Békés Megyei Hírlap, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-24 / 171. szám
DIÁKVILÁG — SÉTA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 24., KEDD legek java 2457 méteren túranapló Egy hét tömény élményhalmaz az erdélyi tábor ölén Hegy, völgy, vízesés, jókedv - ezek a tábori hangulat kellékei, a kis csapat tagjai láthatóan élvezik a természeti szépségeket, az együttlétet. Látogatóban a gyakorlóknál, a profiknál, az újságíróknál Lehetőségünk volt betekinteni a Békés Megyei Hírlap és a Csaba Rádió szerkesztőségének munkájába. (A Dél-alföldi Regionális Közművelődési Egyesület táborlakóinak.) Mindkét helyen tárt karokkal fogadtak bennünket, a Hírlapnál még ajándékokkal is kedveskedtek.- Magyar Mária, a Grátisz szerkesztője a sajtó műfajokról és az újságírói szakszavakról beszélt nekünk, értékes segítséget adva további munkánkhoz. Körbevezetett bennünket az épületben, beléphettünk a tördelők és szerkesztők irodáiba is. Ezt követően átsétáltunk a rádió stúdiójába, ahol barátságos hangulat fogadta a látogatókat. Sikerült elcsíp■ A Grátisz szerkesztője értékes segítséget, tanácsokat adott munkánkhoz. nünk egy adás utolsó perceit, így - a hangszigetelt szomszédos szobából - figyelemmel kísérhettük a munkát. A rádiósok büszkén állították, hogy az ő stúdiójuk a legszebbek és legbarátságosabbak közé tartozik. Személyes tárgyak, családi fotók, vicces üzenetek tarkították az amúgy is színes irodákat. Kifelé menet megakadt a szemünk egy ajtón, a szobában az RTL Klub helyi irodája kapott helyet. Egy kis rábeszélés hatására oda is bebocsátást nyertünk. Megtudtuk, hogy a szokásos vidéki stáboktól eltérően itt csak két ember dolgozik három helyett. ■ Kölcsey Attila Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium Békéscsaba A legjobb, a legmagasabb, a legkoszosabb, a leghidegebb, a legviccesebb, a leg... Igen! „Erdély 2007!” Hűha! Ez tisztára úgy hangzott, mint a 2007-es év legújabb porszívóreklámja. Pedig szó sincs porszívóról! Természetesen az év élményéről, az év túrájáról, Erdélyről. Igen, ez az a tábor, amelyet Sarkadi László tanár úr szervez hagyományosan minden évben. Ha hiszik, ha nem, ez volt a 35.! Kedves naplóm! Július havának első napját írjuk, reggel 5 óra van. Mezőkovácsházán, a Hunyadi János középiskola előtt már autók sora áll, tele lelkes diákkal, akik izgatottan várják az indulást. A határ túloldalán várt ránk Papp Attila (Adam Tour). Kellemes csalódás ért minket, amikor megpillanthattuk a négycsillagos luxusbuszát. Kiválóan indult a túra. Hamar megérkeztünk a Zsil völgyébe. Természetesen, a hagyományokhoz híven szakadó esőben állítottunk sátrat. Izgalmas volt! Csupán egy éjszakát aludtunk itt. július 2., hétfő. Egész délelőtt egy szállító autót hajku- rásztunk. Megtaláltuk a „legkorszerűbb” kamiont, melynek az utasterébe volt bevezetve a kipufogócső. Az élmény torokszorító. Néhányan már a végrendeletüket fogalmazták... De miért is kellett nekünk ez a nagy felhajtás? Autóval a hegyre... elvégre túrázni mentünk, vagy mi! Ezt csak most írom így, bezzeg ott örültem neki. Tehát azért vitettük fel magunkat, mert így megspóroltunk körülbelül 5-6 órát, és gyorsan felértünk az 1580 m-en fekvő Cabana Buta menedékházba. Délután felkutattunk egy tavat, jót fürödtünk. Este kártyaszenvedélyünknek hódoltunk, majd nyugovóra tértünk. Még aznap elfogyott a kétnapi hidegélelmünk. július 3. A nagy nap. Gyönyörű időt fogtunk ki, irány a Custura-csúcs (2457m). Fárasztó út vezetett föl, szerpentineken, sziklákon. Akkora mázlink volt, hogy még az eső előtt felértünk. Csúcsfotó, csúcsvideó, kis pihi; majd irány visz- sza. Lent már várt ránk a Duba (a kamion), megint kipufogógázzal feltöltve) értünk le a buszhoz. Alig vártuk, hogy kajálhassunk. Azután elutaztunk abba a kempingbe, ahol két éve megszálltunk, minden és mindenki ismerős volt. július 4-5. Pihenés, eső, unalom. Kínunkban már nem tudtunk mit kezdeni magunkkal. július 6. A rossz időre való tekintettel indulás haza. Itthon meleg víz és meleg étel várt ránk. Persze mindennap fürödtünk a hideg patakban, mindennap volt „terülj, terülj... asztalkám” (konzerv, kolbász, kenyér). Egy hét alatt kiderült, hogy van, akinek bővizű a szókincse, sőt azt is megtudtam, hogy „a póknak akkor van telefonja, ha bemegy a sarokba és tele fonja”. Ennyit a táborról kedves naplóm, remélem, nem zárult le az Erdély c. fejezet. ■ Szeder Attila Zsolt Hunyadi János középiskola, Mezőkovácsháza Az erőszak százada lett a miénk, s ez feladja a leckét mindnyájunknak Hány fiatal hiszi azt magá-' ról, hogy akkor számít valakinek, ha jól összebalhézik valakivel a hétvégén, és mindenki róla és az akciójáról beszél! Akik tényleg leraknak valamit az asztalra, alig vagy nagyon nehezen érvényesülnek. Nem tudom megérteni, hogy miért természetes megverni minden hétvégén valakit? Nem olyan rég történt velünk a következő egy aránylag csendes kis helyen. Beszélgettünk az asztalnál, ahogyan szoktunk, s közben beállított pár srác. Aztán az egyiküknek nem tetszett az ismerősöm képe, úgy gondolta, hogy beleköt. Ezt még sikerült kivédeni, de amikor a barátom hazamenni készült, utánamentek, elkapták és teljesen összeverték. Azóta jobban van, de ezt nem tudja megemészteni soha. ■ Árgyelán Péter Kner Imre Gimnázium, Gyomaendrőd Aranyos divat, közkedvelt a vadászgörény Mostanában nagyon közkedvelt lett a vadászgörény. A mezei görénytől ered, 2500 éve házia- sították. Viselkedése nagyon hasonlít a kiscicá- kéhoz. Ragadozók, csak húst esznek, olykor azonban még a macskaeledelt is elfogadják. Napi 14-18 órát alszanak, de mikor ébren vannak, nagyon játékosak. Szerintem jobb egy vadászgörényt tartani bérházban, mint például kutyát. ■ Becsei Andrea Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium Köszönet a boldog napokért! Sarkadi Laci bácsinak, valamint a Romániában élő Láng Istvánnak (Pista bácsinak), aki minden évben kitart mellettünk és segíti kirándulásainkat, no és Papp Attilának, aki vezette a kirándulást. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy üzenjek Sarkadi tanár úrnak a többiek nevében is: - Tudjuk, hogy még benne van tanár úr lábában legalább 2-3 túra. Várjuk a következő fokozatot! Az erő, mint tudjuk, velünk van, ha mindnyájan törekszünk rá diákszínjátszók A II. Vésztői Drámafesztivál nem verseny, élvezetes játék volt minden pillanatban a résztvevőknek Vésztői, körösladányi, orosházi és mi, szeghalmi színjátszósok (Lángocskák és Kószák) kaptunk meghívást a nyáron a vésztői Sinka István művelődési központba. A II. Vésztői Drámafesztivál nem verseny. Nem az volt a fontos, hogy lejátsszuk a többi csapatot a színpadról, és tökéletes előadást varázsoljunk a nézők elé. Itt végre már tét és megkötések nélkül szerepelhettünk és kiélvezhettük ennek minden pillanatát. Mint a Kószák csoport rangidős és igen tapasztalt tagja, mindig kritikus szemmel figyelek minden fesztivált, találkozót és előadást. Itt a változaOrszágszerte feltámadóban a divatja a diákszínjátszásnak. (Felvételünk Illusztráció.) tosságra igazán nem lehetett panasz. De másra sem. Zenés darabtól kezdve a népmese-feldolgozásokon át az egészen modern felfogású előadásokig mindent láthattunk. A hab a tortán, a nap megkoronázása: a finálé. Ilyen közhelyekkel persze leírhatatlan az a hangulat, az az érzés... Mindenki a színpadon, már egy gombostűt se lehetne leejteni, s együtt énekelünk... Egy közösséget kevés dolog kovácsol öszsze jobban a zenénél. Ám a pillanat hevében még én is beismertem: egységben az erő. Az a bizonyos erő... az legyen mindenkivel! j Igényt tartottunk ; az értékelésre : Az értékelést és a kötetlen : szakmai beszélgetést Achs : Károly, a mezőtúri Teleki • Blanka gimnázium dráma- : tanára vezette a csapatok ■ bemutatói után. Pándi Tünde Péter András mnázium, i Szeghalom p V Indu,as
