Békés Megyei Hírlap, 2007. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-25 / 198. szám

2007. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP POSTABONTÁS 9&B&SM I mm Nem igaz, hogy az asszony verve jó, nem szabadna senkit bántani Nincs jól ez így. A családon be­lüli erőszak miatt mindenki szörnyülködik, de semmi sem változik. Eközben szinte min­den ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere. Ez jelen­leg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt és feltehetően ugyanannyi bántal­mazó férfit érint. A világ leg­több országában - sajnos Ma­gyarország is ezek közé tarto­zik - a családon belüli erőszak áldozatait nem védi hatéko­nyan a törvény. Családon belü­■ A családon belüli erőszak hazánkban félmillió bántalma­zott nőt és ugyan­annyi bántalmazó férfit érint. li erőszak esetén a rendőrség leggyakoribb válasza az, hogy: „családi ügybe nem avatko­zunk bele, csak ha vér folyik”. A képviselő urak a Parla­mentben az égadta világon semmit nem tesznek, csak pöf- feszkednek. Pedig ezeket a té­nyeket évek óta ismerjük. Ez azonban tarthataüan állapot. A számok nem sokat monda­nak, az érintettek pedig - ért­hető módon - a legritkább esetben vállalják nevüket, ar­cukat. Ők nem mernek szólni, hiszen félnek a következ­ményektől, az újabb veréstől és pofonoktól, a szóbeli bántal­mazástól. Mi, akik nem vagyunk érintettek, el vagyunk foglalva a saját problémáink­kal, a rendőrség pedig tehetet­len. Sürgős, kemény jogsza­bály-módosításokra van szük­ség. Ne hagyjuk, hogy ember­társainkat akár csak szóval is bántalmazzák! Ne hagyjuk, hogy az így fel­növő gyerekekből erőszakos vagy lelki sérült emberek válja­nak. Társadalmi problémáról van szó. Mindenkit érint, ha tetszik, ha nem! ■ Balázs József, Békéscsaba AZ OLVASÓI LEVELEKET SZERKESZTETT FORMÁBAN KÖZÖUÜK. A LEVELEK TARTALMÁVAL SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Négyen élnek ötvenezerből szegénység Az idős apa lába üszkösödik, de nincs pénze gyógyszerre Hatvankét évesen súlyos mozgáskorlátozott rok­kantnyugdíjasként élek. Hét esztendeje egyedül nevelem a 8, 9, 10 éves gyermekeimet. Nyugdí­jam 49 ezer forint. Egyre nagyobb problémát je­lent, hogy enni adjak ne­kik és öltöztessem a gyer­mekeimet. Házunkat öt éve vettem szociál­politikai támogatással. A nagy esőzések miatt a szomszéd felő­li oldal kidőlt. Nem volt pénzem megcsináltatni, hitelt nem akartam felvenni, így hát hosz- szú ideig romok között éltünk. Az idén már nem halogathat­tam tovább a helyreállítást, mert a többi fal is omlásnak in­dult, mégis csak kölcsönt kel­lett felvegyek és megcsináltat­tam a ház kritikus részét. Két­■ „Kétszázezer forint az adósságom, amit fogalmam sincs hogyan fogok kifizetni.” százezer forint az adósságom, amit fogalmam sincs hogyan fogok kifizetni. A ház most már rendben van, de nagy árat kell ezért fizessek, de nem csak én, hanem a gyermekeim is megsinylik a hitelt. Az alapve­tő élelmiszeren és a minimális ruházaton kívül nem tudok semmit sem venni. Játékot sem tudok vásárolni, csak mások használt játékát kapták meg néha a gyermekeim. Kiránduláson, strandon soha életünkben nem voltunk. Nagy szomorúság az, amikor a többi­ekhez hasonlóan a gyerekeim is akarnak menni, de azt kell mondjam, hogy nincs apának pénze. Megpróbáltam jószágot tartani. Mindig volt, van állat az udvarban, például kecske, hogy legyen tej a gyerekeknek. Disznóim is vannak, de nem bí­rom őket eladni, mert nincs a sertésnek ára. Ebből akartam a házat rendbe tenni, de nem si­került. Elkezdtem méhészked- ni, mert nincs pénzem cukorra, így megoldottam ezt a prob­lémát. Amit meg bírok, még ha sokszor négykézláb mászva is, azt megteszem. Nem szabadna Mások használt játékát kapták meg a gyerekek. (Képünk illusztráció.) dolgoznom, ehelyett „főállású anya” vagyok hatvankét éve­sen. A gyerekek után az anyjuk négyszer fizetett tartásdí­jat a hét év alatt. Cipőt legutóbb a gyermek- jóléti szolgálat ho­zott, én mezítláb já­rok, mint a kutyák. Nagy baj még, sőt a legnagyobb a romló egészségi álla­potom: három szívin­farktusom volt, kétszer kezeltek tüdőembóliá­val. Kaptam ugyan köz­gyógyellátást, de azon nem le­het mindent kiváltani. Most egy krémet és egy tablettát nem tudok megvenni 5600 fo­rintért, pedig az én állapotom­■ „Romlik egészségi állapotom: három szívinfarktusom volt, kétszer kezeltek tüdőem­bóliával.” ban nagyon nagy szükségem lenne rá, hiszen üszkösödni kezdett a lábam. Kórházba nem tudok menni, mert nem bírom kifizetni a napi kórházi díjat, de pizsamám és papucsom sincs. így nem mehetek idegen emberek, betegek közé. A házba valakit fogadni kellene, amíg én a kór­házban vagyok és a gyerme­kekkel lenne, valamint az álla­tokat ellátná. Segítség lenne, ha nyáron el tudtam volna menni napszámba, mint mások, de a betegségem nem engedi. A Családsegítő Szolgálat és a Gondozási Központ évek óta fo­lyamatosan látogat és támogat, de van, amikor ők is tehetetle­nek. Gondoljanak bele, hogy 50 ezer forintból negyedmagam- mal élek úgy, hogy ebből kell állni a 20-25 ezer forintos re­zsinket is. Nagyon nehéz megoldani, hogy mindenre jusson pénz, amire nagyon muszáj. Ráadásul itt a szeptem­ber és a gyermekeimet be kelle­ne iskoláztatnom, de nem tu­dom még, hogy miből. Szégyen koldulni, mégis azt kérem, aki tud, segítsen a családunknak. Bármilyen apróságnak örül­nénk, minden sokat jelentene. ■ Varga Mihály, Battonya Nem lehet látni, vajon mi várható, ha a reformoknak a végére jutunk Egyre jobban kócosodik a kor­mány reformtervének kivitele­zése. Nincs kiszámítható kon­cepció. Hogy mégis valami el­induljon már ebben az ország­ban, más, jobb megoldás híján köztársasági elnökünk aláírta a Gyurcsány-féle csomag jóvá­hagyását. Kérdés, mennyire le­het előrelátó politikai, gazdasá­■ A politikusoknak azt is figyelembe kellene venniük, mit akarnak az emberek, akik rá­juk voksoltak. gi berendezkedést úgy megva­lósítani, hogy a még élő, akár idősebb korosztálybeliek is hasznosítani tudják az esetle­ges eredményeket. Ahhoz, hogy ilyen nagy reformcsoma­got életre kelthessen a nemzet, kérdés, mennyiben lesz rá bi­zalmi hitelforrás. Valami jónak el kellene indulnia ebben a ha­zában, hogy a mindennapi je­lennek legyen értelme, nem­csak azzal bátorítani a még hi­székenyeket, hogy húsz év múlva előrébb léphetünk. ■ Szűcs László, Murony 7 Az okos szikra megáll a szomszéd kert határánál Országos tűzgyújtási tilalom van, de ezt nem tudja minden­ki Gyula-Városerdőn. Miután egy nyaralóban napokig tüzes- kedtek, mi, szomszédok a tűz­oltósághoz fordultunk segítsé­gért. Az ügyeletes azt válaszol­ta, a kertekben mindenki azt csinál, amit akar. - Ha tüzet je­lentenek, akkor oltani jövünk - mondta. Délután ugyan kijött egy tűzoltókocsi, de megállapí­totta, hogy ok nélkül hívtuk őket, mert a tüzesek csak sza­lonnát sütnek. Arról, hogy a tü- zeskedők hogyan vigyáznak a szikrára, nem tájékoztattak. Bi­zonyára azt képzelték, a szikra okosabb lesz, mint a gazdája és a tűzoltók, így megáll majd két méterre az avaros kerttől. ■ Fusseder Dóra, Gyula A múltbeli emlékeket kereste az Angliában élő család hazatérés Veronica van Heyningen évtizedek után jött újra Békéscsabára, oda, ahol a szülei és nagyszülei éltek Különös találkozót rendeztek a közelmúltban a megyeszék­helyen, az Unicon Zrt.-ben. Angliából Békéscsabára láto­gatott Veronica van Heynin­gen, aki itt látta- meg a napvi­lágot a II. világháború után. Néhány képet szeretett volna csupán készíteni életének eme állomásáról, így ültek le végül beszélgetni, múltat idéz­ni Hatos Istvánná vezérigaz­gatóval. Veronica nagymamája 1932- ben Londonban a Hubertus Szövőgyárban készített kesz­tyűket, zoknikat árulta, szám­talan világmárkát, céget, azok vezetőit ismerte meg ekkor. Veronica családját a második világégés során Auschwitzba deportálták. Csak az édesanyja jött haza élve, aki Békéscsabán ■ Az asszony a Bé­késcsaba—Ausch­witz szókombináci­ót felhasználva egy regényre bukkant az interneten. ismerkedett meg későbbi férjé­vel, és a Hubertus Szövőgyár­ban kezdtek dolgozni, a mai Unicon épületében. 1946-ban megszületett Veronica, a Hu­bertus tisztviselőháznak neve­zett épületében, a későbbi Trefort utcai óvodában. A gyár ekkor az Angol-Magyar Bank tulajdonát képezte. 1948-ban, az államosítás után Budapest­re költöztek, édesapja a Textil­ipari Kutatóintézetben dolgo­zott tovább, majd Budapestről költöztek Angliába. Veronica ma Edinburghban él férjével és két gyermekével, a Human Genetics Unitnál tölt be vezető pozíciót. S hogy talált haza? Az inter­net segítségével. A Békéscsa­ba—Auschwitz szókombinációt felhasználva egy regényre buk­kant, amit dr. Kiss György írt így láttam én, a szemtanú cím­mel. A műt mindössze száz pél­dányban nyomtatták ki, az interne­ten viszont bárki elolvashatja: http-//www.kfki.hij/ ' bognor/m a­gyar honlapon. Ebben a könyvben bukkant rá nagy­mamája, Eisler Anna nevére, s vette fel a kapcsolatot az író unokájával, dr. Kiss Tamással. Először csak leveleztek, majd egy tanulmányút révén sze­mélyesen is találkoztak Edin­burghban. Hosszas szervezés után uta­zott férjével újra Békéscsabára, s mutatta meg neki szülőhe­lyét, a régi gyárépületet, gyer­mekkorának emlékeit. Rendkí­vül boldoggá tette, hogy a régi szövőgyár helyén, ahol szülei dolgoztak, ma is működő ruha­gyár van, a múltja nem vált enyészetté. ■ Szabó Viktória Az egykori békéscsabai szövőgyár helyén ma varroda működik. k t t k

Next

/
Thumbnails
Contents