Békés Megyei Hírlap, 2007. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-25 / 198. szám
2007. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP POSTABONTÁS 9&B&SM I mm Nem igaz, hogy az asszony verve jó, nem szabadna senkit bántani Nincs jól ez így. A családon belüli erőszak miatt mindenki szörnyülködik, de semmi sem változik. Eközben szinte minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt és feltehetően ugyanannyi bántalmazó férfit érint. A világ legtöbb országában - sajnos Magyarország is ezek közé tartozik - a családon belüli erőszak áldozatait nem védi hatékonyan a törvény. Családon belü■ A családon belüli erőszak hazánkban félmillió bántalmazott nőt és ugyanannyi bántalmazó férfit érint. li erőszak esetén a rendőrség leggyakoribb válasza az, hogy: „családi ügybe nem avatkozunk bele, csak ha vér folyik”. A képviselő urak a Parlamentben az égadta világon semmit nem tesznek, csak pöf- feszkednek. Pedig ezeket a tényeket évek óta ismerjük. Ez azonban tarthataüan állapot. A számok nem sokat mondanak, az érintettek pedig - érthető módon - a legritkább esetben vállalják nevüket, arcukat. Ők nem mernek szólni, hiszen félnek a következményektől, az újabb veréstől és pofonoktól, a szóbeli bántalmazástól. Mi, akik nem vagyunk érintettek, el vagyunk foglalva a saját problémáinkkal, a rendőrség pedig tehetetlen. Sürgős, kemény jogszabály-módosításokra van szükség. Ne hagyjuk, hogy embertársainkat akár csak szóval is bántalmazzák! Ne hagyjuk, hogy az így felnövő gyerekekből erőszakos vagy lelki sérült emberek váljanak. Társadalmi problémáról van szó. Mindenkit érint, ha tetszik, ha nem! ■ Balázs József, Békéscsaba AZ OLVASÓI LEVELEKET SZERKESZTETT FORMÁBAN KÖZÖUÜK. A LEVELEK TARTALMÁVAL SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Négyen élnek ötvenezerből szegénység Az idős apa lába üszkösödik, de nincs pénze gyógyszerre Hatvankét évesen súlyos mozgáskorlátozott rokkantnyugdíjasként élek. Hét esztendeje egyedül nevelem a 8, 9, 10 éves gyermekeimet. Nyugdíjam 49 ezer forint. Egyre nagyobb problémát jelent, hogy enni adjak nekik és öltöztessem a gyermekeimet. Házunkat öt éve vettem szociálpolitikai támogatással. A nagy esőzések miatt a szomszéd felőli oldal kidőlt. Nem volt pénzem megcsináltatni, hitelt nem akartam felvenni, így hát hosz- szú ideig romok között éltünk. Az idén már nem halogathattam tovább a helyreállítást, mert a többi fal is omlásnak indult, mégis csak kölcsönt kellett felvegyek és megcsináltattam a ház kritikus részét. Két■ „Kétszázezer forint az adósságom, amit fogalmam sincs hogyan fogok kifizetni.” százezer forint az adósságom, amit fogalmam sincs hogyan fogok kifizetni. A ház most már rendben van, de nagy árat kell ezért fizessek, de nem csak én, hanem a gyermekeim is megsinylik a hitelt. Az alapvető élelmiszeren és a minimális ruházaton kívül nem tudok semmit sem venni. Játékot sem tudok vásárolni, csak mások használt játékát kapták meg néha a gyermekeim. Kiránduláson, strandon soha életünkben nem voltunk. Nagy szomorúság az, amikor a többiekhez hasonlóan a gyerekeim is akarnak menni, de azt kell mondjam, hogy nincs apának pénze. Megpróbáltam jószágot tartani. Mindig volt, van állat az udvarban, például kecske, hogy legyen tej a gyerekeknek. Disznóim is vannak, de nem bírom őket eladni, mert nincs a sertésnek ára. Ebből akartam a házat rendbe tenni, de nem sikerült. Elkezdtem méhészked- ni, mert nincs pénzem cukorra, így megoldottam ezt a problémát. Amit meg bírok, még ha sokszor négykézláb mászva is, azt megteszem. Nem szabadna Mások használt játékát kapták meg a gyerekek. (Képünk illusztráció.) dolgoznom, ehelyett „főállású anya” vagyok hatvankét évesen. A gyerekek után az anyjuk négyszer fizetett tartásdíjat a hét év alatt. Cipőt legutóbb a gyermek- jóléti szolgálat hozott, én mezítláb járok, mint a kutyák. Nagy baj még, sőt a legnagyobb a romló egészségi állapotom: három szívinfarktusom volt, kétszer kezeltek tüdőembóliával. Kaptam ugyan közgyógyellátást, de azon nem lehet mindent kiváltani. Most egy krémet és egy tablettát nem tudok megvenni 5600 forintért, pedig az én állapotom■ „Romlik egészségi állapotom: három szívinfarktusom volt, kétszer kezeltek tüdőembóliával.” ban nagyon nagy szükségem lenne rá, hiszen üszkösödni kezdett a lábam. Kórházba nem tudok menni, mert nem bírom kifizetni a napi kórházi díjat, de pizsamám és papucsom sincs. így nem mehetek idegen emberek, betegek közé. A házba valakit fogadni kellene, amíg én a kórházban vagyok és a gyermekekkel lenne, valamint az állatokat ellátná. Segítség lenne, ha nyáron el tudtam volna menni napszámba, mint mások, de a betegségem nem engedi. A Családsegítő Szolgálat és a Gondozási Központ évek óta folyamatosan látogat és támogat, de van, amikor ők is tehetetlenek. Gondoljanak bele, hogy 50 ezer forintból negyedmagam- mal élek úgy, hogy ebből kell állni a 20-25 ezer forintos rezsinket is. Nagyon nehéz megoldani, hogy mindenre jusson pénz, amire nagyon muszáj. Ráadásul itt a szeptember és a gyermekeimet be kellene iskoláztatnom, de nem tudom még, hogy miből. Szégyen koldulni, mégis azt kérem, aki tud, segítsen a családunknak. Bármilyen apróságnak örülnénk, minden sokat jelentene. ■ Varga Mihály, Battonya Nem lehet látni, vajon mi várható, ha a reformoknak a végére jutunk Egyre jobban kócosodik a kormány reformtervének kivitelezése. Nincs kiszámítható koncepció. Hogy mégis valami elinduljon már ebben az országban, más, jobb megoldás híján köztársasági elnökünk aláírta a Gyurcsány-féle csomag jóváhagyását. Kérdés, mennyire lehet előrelátó politikai, gazdasá■ A politikusoknak azt is figyelembe kellene venniük, mit akarnak az emberek, akik rájuk voksoltak. gi berendezkedést úgy megvalósítani, hogy a még élő, akár idősebb korosztálybeliek is hasznosítani tudják az esetleges eredményeket. Ahhoz, hogy ilyen nagy reformcsomagot életre kelthessen a nemzet, kérdés, mennyiben lesz rá bizalmi hitelforrás. Valami jónak el kellene indulnia ebben a hazában, hogy a mindennapi jelennek legyen értelme, nemcsak azzal bátorítani a még hiszékenyeket, hogy húsz év múlva előrébb léphetünk. ■ Szűcs László, Murony 7 Az okos szikra megáll a szomszéd kert határánál Országos tűzgyújtási tilalom van, de ezt nem tudja mindenki Gyula-Városerdőn. Miután egy nyaralóban napokig tüzes- kedtek, mi, szomszédok a tűzoltósághoz fordultunk segítségért. Az ügyeletes azt válaszolta, a kertekben mindenki azt csinál, amit akar. - Ha tüzet jelentenek, akkor oltani jövünk - mondta. Délután ugyan kijött egy tűzoltókocsi, de megállapította, hogy ok nélkül hívtuk őket, mert a tüzesek csak szalonnát sütnek. Arról, hogy a tü- zeskedők hogyan vigyáznak a szikrára, nem tájékoztattak. Bizonyára azt képzelték, a szikra okosabb lesz, mint a gazdája és a tűzoltók, így megáll majd két méterre az avaros kerttől. ■ Fusseder Dóra, Gyula A múltbeli emlékeket kereste az Angliában élő család hazatérés Veronica van Heyningen évtizedek után jött újra Békéscsabára, oda, ahol a szülei és nagyszülei éltek Különös találkozót rendeztek a közelmúltban a megyeszékhelyen, az Unicon Zrt.-ben. Angliából Békéscsabára látogatott Veronica van Heyningen, aki itt látta- meg a napvilágot a II. világháború után. Néhány képet szeretett volna csupán készíteni életének eme állomásáról, így ültek le végül beszélgetni, múltat idézni Hatos Istvánná vezérigazgatóval. Veronica nagymamája 1932- ben Londonban a Hubertus Szövőgyárban készített kesztyűket, zoknikat árulta, számtalan világmárkát, céget, azok vezetőit ismerte meg ekkor. Veronica családját a második világégés során Auschwitzba deportálták. Csak az édesanyja jött haza élve, aki Békéscsabán ■ Az asszony a Békéscsaba—Auschwitz szókombinációt felhasználva egy regényre bukkant az interneten. ismerkedett meg későbbi férjével, és a Hubertus Szövőgyárban kezdtek dolgozni, a mai Unicon épületében. 1946-ban megszületett Veronica, a Hubertus tisztviselőháznak nevezett épületében, a későbbi Trefort utcai óvodában. A gyár ekkor az Angol-Magyar Bank tulajdonát képezte. 1948-ban, az államosítás után Budapestre költöztek, édesapja a Textilipari Kutatóintézetben dolgozott tovább, majd Budapestről költöztek Angliába. Veronica ma Edinburghban él férjével és két gyermekével, a Human Genetics Unitnál tölt be vezető pozíciót. S hogy talált haza? Az internet segítségével. A Békéscsaba—Auschwitz szókombinációt felhasználva egy regényre bukkant, amit dr. Kiss György írt így láttam én, a szemtanú címmel. A műt mindössze száz példányban nyomtatták ki, az interneten viszont bárki elolvashatja: http-//www.kfki.hij/ ' bognor/m agyar honlapon. Ebben a könyvben bukkant rá nagymamája, Eisler Anna nevére, s vette fel a kapcsolatot az író unokájával, dr. Kiss Tamással. Először csak leveleztek, majd egy tanulmányút révén személyesen is találkoztak Edinburghban. Hosszas szervezés után utazott férjével újra Békéscsabára, s mutatta meg neki szülőhelyét, a régi gyárépületet, gyermekkorának emlékeit. Rendkívül boldoggá tette, hogy a régi szövőgyár helyén, ahol szülei dolgoztak, ma is működő ruhagyár van, a múltja nem vált enyészetté. ■ Szabó Viktória Az egykori békéscsabai szövőgyár helyén ma varroda működik. k t t k
