Békés Megyei Hírlap, 2007. május (62. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-08 / 106. szám
11 2007. MÁJUS 8., KEDD - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP POSTABONTÁS A becsült számla rosszul érinti a kevés pénzből élő fogyasztókat A betegek is emberek egészségügy A csilláron is megfáradt, idős páciensek lógnak A Megváltó nevét tiszteletből nem választják a hívők hazánkban Már több mint négy hónapja tart a káosz a gázszolgáltatónál. Még mostanában Is több tucatnyian toporognak a ki- rendeltség udvarán, igaz, most már sorszámmal a kezében. Magam is többször próbálkoztam, hogy eljussak az ■ Nem a fizetési szándék hiányzik tehát, hanem egyszerűen képtelen vagyok kivárni, hogy sorra kerüljek. ügyintézőig. Eddig nem sikerült, ezért levelezésbe kezdtem. Az ügyintézés egy hónap volt. Legalább annyit szerettem volna elérni, hogy havonta, a tényleges fogyasztás alapján fizethessem a számlámat. Ehhez valamiféle nyomtatvány kitöltésére lenne | szükség, de éppen ehhez az űrlaphoz nem jutok hozzá. Nem a fizetési szándék hiányzik tehát, hanem egyszerűen képtelen vagyok kivárni, hogy sorra kerüljek. Nyolcvanévesen, fájós lábakkal, ingadozó vérnyomással, betegen ez szinte lehetetlen. Kell lennie valamilyen emberségesebb megoldásnak, amivel meg lehetne kímélni az idős, de akár a fiatalabb embereket is. Továbbra sem vagyok hajlandó becsült érték alapján, a fogyasztás többszörösét fizetni. Miért csak a francia tőkés érdekeit kell védeni, miért nem a magyar fogyasztóét? A kispénzű rétegeket ez az egész rendszer fájdalmasan érinti. És még most sem lehet látni, meddig tart még ez az áldatlan állapot. A Démász és a Vízmű talált rá egyszerű, praktikus megoldást, miért nem tanult tőlük a Dégáz? A becslésen alapuló számlázás tisztességtelen, mert a leolvasógárda elbocsátásával a külföldi tőkés mérhetetlen j profithoz jut. ■ Név és cím a szerkesztőségben AZ OLVASÓI LEVELEKET SZERKESZTETT FORMÁBAN KÖZÖLJÜK. A LEVELEK TARTALMÁVAL SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Az utóbbi időben olyan sokat foglakoztak az egészségüggyel, hogy úgy éreztük, a csapból is ez folyik. Ennek ellenére kénytelen vagyok tollat fogni, mert felháborító, ahogyan egyes rendelőintézetekben viselkednek a munkában megfáradt, idős, beteg emberekkel, akik ennél több figyelmet érdemelnének. Az egyik megyénkbeli kórházban és rendelőintézetében szereztem az alábbi tapasztalatokat: időpontot kérünk az endokrin-szakrendelésre. Ugyanott van a cukorbetegeknek is a rendelés. Délelőtt 9-kor már annyi beteg várakozik, hogy a csilláron is lógnánk, ha lenne. Ülőhely sincs. Tudható, hogy 40—45 év ledogozott év után mennyi a halmozottan sérült ember. Kilenc óra negyvenötkor szedik be a füzeteinket, mivel az osztályról háromnegyed tizenegyig nem jön át az orvos. Talán nem is tudja, milyen jól jár az, akit már tizenegykor beszólítanak. Négy-öt beteget hív ■ Ebben a munkanélküli világban miért nem becsüli meg a jó állását, miért durva a nővér? be az asszisztensnő, aki már menet közben sorolja a hiányosságokat, hogy mit nem hozott magával a beteg. Könyörgöm, ebben a munkanélküli világban miért nem becsüli meg a jó állását, miért dur- váskodik? Nem lehetne szebben? Az orvos keresztülnéz a betegeken, csak a nővér mondja monotonon a szövegét, amit uram bocsá', nem értünk, mert mi egyszerű emberek vaTörődésre is vágynak a fájdalommal küzdők. (Képünk illusztráció.) gyünk. Más kérdés, hogy éppen ezen emberek taj-száma alapján kapják az egészségügyi dolgozók a fizetésüket. Nincsenek tekintettel a 80 év feletti idős emberekre: ha valaki nem érti meg, amit mondanak, akkor három alkalommal is kérhet űjabb időpontot. A cukorbetegeknél ugyanez a helyzet. Azzal jön ki a nővér beszedni a fü■ Megszégyenítik az embert, ilyenkor jó lenne, ha a szomszéd szobában lenne a temetkezési vállalat. zetecskéket, hogy honnan került ide ez a sok ember? Megnézte egyáltalán az előjegyzési füzetét? Máskor jöjjenek korábban - mondja és elvonul. Ha bekopog a vidéki beteg, akkor sajnos, ugyanezt tapasztalom a kemoterápián is. Időpont szerint itt is sokan vannak, sőt olyan figyelmetlenek az asszisztensek, hogy összecserélik a páciensek lapjait is. Ezután szeretném megköszönni újkígyósi betegtársamnak, hogy postai úton eljuttatta hozzám a kezelőlapomat. Mi azért megyünk kórházba, hogy enyhüljön a fájdalmunk, mert soha nem fogunk meggyógyulni, pláne ilyen körülmények között. Amikor megszégyenítik az embert, úgy érzem, jó lenne, ha a szomszéd szobában működne a temetkezési vállalat, átküldenének oda és egyben intéznék a temetésünket is. Igaz, ahhoz pénz kell és nem taj-szám, amit az SZTK-ala- punk után kaptunk. ■ Kiss Lajosné, 75 éves nyugdíjas Érdektelenségről és gátlástalanságról gondolkodás Ha másokat majmolunk, könnyen elveszítjük az egyéniségünket Egy ember, egy gondolat. Több ember, több gondolat. Az ösztön mindenkinek mást jelent. Ahogyan kialakult az az egyfajta automatizmus, a rossz, netán az ismeretlen elleni tudatos védekezőrendszer, egyszer és mindenkorra előhozta azt is, hogy az emberek álarcot húzzanak, hogy megpróbáljanak megfontolásból cselekedni. Sorolhatnám a képmutató 21. századból a példákat, az érdeket és az érdektelenséget. Miért követik mégis annyian a sablonos, megmerevedett rendszert? Az egyéniség nemcsak látszat A gondolkodás, a szemlélet- mód összetartó rendszer, önkontroll is egyben. Mert ha valamit majmolunk, már nem önmagunk vagyunk, és akkor már nem is tudjuk úgy irányítani az eseményeket, ahogyan azt szeretnénk. Ha az igaz és a jó mindenkinek más értékrendet jelent, talán még itt sem tartanánk, ahol most vagyunk. És az is lehet, hogy éppen az ösztönök miatt már az utcára sem mernénk kimenni, félve a túlságosan is levetkőzött gátlástalanságtól. A gátlás és az ösztön mindenkinek mást jelent. Az események irányítása kevésbé kézzelfogható. ■ Balázs József, Békéscsaba A keresztnevekkel kapcsolatos cikkhez szeretnék hozzászólni katolikus szempontból. Az írás érintette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem engedélyezi, hogy Jézus nevet kapjon egy gyerek Magyarországon. A kereszteléssel kapcsolatban az Egyházi Törvénykönyv előírja, „A szülők, a keresztszülők és a plébános ügyeljen arra, nehogy a keresztény érzülettől idegen nevet adjanak.” Ebből nem következtethető a Jézus név tilalma. Kétezer év gyakorlatában azonban Európában - tudtommal - nem fordult elő az, hogy valakit a megváltó Jézus nevére kereszteltek volna. Annyira tisztelték Krisztust, hogy mindenkit méltatlannak találtak arra, hogy e név hordozója legyen. De a katolikus egyházon belül Dél-Amerikában a Jézus keresztnév máig használatos. ■ szülők, a kereszt- szülők és a plébános ügyeljen arra, nehogy a keresztény érzülettől idegen nevet adjanak.” Szent Péter 264 utódából a római pápák közül egy sem vette fel a Péter nevet. Szent Péter, mint első római pápa iránti mély tisztelet e név fel nem vételében mutatkozott meg mindmáig. Nem volt II. vag\’ III. Péter pápa. A hívők viszont tiszteletből sokan választják a Péter nevet. Jézus édesanyjával kapcsolatban a Jézus név nemhasználatával ellenkező gyakorlat jelentette a tiszteletet a lakosságnál: igen gyakran a Mária nevet adták gyermekeiknek. Megnőtt a Mária keresztnevek aránya az 1958-ban Lour- desben történt jelenések után. Katolikus kereszteléseknél ma már nem előírás, hogy valamelyik szentté avatott nevét kell adni gyermeknek vagy felnőttnek. Mégis a keresztény érzület mélységét mutatja az, amikor egy modern mellé egy második keresztnevet is adnak, amelynek viselője boldoggá, illetve szentté avatott személy volt. ■ Bielek Gábor plébános, Békéscsaba A finomított cukor édes halál fogyasztás Ha mézet használnánk, egészségesen élnénk Rossz a gyerekek nyelvezete szókincs Nem tudják kifejezni magukat a fiatalok Korunk egyik legnagyobb ellensége a fehér, finomított cukor. A mesterséges cukrokat tartalmazó ételek túlsúlyt, szív- és érrendszeri megbetegedéseket okoznak, elősegítik a második típusú cukorbetegséget, illetve a rák gyakoribb előfordulását. A cukor nemcsak felesleges kalóriabevitel, hanem „méreg” is. Kilencvenkilenc százalékban szacharózból áll, ami a természetben sehol nem található meg ilyen töménységben. Ezt a szervezet csak nehezen dolgozza fel. Európába a 12. századba hozták be ezt az édességet, ami akkoriban csak a gazdagok kiváltsága volt. Később elterjedt. A 18. század végén fejenként egy, de az 1900-as években már fejenként 14 kilogramm cukrot fogyasztottunk évente. A 2003-as adatok szerint 32,8 kiló cukrot eszik egy európai. Ebben a mennyiségben benne van a multik által forgalmazott édesített italok, illetve az illegálisan működő szeszgyárak által felhasznált cukor is. Ez döbbenetesen nagy szám! Milyen jó lenne, ha a mostani 32,8 kiló cukor helyett napi rendszerességgel gyümölcsöt, természetes mézet, friss forrásvizet fogyasztanánk. Biztos, hogy kevesebbet járnánk orvoshoz, kevesebbet költenénk gyógyszerre. Európa fejlett országaiban, három-négyszer annyi mézet esznek, mint a magyarok, és 10-12 évvel magasabb az átlagéletkor. Magyar- országon évente 0,7 kilogramm méz jut egy emberre. Nyilvánvaló, hogy a profit- orientált édesipar soha nem fog az olcsó, fehérített cukor helyett mézet alkalmazni. így csak a lakosság felvilágosítása fog gátat szabni az egészségkárosításnak. Ahogy a dohányzás elleni reklámokra milliárdokat költenek az adókból, ugyanúgy milliárdokat kellene költeni a „fehér halál” elleni küzdelemre is. ■ Zsibrita Pál, Mezőberény Azt írta a Békés Megyei Hírlap minap, hogy az elballagó nyolcadikosod hetven százaléka a betűket ugyan ismeri, de nem érti, mit olvas. Nem jobb a helyzet a mai gyerekek, fiatalok beszédkészsége terén, a használt szókincs terén sem. Egyes vélemények szerint a mai gyerekeknek gazdag a szókincsük, sok verset, mesét olvasnak, hallanak otthon, az óvodában vagy iskolában. Más vélemény szerint egyre több gyereknél tapasztalható az igénytelen beszédstílus. Milyen tényezők váltják ki a tüneteket? Utazás tömegközlekedési eszközökön. A tévé filmjei, rádió- és mobiltelefon. A gyerekeknek lehetőség szerint minél többet kellene olvasniuk. A szegényes nyelvközeg. Az utca és a szórakozóhelyek nyelvezete. Korunk kommunikációs zavarai. A gyermek, a fiatal keresi önmagát, helyét a szűkebb és nagyobb családban, ellentmondásokra lel magában és környezetében is, nem tudja megnevezni mi az, ami bántja. A viselkedés terén is lenne mit javítani. Arra kérem a gyerekeket, a fiatalokat, hogy beszéljék és műveljék tisztán az anyanyelvűnket. Olvassanak sokat, így gazdagodik a szókincsük. A szülőktől pedig azt kérem: kapjon a gyerek szeretetet, odafigyelést és elismerést. ■ Goron Sándor, Méhkerék
