Hivatalos Közlemények, 1898. július-december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1898-09-01 / 10. szám
— 2 Minták a 3. pont alatt tárgyalt esetekhez : a) 2 A gyermek vallását az anja állapította meg. b) »A gyermek vallását X—U-nak, ki a gyermeket felfogadta, állapította meg.« Cégjegyzési minták a gyermek vallásának az 1868. évi Lili. t.-cz. 18-a alapján történt feljegyzéséhez : a) »A gyermek vallása X—U-nak a ki gyermeket felfogadta, vallása szerint jegyeztetett be.« b) »A gyermek vallása a lelenczházat fentartó hitfelekezet vallása szerint jegyeztetett be.« c) »A gyermek vallása a találás helyén többségben levő hitfelekezet vallása szerint jegyeztetett be.« 18550 ikt. 1898. II. Járási főszolgabirák. Gyulaváros polgármestere. Községi elöljáróságok. Vezérszó: Védekezés a kukoricza-moly ellen. A földmivelésügyi m. kir. minister ur által kiadott útmutatásból a kukoricza-moly elleni védekezésre vonatkozó részt azzal az értesítéssel közlöm, hogy az útmutatást a járási főszolgabiráknak szétosztás végett egyidejűleg kiadtam, az érdeklődők a községi elöljáróságoknál megtekinthetik. Gyulán, 1898. évi augusztus 29-én. Alispán helyett: Dr. Bodoky Zoltán, vm. főjegyző. Védekezés. A kukoriczamolynak, olyan kevés állati ellensége van, azon nem kell csodálkoznunk: hiszen az életmódja, mely szerint mindig védett helyen, a szárban van, ez eléggé magyarázza. S igy a gazda nem igen remélhet, hogy a kukoricza-moly kártételének itt is valamely jótevő rovarcsapat elszaporodása vet véget, mint megannyi más esetben; itt nagyon is szükséges, hogy maga az ember szálljon vele szembe. És ismerve már most alaposan a kártevő rovart és annak sokszor igen furfangos életmódját, most köny- nyebben lesz megérthető az ellene követendő védekező eljárás is, a mely a következőkből áll. Védekezésnél az állat életmódjából a következő mozzanatokat kell szem előtt tartani : hogy a) a hernyó a szárt a hegyénél kezdi ki, b) hogy legtömegesebben a szárban tanyáz, c) hogy kisebb mértékben a csutkában és a levágott gyökérrészben is áttelelhet és végül d) hogy előfordulhat e hernyó több kultivált és vadon termő növényben is. S e szerint a védekezésnél is ezekhez kell ragaszkodni. a) Ott, hol a kukoricza-moly már a kukoricza- szár hegyein mutatkozik, legsürgősebb teendő, hogy a fertőzött czimert és esetleg a szárnak ezt a részét, amelybe a hernyó már belefurakodott, azonnal levágjuk, a levágott részeket összegyűjtjük és a nyílt tetejű hordóba, vízbe dobjuk, azonban mindig ügyelvén arra, hogy a hernyók akár a czimerek levágása közben, akár egyébként, vagy már magából a hordóból el ne szökjenek. E szerint legjobb volna, ha a munkások a levágott részeket előbb nagy kézi edényekbe gyűjtenék össze s azokat azután a hordóba töltenék, amelyet szintén mindig fedve kell tartani. Ha a hordóban már sok a hernyó, akkor azt leforrázni, vagy esetleg trágyalébe fojtani és azután trágyával letakarni kellene, hogy abból egy sem meneküljön. Ezen eljárás sikere attól függ, hogy menynyire gondosan hajtották azt végre. Minden esetre fontos, hogy a munkások mindig vizsgálják meg a szárt, hogy a hernyó meddig vándorolt már le; erre jó útmutató a rágás helyén kis csomóban csüngő rágott por. Szükség esetén tanácsos, hogy ez az eljárás másodszor is megismételtessék, mert, a czi- mernek (zászlónak, himvirágzatnak, a kukoricza zabjának) vagy a szár legfelsőbb részének ilyenkor való levágásával a kukoriczaszárban nem teszünk kárt. Ennek az eljárásnak az ideje akkor következik be, ha a hernyó már csakugyan mutatkozik s ez rendszerint julius második felében vagy augusztus elején következik be, de a korai fajtáknál még hamarább is. b) Tudva azt, hogy a hernyó ősz végén nagy tömegben a kukoriczaszárban tanyázik és ugyanott át is telel, szükséges, hogy a kukoriczaszárt gyökerestől a helyszínén vagy azonnal elégettessük, vagy ha erre, mint téli takarmányra szükség van, hogy azt a következő évi márczius végéig föletessük, figyelemmel lévén arra, hogy annak hulladéka vagy az az alom, melybe a kukoriczaszárból kipergő, hernyó meghúzódhatott, szintén trágyalébe kerüljön hogy a hernyók abban is tönkre menjenek. Kukoriczaszárnak félretétele és annak nyáron át való eltartása mindig veszedelmet rejthet s azért nagyon is kárhoztatandó az eljárás, melylyel sok gazdaságban találkozunk, hogy t. i. egyes gazdasági segédépületeket (pl a cselédség sertésólait) kukoricza- kóróval fedik. c) A kukoriczaföldön nem szabad hagyni a levágott kukoriczaszárak alsó részét, azok gyökereit sem, mert a hernyók kis része bent szokott maradni telelésre ezekben is. — És az még nem elég, ha valaki ezeket a maradékokat egyszerűen beszántaná; a molynak, illetve hernyójának e beszántás nem igen árt, talán még használ is, mert igy a földben legalább melegebb, védettebb helyen telel. Szükséges tehát, hogy úgy az alsó szárrészek, mint egyáltalán minden szárhulladék a föld felszántása előtt eltaka- rittassék, egy helyre összegyüjtessék és elégettessék. Ez mindenesetre munkával jár, de még sem kerül annyiba, mint a milyen kár e mulasztásból esetleg keletkezhetik. d) Nagy figyelem fordítandó a kukoricza mor- zsolása után a csutkákra is. Ezekről láttuk, hogy belsejükben szintén igen sok moly húzódik meg. Igaz, hogy legtöbb helyen ezt a csutkát még tél folyamán feltüzelik, de sok helyen látni azt még nyáron is, a mint szanaszét hever az udvarokon és a gazdasági épületek között, kivált a sertésólak előtt, ha ott a sertéseket csöves kukoriczával etették. A kukoricza szemet a sertés lerágta, de a csutkáját ott hagyta s ott hagyja azt a maga sorsára a cselédség is. Hát ez nem jó szokás: mert ezekből a heverő csutkákból még mindig kikelhet annyi kukoricza moly, a mennyi éppen elég, hogy az uj termést jelentékenyen megdézsmálja. e) Figyelmet kell fordítani a kölestarlóra és a kenderföldekre is. A kendernél ugyan kevesebb a veszély, mert azt rendesen gyökerestől kitépik és sok sérült szál hernyóstul együtt a munkás kezébe kerül. Ámde ne feledjük, hogy a megtámadott szárak rendszerint letöredeznek és földön hevernek s igy bizonyos, hogy a szárnak alsóbb része, melyben a hernyó él. legtöbb eseiben földön marad. Ugyancsak a földön marad a hernyó a kölestarlóban is. Ily esetben tanácsos, hogy az ilyen fertőzött tarlót vagy kenderföldet előbb sekélyen feltörjük s azután a köles- és kendertöveket előbb vasboronával, a borona után maradtakat pedig kézzel összeszedessük s mind tűzre hányassuk. A fertőzött tarlónak kézzel való kiirtása, miután nagyobb területen nagyobb költséggel jár, itt nem ajánlható. f) Hasonlóképen irtani kell a vadkomlót, kendert s mindazokat a növényeket, amelyeknek kórójában ez a hernyó előfordulhat. Ezt e munkát télen át bármikor, de márczius végéig okvetetlenül be kell végezni. Az ilyen kórókat legjobb levágatni és egy halomba összehordva feltüzelni. Nyomatott Dobay János könyvnyomdájában Gyulán 1898.
