Hivatalos Közlemények, 1898. július-december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1898-11-17 / 21. szám
tegápolási költségekre, szegények segélyezésére stb. nem fordíthatók. Ezen értelmezés mellett szól épen az említett §. ama további rendelkezése is, mely az adóvégrehajtási illetékek hová fordítására nézve már ilynemű megszorítást már nem foglal magában, hanem az adóbehajtási illetékekre nézve már azt mondja ki, hogy azok a községi házi pénztárat illetik, vagyis ezen illetékek a község egyéb rendes bevételei közé sorolandók, azok tehát egészben vagy részben a község bármely czéljaira fordíthatók. A törvényhozásnak az intési illetékek hova fordítására vonatkozólag csupán az lehetett az intencziója, hogy a községet esetleg ne terhelje meg oly újabb kiadásokkal, melyek az Írásbeli intések kézbesítőinek javadalinazásaképen a község egyéb jövedelmeiből fedeztessenek, hanem az intési illetékek, jelöltettek ki ama forrásnak, melyből az ebbeli költségek fedezhetők legyenek s épen ezen czélból nem mondta ki a törvény azt, hogy ezen illetékek a község házi pénztárát illetik, nehogy ellenkezőleg ezen alap más czélokra való fordítás által csőkké itettessék s egészben a törvény által kijelölt czélokra fordítható ne legyen. Minthogy pedig a törvény szóban forgó világos és határozott rendelkezése szerint az intési illetékek az intést kézbesítő köz egek javadalmazására fordítandók, arről azonban, hogy azon javadalmazásra fordítás mi módon eszközlendő, a törvényben rendelkezés nem történt, az ebbeli intézkedés módja a községek rendelkezési jogába lett átengedve any- nyival is inkább, mert a községi közegek javadalmazásáról a községek tartoznak gondoskodni. Ezek szerint a törvény szóban forgó rendelkezésének végrehajtási módja a községek önkormányzati jogaihoz tartozván, maguktól a községektől függ, hogy az intési illetékeknek az intést kézbesítő közegek javadalmazására fordítását állandó illetményképen való kiszolgáltatását, vagy esetről-esetre való jutalmazás, vagy részesítés utján eszközlik-e? s ott, hol az írásbeli intés kézbesítését rendes fizetéssel ellátott s egyéb teendőkkel is foglalkozó községi közeg teljesíti, az intés utáni illetékek a község vagyoni helyzetéhez s egyéb viszonyaihoz képest, a rendes fizetésen felül kiszolgáltatja e az illető kézbesítőnek, vagy pedig az e czimen befolyt összegeket a kifizetés teljes összegének, vagy ha a befolyt intési illetékek azon összeget el nem érik, annak a beszedett intési illetékek erejéig terjedő egy részének megfizetésére forditják-e ? Az intési illetékeket azonban a törvény rendelkezéséhez képest, kizárólag csakis a kézbesítést teljesítő s nem egyúttal az írásbeli intést kiállító községi közegek is élvezhetik, tehát az intési illetékek a törvény szóban forgó rendelkezésének pontos végrehajtása és azon végrehajtás ellenőrizhetése czél- jából, valamint a kezelési rend érdekében és feltétlenül a község pénztárába fizetendők be s mindaddig, mig azok a törvény értelmében a fentebbiekhez képest, a kézbesítést teljesítő egyének részére szabályszerűen ki nem szolgáltatnak, avagy rendes fizetésükbe be nem tudatnak, ott átmenetileg kezelendők, de semmi esetre sem engedhető meg, hogy ezen illetékeket a községi közegek maguk között közpénztári kezelésen kívül csak úgy rövid utón s önhatalmúlag osszák szét vagy épen a hátrálékos felektől beszedve, azokat saját maguk részére visszatartsák. Minthogy tehát az orosházi járás főszolgabírójának az iratok között lévő f. évi 2283. számú jelentésébül kiderül, hogy Orosháza község 14 kis- birát alkalmaz ruha és rendes díjazás mellett, kiknek az intések kézbesítése minden mellékdijazás nélkül szerződésileg kötelességükké tétetett és minthogy az évi beszedett intési dij a nyomtatványok költségein kívül egy kisbirónak évi fizetését sem éri el tehát a község többszörösen ráfizeti a beszedett intési dijat és végül minthogy az osztozkodás megyei hatósági határozattal már előzőleg betiltatott, sőt egy ízben a szétosztztt intési dij visszatérítése is már elrendeltetett, annálfogva az orosházi járási főszolgabírónak, illetőleg a felettes vármegyei hatóságnak Orosháza község érdekében elfoglalt álláspontja sem kifogásolható. Erről a vármegye alispánját, az orosházi járás főszolgabíróját és Bézy Balázs orosházi adóügyi jegyzőt, utóbbit azzal a hozzáadással értesítse, hogy az intési illetékre semmi körülmények között számot nem tarthat. Budapest, 1898. október 31-én. Vörös s. k. ministeri tanácsos. 24713. ikt. 1898. III. Járási főszolgabíróknak. Gyulaváros polgármesterének. Hatósági állatorvosoknak. Vezérszó : Sertéseknek Csehországba szállítása. Földmivelésügyi m. kir. minister urnák alábbi rendeletét tudomás, ihletve közhirrététel végett kiadom. Gyulán, 1898. évi november hó 15-én. Dr. Fábry Sándor, alispán. Másolat. 76191. szám III 2. Földmivelésügyi m. kir. minister. Valamennyi vármegye alispánjának és valamennyi thf. város polrármesterének. Minél ki- terjedtebb módon való közhirététel végett közlöm, hogy a cs. kir. osztrák belügyminister ur f évi október hó 25-én 32973. és a csehországi cs. kir. hely- tartóságnak f. évi november hó ‘2-án 173510. sz. a. kelt értesítése szerint Magyarország és Horvát-Szla- vonországoknak járványmentes és osztrák részről forgalmi korlátozás alá nem vett területeiről, valamint a száj és körömfájás, sertésvész, vagy sertésorbáncz miatt az ausztriai szabad forgalomból kitiltott magyar és horvát-szlavonországi törvényhatóságok járványmentes községeiből származó és 120 kilogr. élősúlyon aluli sertéseknek a prág-holleschovvitzi központi vágóhidra való bevitele a csehországi cs. kir. helytartóságtól esetenkint kikérendő külön en- gedelmek mellett szabad. Ily engedelem elnyerése iránt a csehországi cs. kir. helytartósághoz intézendő kérvényekben az állatok származási helye és darabszáma tüzetesen feltüntetendő Ily szállítmányok csakis a nevezett cs. kir. helytartóságnak esetről-esetre kiadott külön engedel- mei alapján és előzetes állami állatorvosi vizsgálat után vehetők fel, az ily állatokat szállító vasúti kocsik már a feladó állomáson ólomzárral látandók el és feltűnő módon »mint Special Bewilli- gun g« illetve — ha osztrák részről lezárt terület— 2 --