folyó évi julius hó 4-én 1636. k. szám alatt kelt Ítéletében a mailéin reakczió alapján takonykórosnak felismert, külsőleg a takonykórnak semmi jelét nem mutató s a leölés után foganatosított bonczolás alkalmával takonykórosnak talált lovak utáni kártalanítás ügyében azon elvi jelentőségű határozatot hozta, hogy az ily lovak után a tulajdonosnak, az állatok becsértékének fele jár kártalanitás gyanánt. A szóban forgó elvi határozatot a m. kir. közigazgatási bíróság arra alapítja, hogy a m. kir. állatorvosi főiskola tanári testületének szakvéleménye szerint, az 1888. évi VII. t.-czikkben említett takonykor és bőrféreg azzal az úgynevezett rejtett takony- kórral, mely semmiféle külső tüneteket nem mutat, nem azonos, hanem az a rejtett takonykor elnevezés alatt ismeretes, csak a belső szervekre szorítkozó s élő állaton csakis malleinezés által felfedezhető oly állatbetegség, melyre nézve a gyógyulás lehetősége ki nem zárható, mely azonfelül feltétlenül ragályosnak és fertőzőnek nem is tekinthető. Ez alapon arra való tekintettel, hogy a rejtett takonykór sem gyógy ithatlannak, sem feltétlenül ragályozónak nem tekinthető s ebből folyólag az a külsőleg is felismerhető takonykórral és bőrféreggel nem azonosítható, az 1888. évi VII. t.-cz. 105. és 106. i-ban foglalt rendelkezéseknek egybevetéséből, a m. kir. közigazgatási bíróság azon elvi megállapodásra jutott, hogy a csakis kizárólag malleinozás eredményeiből következtethető s külsőleg fel nem ismerhető rejtett takonykor, az abban szenvedő állatokra nézve a kártalanitás szempontjából, egyedül a gyanússág ismérveit állapítja meg. Éhez képest, miután az idézett 1888. évi VII. t.-cz. 106. §-ának a) 2. pontja értelmében, a csak gyanúsaknak bizonyult állatok után az állat becsértékének fele kártalanítandó, a malleinezés alapján takonykórosnak felismert, illetőleg a mailéin reactio alapján hatósági rendeletre kiirtott és a bonczolás alkalmával takonykórosoknak minősített, de csakis rejtett takonykórban talált, külsőleg azonban a takonykor tüneteit egyáltalán nem mutató lovak után, állami kártalanításképp azok becsértékének fele állapítandó meg. A közigazgatási bíróság ezen indokolt elvi határozatához az ezentúl követendő gyakorlatban alkalmazkodni óhajtván: felhívom a törvényhatóságot, utasítsa az I. és II. fokú állategészségügyi hatóságokat, hogy jövőben — amennyiben a takonykor fertőzésének gyanújában álló s külön rendeletemre kiirtandó állatokról van szó. —a fentebbiek értelmében járjanak el. vagyis a malleinezés alapján takonykórosnak felismert, illetőleg a mailéin reactio alapján, hatósági rendeletre kiirtott és a bonczolás alkalmával takonykórosaknak minősített, de csakis rejtett takonykórban talált, külsőleg azonban a takonykor tüneteit egyáltalán nem mutató lovak után állami kártalanitásképen azok becsértékének felét állapítsák meg.
