Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-16 / 11. szám

- 5 ­10. §. Vármegyékben az alispán, törvényható­sági városokban a tanács tartozik folyó évi márczius hó 31-ig hozzám jelentést tenni arról, hogy a jelen körrendeletét a törvényhatóság területén szokott mó­don a lelkiterjedtebben kihirdette és ennek szigorú végrehajtását elrendelte. Köteles továbbá az alispán, illetőleg a tanács minden óv október hó végéig hozzám bejelenteni, hogy a törvényhatóság területén mely város vagy község területén van vértetü ? megtörtént-e az ir­tása, mily eredménynyel, s hány esetben indíttatott meg a mulasztók ellen a mezőrendőri kihágási el­járás ? Elvárom a törvényhatóságoktól, hogy a fenye­gető veszély nagyságát felismerve, annak elhárí­tására a legodaadóbb buzgalommal közremunkálnak s az ezen rendeletem végrehajtásában esetleg részt­vevő szakközegeimet, valamint rendeletem végrehaj­tását ellenőrző központi tisztviselőimet eljárásukban minden irányban támogatják. — Kelt Budapesten, 1899. évi február hó 14-én. Darányi, s. k. 9679. . , , T899 IV 3" sz’ mm- rendelethez. Útmutatás a vértetü keresésére, megismerésére és irtására. Hogyan ismerjük meg a vértet üt? A vértetü csak az almafát támadja meg; ki­vételesen és nagyon ritkán a körtefán, vagy a gala­gonyán is akad. Az almafának csak fás részein élős- ködik és pedig valamint a törzsön és annak ágain, úgy ezeknek az utóbbiaknak további elágazásain, a gallyon vesszőn és ennek véghajtásán is. Ha a fá­nak fattyúhajtása van és ha e fán vértetü is él, akkor biztos,, hogy ez a rovar a fattyúhajtáson is bővében lesz. Rendesen a fa sebes részein fordul elő, tehát azokon a sebhelyeken, a melyek akár metszés, akár törés, vagy esetleg jégeső következ­tében is keletkeztek. Az ilyen hely azután forradá- sos lesz és olyan dudorodás látható rajta, a melyet legtöbb kertészember »rák«-nak szokott nevezni. A hol a vértetü letelepedett, ott azt a helyet saját- szerű hófehérszinü gyapjas váladékával majdnem egészen betakarja. Legjobban látható ez a váladék tavaszszal május és junius hónapokban, valamint szeptember havában is néha, a mikor az kivált az elálló ágakról és gallyakról valóságos kis pelyhek alakjában csüng lefelé. Nyár derekán ez a gyapjas váladék már csekélyebb mennyiségű és télen alig van, bár a sebhely fölszinén kisebb mennyiségben még akkor is látható. Télen a vértetütől okozott seb kékes-hamvasnak fog látszani, de fehéres színe akkor is kirívó lesz. Ezek a vértetüfoltok túlnyomó részben a fa szélvédte oldalán, valamint a fa elálló ágainak földfelé tekintő részén lelhetők meg. Az almafa levelén, vagy a fatörzsnek sima és teljesen ép kérgén vértetü soha nincs. A faiskolában, vagy hol a vértetves fák igen gyéren állanak és gyér a koronájuk is, akadhat a vértetü a föld alatt is és pedig úgy a gyökér nya­kán, valamint a mélyebben fekvő oldalgyökereken is. Ha nyáron a vértetves foltról a fehér váladé­kot kissé lefújjuk vagy lehorzsoljuk, akkor alatta a kártevő rovart, a vértetüt, tömeges mennyiségben találjuk meg, mert a vértetü ez alatt a fehér vála­déka alatt ól és pedig nem egyenként, hanem ki­sebb folton száz-, nagyobb folton pedig ezerszámra. Az itt élősködő vértetü nyár derekáig hamvas szinü. Hogy biztosan meggyőződjünk arról, vájjon ezen kisebb vagy nagyobb tömegű fehér váladék alatt tanyázó tetü valóban vértetü-e, nem kell egye­bet tenni, mint azt szétnyomni. Ha vérszinü nedv ömlik ki belőle, akkor biztosak lehetünk, hogy vér- tetüvel van dolgunk. Miért veszedelmes a vértetü? A vértetü az almafára nemcsak azért vesze­delmes, mert sebein állandóan tanyázik és megaka­dályoz! a azok teljes behegedését, hanem azért is, mert ha igen elszaporodik, akkor felvándorol az ágak felsőbb részeire, a vesszőkre és hajtásokra, azokat megszurja s erre a vessző vagy hajtás héja a tömeges vértetü szúrása következtében vagy meg­reped, vagy ha nem repedne meg, akkor ezen a helyen egy hisebb dudorodás nő. Ez a dudorodás később azután elhal és kiszáradhat még a nyár fo­lyamán, de a jövő tavaszig mindenesetre elhal s akkor úgy ezeken a dudorodásokon, valamint a re­pedés helyén is, a vértetü még nagyobb tömegben telepszik le s a támadást még nagyobb erővel foly­tatja. Az igy megtámadott gally és ág, habár félig- meddig életben marad is, tele van dudorodásokkal és soha be nem forradó sebekkel, melyekben a vér­tetü tanyázik. Az ilyen sebhelyek addig, inig a fa életben van, évről-évre nagyobbodnak, növekednek és ökölnyi nagyságot is érhetnek el. Az igy tönkre­tett vessző, gally és ág azután télen részint a fagy­tól, részint az ólmos (ónos) esőtől könnyén tönkre­megy és a vértetütől megtámadott almafa 5—6 évi kínlódás után rendszerint elpusztul. — Megtörténik ugyan az is, hogy az erősebb, nagyobb fa nem pusztul el egészen a vértetü támadásai folytán, de az akkor nyomorában nem fog többé teremni. Hogyan védekezzünk a vértetü ellen? A vértetü ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb ugyan a téli idő addig, a mig a fa meg nem lombosodik, de azért hozzá lehet és kell is fogni a védekezéshez azonnal, a mihelyest bizo­nyosak vagyunk abban, hogy almafánkat a vértetü bántja, tehát nyáron is. Hogj- a vértetü irtására miért legalkalmasabb a téli idő, annak két oka van. Egyik oka az, hogy télen, mikor a fán nincs lomb, könnyebben keres­hetjük föl és találhatjuk meg a vértetves foltokat; továbbá ilyenkor rendszerint egyéb munkánk keve­sebb s igy több időt szánhatunk a vértetü irtására. A másik ok az, hogy télen nem szaporodik a vér­tetü ; holott nyáron már rohamosan gyarapodik és akkor nemcsak hogy szétmászhatik a maga erejéből is, de széthurczolják azt a madarak, a szél, vala­mint ruhájukon az azt irtó munkások is; végül azért is jó a téli irtás, mert akkor egy-egy helyen, a telelő helyén tehetjük tönkre a vértetüt. Lássuk már most magát az irtást. Ha a f a igen nagy mértékben meg van tá­madva a vértetütől, akkor első dolgunk legyen az, hogy az igen vértetves ágakat, gallyakat és fattyú­hajtásokat, melyek a vértetüvel majdnem végig van­nak borítva, vágjuk le és távolítsuk el olyan helyre, a hol azokat rögtön el lehessen égetni.

Next

/
Thumbnails
Contents