Hivatalos Közlemények, 1898. július-december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1898-08-25 / 9. szám
ikt. sz. hó. n. I. évfolyam. Gyula, 1898. augusztus 25. 9-ik szám. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. Békésvármegye hivatalos lapja. Kiadja a vármegye alispánja. Megjelenik rendszerint minden Csütörtökön a kiadásra kerülő közleményeknek megfelelő terjedelemben. Előfizetési pénzek a vármegye pénztári tisztséghez, reklamáeziók és hirdetések a vm. közig, kiadó hivatalhoz intézendök. Előfizetési ilij : . Egész évre ....................3 frt — kr. Fé l évre.........................1 frt 50 kr. Hir detések dija : 100 szóig 2 frt, ezentúl minden megkezdett száz szónál 50 kr. Bélyegdij minden magánhirdetés után 30 kr. I. Föszolgabiráknak, Gyula város polgár- mesterének és a községek elöljáróinak. A talált uratlan dolgok körüli eljárás szabályai tárgyában kelt s Békésvármegye közönségéhez intézett 33836/1898 sz. belügyministeri rendeletet tudomás és alkalmazkodásul közlöm : Gv. vármegye alispánjának felterjesztésére, melyben a vármegye egyik községének határában talál 40 kgramm. só, illetőleg az annak elárverezéséből befolyt összeg, s általában a talált uratlan dolgok körüli eljárásra nézve tájékoztatást kér, a következőkről értesítem a vármegye közönségét: Kivéve a talált kincs fogalma alá tartozó ingó tárgyakat melyekre nézve az 1872. évi 14136. számú belügyministeri rendelet, — és az állami egyedáru- ság tárgyát képező talált uratlan ingó dolgokat, melyekre mint pl. a sóra nézve, az 1873, évi 33075 sz. pénzügyministeri körrendelet intézkedik, — a közforgalom tárgyát képező minden más talált ingó dolog körül egyedül a talált (bitang) állatokra vonatkozólag rendelkezik az 1894. XII t.-cz. és az azon- törvény végrehajtása iránt kiadott 48000/1894. sz. földmivelésügyi ministeri rendelet; — ezen egyedüli kivételtől eltekintve, azt a kérdést: hogy a talált ingók miként kezelendők? s kit illetnek? — sem törvényeink, sem kormányhatósági rendeletek nem szabályozzák. A kérdéses dolgokkal való elbánásra nézve tehát egyedül a kifejlődött gyakorlat irányadó. Ez a gyakorlat az általános magánjogi elvek alapján keletkezett, melyek szerint a közforgalom tárgyát képező talált ingó dolog tulajdona birtokba vétel által szereztetik meg, melynek folytán a találó jogot nyer a talált ingó dolog birlalására és használatára. Ez a jog és jóhiszemű birtok pedig, a menynyiben a talált dolog tulajdonosa a törvényes elbirtokolási idő alatt nem jelentkezik, tulajdonná válik. Ebhez képest a gyakorlat rendszerint az, hogy a városi vagy megyei illetékes rendőrhatóság (rendőr- kapitány, szolgabiró) a talált dolgot őrizetebe veszi, s ha egyévi határidő lefolyása alatt tulajdonosa nem jelentkezik, avagy ahhoz való jogosultságát elfogad- hatólag nem igazolja, a rendőrhatóság a talált dolgot arra az esetre, ha a találó a talált dolog átadását igényli, azt, vagy esetleg annak készpénzzé tett értékét a találónak kiadja, azzal az általános magánjogból folyó fentartassal, hogy ha a tulajdonos a törvényes elévülési idő alatt netalán jelentkeznék s tulajdoni jogát igazolja, ennek visszaadni köteles. Ha pedig a találó sem támaszt igényt a talált dologra, avagy arra igénnyel nem bir, (pl. ha a találó rendőrhatósági közeg), ebben az esetben, amennyiben a talált dolog készpénzből vagy értékpapírokból áll, a rendőrhatóság azt a kerületébe eső kir adóhivatalhoz beszolgáltatja s erről egyidejűleg a kincstári jogügyi igazgatóságot értesíti. A kir adóhivatal pedig a beszolgáltatott készpénzt vagy értékpapírokat t— az 1887. január 10-én 16601. sz. alatt kelt pénzügyministeri rendelet értelmében, illetékes elszámolás végett a budapesti állam pénztárba (vámpalota) beszállítja. Hogy ha azonban a talált dolog nem készpénzből, vagy nem értékpapírból, hanem a közforgalomból ki nem vett s ezen eljárás alá tartozó másnemű ingóságokból áll, ebben az esetben a rendőrhatóság a talált dolgot, ha az romlásnak van kitéve és nyilvánvaló értékcsökkenés nélkül tovább nem tartható, haladék nélkül, — ha pedig eltartható, egy évi határidő eltelte után, nyilvános árverés utján értékesíti, s a befolyt összeget a kerületébe eső kir. adóhivatalhoz beszolgáltatja s erről egyidejűleg — az iratok közlése mellett — a kincstári jogügyi igazgatóságot értesíti. Ebben a részben szabályozott s a legtöbb esetben alkalmazásba vett eljárásban benne foglaltatik a vármegye alispánja által kért utasítás aziránt, hogy a talált tárgyak minő eljárásban részesüljenek, tekintettel el, vagy el nem tarthatóságukra és az eljárásra hivatott hatósági közegek megjelölésére nézve. A talált urahagyott ingó dolgok tekintetében a fentiekben körülirt eljárás folyamán szerkesztett iratok, tekintve, hogy ily ügyekben hivatalból kell eljárni, az árverési jegyzőkönyv kivételével bélyegmentesek. A vármegye alispánja által felemlített specziális esetre vonatkozólag meg kell még jegyeznem, hogy a talált 40 kgr. só azonnal a vármegyei pénzügyigazgatóság rendelkezésére lett volna bocsátandó, mely hivatva lett volna megállapítani, vájjon a só nem képezte-e a sójövedéki szabályok IV. fejezetében felsorolt jövedéki kihágások valamelyikének tárgyát. Igenlő esetben az 1873. szeptember 20-án 33,075. szám alatt kiadott, a »Pénzügyi Közlöny« 1875. évi folyamának 57. számában körülÉrk. 1898.
