Békés Megyei Hírlap, 2007. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-02 / 255. szám
2007. november 2. Kilenc évtizeden túl Nagyajtai Kovács Zsolt Feketén Hiszed-e még, vagy elhiszed-e újra Hogy elmész, ha vége, e világon túlra Visszaintesz mosoly nélkül az kimaradókra Áldást sem kérsz, nem nézel a hátra- hagyottakra Kimerültén, búcsú nélkül itthagyod a Földet Virágzik majd fölötted az élnivágy természet Ittmaradunk néhányon és gondozzuk a földed Mely szolgalelket s Istent, együgyűt és géniuszt Egyaránt feketén és örökre elfed 2003. augusztus 28. Életre kelt múlt idő Nem a haláltól félünk mi, emberek, Hanem hogy nem élhetjük tovább az életet. Hogy nem csókolhatjuk tovább az asszonyt, a kedveset Hogy nem szerethetjük tovább a szerelmet, a meztelent Hogy nem láthatjuk többet fényünket, a gyermeket Attól félünk, a halál nem tartja semmire az életet. Nem a haláltól félünk mi, emberek, Láthatatlant tartogat nekünk a végtelen S annál sokkal jobban szeretjük itt az élvezeteket, Minthogy lemondjunk róla és kétes ismeretségeket Kössünk azokkal kiket s miket meg sem ismerheted... Attól félünk, a halál nem veszi semmibe az életet. Nem hisszük el mert hiába mondják összejöveteleken, Halál után van élet túl a lelketeken, Megállsz egy sír fölött, benne szinte látod az oda átmenteket, Csontjaikat, a végtelen időtől elporladt testeket Tudod, hogy nincs tovább. S bár életre kel a múltidő, A lenti jövő ismeretlen, ám soha nem szép rerhényt idéző. / 2003. december 27. intenzív osztály, reggel fél kilenc. Új beteget hoztak. Egy kilencvenéves asszonyt. Leállt a szíve. Készülődtek az újraélesztéshez. A szomszédos ágyon feküdtem. Csak egy függöny választott el bennünket. Délután háromig négyszer élesztették újra. Úgy tűnt, legyőzi a halált. Négy óra körül még látogatókat is fogadott. Meg akartam tőle kérdezi, hogy milyen is volt az a kilenc évtized. Hogyan élte át a huszadik századot? A nagy októberi szocialista forradalom évében született. Húszévesen megélhette azt, hogy Magyarország a legkorszerűbb közigazgatással rendelkezik Európában. Harminckilenc éves '56-ban. Ötvenkettő, mikor az ember a Holdra lép. Ötvenhat éves, és felépül a World Trade Center. Hetvenhárom, és leomlik a berlini fal. Elaludtam. Mire felébredtem, már üres volt az ágya. A nővéreket kérdeztem: Hová lett az idős hölgy? Elment. Végleg — jött a válasz. Vajon milyen élete lehetett a kilenc évtized alatt? Mi hány évtizedet fogunk itt tölteni ezen a csodás planétán? Mennyi embernek adatik meg a kilenc évtized? Hat héttel az életveszélyes állapotom után ugyanúgy pörgők, stresszelek. Felgyorsult a világ. Nehéz lassítani. Legbelül eddig is minden egyes napot megünnepeltem. Ezután még inkább ezt teszem... Frankó Attila, Békéscsaba, 2007. szeptember 11. Állok némán és tehetetlenül „ez jól szétloccsant, öregem! Legalább fél métert még visszaverődött” — nevettek az öngyilkosság közelében dolgozó srácok. „Ennek game over haver!” — röhög a másik, miközben a telefonján nézi végig újra és újra az mms-ben rögzített képeket. Az arcukon vigyor. Fázom és remegek. Miféle világ ez? Öngyilkos lett egy ember! Itt! Az imént zuhant 32 méter magasból a betonra. A körülöttem álló húszévesek, mint valamiféle számtechjátékban vesznek részt a tragédiában. Számukra tök mindegy. Mátrix. Egy sima, egy fordított. Miféle világ ez? Miféle generáció? Gépemberek. Az arcukon semmi. Együttérzés? Empátia? Nulla. Valaki meghalt. Önszántából ugrott le. Valaki segítség nélkül maradt, kilátástalanságban. Állítólag hagyott búcsúlevelet. Csak elképzelni tudom, hogy talán elköszön benne a szüleitől, a barátaitól, talán a gyerekeitől... mert lehet, hogy volt családja. De az is lehet, hogy nem. Család? Állítólag pénzügyi tartozás miatt... Itt tartunk: Lóvé! Game over! Adjad neki! Elképzelem, ahogy ezek a srácok otthon verik a gépet. Ülnek a számítógép előtt, és örömmel lövöldöznek egy virtuális világban. Igen, láttam már ilyet! Jól emlékszem arra a telefonhívásra, amelyben azért beszélt velem emelkedett hangnemben egy épp játék közben megzavart 27 éves srác, mert nem sikerült! A haver többet gyilkolt! Némán és tehetetlenül állok. Mert meghalt egy ember. Némán és tehetetlenül állok, mert a körülöttem nevető húszévesek lesznek a „jövő nemzedéke”! Ők döntenek majd oly sok mindenről! Ók „nevelnek” majd gyerekeket! Nekik lesz családjuk! Pedig hiszem, hogy lett volna megoldás! Mert nincs az a pénz, nincs az a multi, nincs az a játék, amiért érdemes eldobni egy életet! A lelkünk nem lehet eladó! Remélem, nem csak „ezeké” a húszéveseké lesz a világ... - g Keressük „2007 IFJÚ PÁRJÁT"! Most a Békés Megyei Hírlap kiválasztja a 2007-es év álompárját! Várjuk azon fiatal párok jelentkezését akik a 2007-es évben kötöttek házasságot. A játékunkra jelentkezők képei felkerülnek internetes honlapunkra (www.beoLhu), ahol bárki leadhatja szavazatát a számára legszimpatikusabb párra. A legtöbb szavazatot elért fiatal pár lesz az év „IFJÚ PÁRJA", akik megkapják a Békés Megyei Hírlap fődíját. y 50 000 Ft értékű vásárlási utalványt! A TOVÁBBI HELYEZÉSEKET IS DÍJAZZUK! (A díjakat a 2008-as Esküvő Kiállításon adjuk át!) / Az első három helyezett fotója bekerül a Békés Megyei Hírlap különleges Esküvői kiadványába, amelynek várható megjelenése a 2008-as békéscsabai Esküvő Kiállításon lesz. NEVEZÉSI LAP Név: Cím: _________|__________________________________________________________ i I Te lefonszám: \ Aláírás I I I I I I 2007. december 31-ig várjuk az esküvői fotókat címünkre: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A borítékra írják rá: „2007 IFJÚ PÁRJA”! A versenyben részt vevők fotóira 2008. január 1 -20-ig lehet szavazni a www.beoLhu honlapon. Bővebb információért hívják ingyenes zöldszámunkat: 06-80/922-012. Az akcióban minden, 2007. január 1. után házasságot kötött pár részt vehet.
