Békés Megyei Hírlap, 2007. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám

2007. MÁRCIUS 24., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HlRLAP 7 KITÜNTETETTEK 2006 Erős év volt: házon belül tízen kaptak elismerést Pocsaji otthon is olvas újságot, Nyemcsoknak jó az asztalosa, Pappnak nehezen csúszik az Unicum Akitől félhetnek az újságírók: Mészáros Csillával is lehet alkudni DÍJESŐBEN ÁZTAK A LEGJOBBAK A felvételen balról jobbra lapunk idei kitüntetettjei: Pocsaji Richárd, Mészáros Csilla, Papp Gábor és Nyemcsok László. Lapunk munkatársai idén is megkapták a meg­érdemelt elismeréseiket. Csiszér Áron Kollégákkal gyakran megesik, hogy esténként vagy hétvégén hazaérve már látni sem bírják az újságot: a tavalyi év legma­gasabb elismerését, a Pálffy Al­bertról elnevezett díjat elnyerő Pocsaji Richárd viszont ebben (is) kivételnek számít. — Minden országos és me­gyei napilap megtalálható a szerkesztőségben, így én ki­használom a lehetőséget, és át­lapozgatom őket — mondta, ugyanakkor azt is bevallotta: eredetileg nem is akart újságíró lenni. Hogy jól döntött-e, az ma már nem kérdés, viszont az ő helyzete duplán különleges: fe­lesége is a lapnál dolgozik új­ságíróként. — Otthon ötven-ötven száza­lékban viseljük a nadrágot, mindent meg tudunk beszélni g egymással. A munkahelyen vi- f szont gyakran makacs vagyok - villantott fel egy vékony sze- J letet a magánélet területéről. A £ makacsság persze jó értelem­A főszerkesztő díja Varga Ottó, lapunk főszer­kesztője nem hazudtolta meg magát: meg tudta úgy jutalmazni Both Imre kollé­gánkat, hogy sarkadi tudó­sítónk maga cipelte későbbi ajándékát, mit sem tudva annak majdani rendelteté­séről. A „rendes” díjat nem nyerő, ám összességében a nyerteseken kívül a legtöbb szavazatot kapó Both per­sze nem panaszkodhat, hi­szen jófajta somogyi borok büszke tulajdonosa lett. Tény, hogy az ital nem lehe­tett rossz, mert a szerkesztő­ség egyetlen tagjának sem volt szerencséje megkóstolni ezeket. így egyelőre csak re­méljük, hogy lesz ilyen díj jövőre is. ben veendő: a magát most is új­ságírónak, s nem szerkesztő­nek nevező Pocsaji, ha kell átra­gasztja saját lendületét a többi­ekre. Nyemcsok Lászlóról utcát nem neveztek még el, bár so­kan tudják, hogy a csabai inku­bátorban talált kisgyermek az ő nevét viseli. Arra a kérdésre, hogy az idei díjat van-e még ho­vá tenni a polcon a korábbiak után, Laci megjegyezte: — Nagyon jó az asztalosunk, de kell is dolgoznia, mert a gyermek hordja haza szorgal­masan az érmeket. Természetesen azt is megtu­dakoltuk, mit szól a legértéke­sebb munkatárs kitüntető cím­hez a jegyzetekből az olvasók által is ismerhető feleség, az asszony. — Szokták mondani az isme­rősök, hogy ha nem is találko­zunk Nyemcsokékkal, akkor is tudjuk, mi van velük, mert min­dig benne van az újságban. Fe­leségem természetesen örült a díjnak, ahogy én is, hiszen min­dig jólesik az elismerés — ecse­telte kollégánk. A tavalyi évben persze nem csak egy elismerés jutott a szerkesz­tőségben a bé­késcsabai kollé­gákat gardírozó rovatvezetőnek: a kolbászfeszti­vál médiakupáján az ő nevével fémjelzett egység bronzérmet és különdíjat zsebelt be. Ha a képre tekintve furcsán is hangzik, de igaz: a csinos, fi­atal hölgytől, Mészáros Csillá­tól gyakran félhetnek az újság­írók. Lapunknál ugyanis olyan rend uralkodik, hogy minden egyes írást - legyen az két mondat, vagy egy teljes oldal ­karakterre, tehát betűre ponto­san kell megírni. Az adott cikk terjedelmét kolléganőnk szá­molja ki, de ő felel azért is, hogy a Békés Megyei Hírlap látvá­nyában érdekes legyen. A szak­májában jártas Csilla apróbb trükkökkel ügyesen alakítja egy-egy kézirat terjedelmét, így mindenképpen érdemes jóban lenni vele, hiszen az újságíróknak gyakran nem jó az, ami éppen van: ha sok a hely, kevesebbet, ha kevés, többet akarnak. A leg­értékesebb szerkesztőségi dol­gozó díjat bezsebelő - bár a szoknyán ritkán van zseb - kol­léganőnk lelkesedése ezzel együtt töretlen, pedig már 10 éve erősíti stábunkat. Könnyebben megy az írás, mint a nyilatkozattétel: hamar erre a következtetésre lehetett jutni az Unicum-díjas Papp Gá­borral kapcsolatban. A kérdé­sekre ugyanis határozott és ud­varias, ám nem túl terjedelmes válaszokat adott, igaz, éppen munka közben zavartuk. Any- nyit azonban így is sikerült ki­csikarnunk belőle, hogy az ötli­teres unicumos üveg átvétele után egyből népszerűbb lett a kollégák körében. Békés és térségének fáradha­tatlan tudósítója már közvetle­nül a díjátadó után megtapasz­talhatta kollégái érdeklődését, melyet nem kis részben a meg­nyert ötliteres gyomorerősítő­nek köszönhetett. A többiek nem szerették volna, hogy ha­zafelé menet esetleg eltörjön az üveg, így abból többen is kor­tyolgattak. Díjnyertes kollé­gánk állítása szerint még a mai napig nem fogyott el az ital. ■ Pocsaji Richárd és Fekete G. Kata otthon felváltva viselik a nadrágot. Bal kezében fakanál, jobbjában a telefon: a hirdetési tanácsadó, Filyó Katalin a biztos háttérben és a kölcsönös bizalomban hisz Filyó Katalin azóta nyeri meg az év hirdetési tanácsadója dí­jat, amióta az létezik. Idén el­nyerte a legeredményesebb hir­detési tanácsadó címet Ezt a díjat mindenféle szubjektív vé­lemény mellőzésével, pusztán a számokra alapozva ítélték oda. A siker receptje persze összetett, a munka nem köny- nyű, de ha jók a feltételek, könnyebb sikeressé válni- Nap mint nap látjuk, hogy a hirdetési tanácsadók munkája igen pörgős...- Egy hónapban száznál több ügyféllel találkozom személye­sen, és akkor még nem beszél­tem arról, mennyit hívok fel tele­fonon. Mint műiden munkának, ennek is megvan a maga szépsé­ge: én még főzni is úgy szoktam, hogy az egyik kezemmel kava­rom a levest, a másikkal telefo­nálok. Ez persze túlzás, de hétvé­gén sem vagyok kikapcsolva, bárki elérhet akár vasárnap délután is. Az én munkám a kölcsönös bizalomra épüL Eon­m A szeretteim és a cég által nyújtott biztos háttér nélkül persze jóval nehezebb volna a dolgom tos, hogy mind a kollégákkal, mind az üzleti partnerekkel megbízzunk egymásban, elfo­gadjuk a másik tanácsait Enélkül el se tudnám képzelni, hogyun működne a dolog- A család hogyan viseli mind­ezt?- Édesanyám, párom és a gyermekeim is megértik, hogy ez ilyen munka, így nincs né­zeteltérés belőle. A magánélet­re ennek a szakmának nincs olyan különleges hatása, de persze mint máshot itt is oda kelt ás oda is lehet figyelni a helyes arányok megtartására. A szeretteim és a cég által nyújtott biztos háttér nélkül persze jóval nehezebb vol­na a dolgom, ez nem is le­het kérdés.- Mindezen talán az is könnyít valamit, hogy nem csak a Hírlapba le-1 hét hirdetést szervezni... j- így van, hiszen az ! alaplap mellett komoly, \ s másirányú értékeket ' mutat fel a Grátisz vagy Filyó Katalin: — Fontos, hogy elfo­gadjuk egy­más taná­csait. a Tempó. Ugyanakkor egyre fontosabbá válik az internet, s ezzel együtt az online médiu­mok. Már most látszik, hogy a bmhirlap.hu vagy a beol.hu portálok népszerűsége csök­kenni nem, csak nőni fog. így egyre nagyobb olvasói és hirde­tői célközönséget vonzanak ezek az oldalak.- Szinte közéleti emberré vál­hat a hirdetésszervező. Sokan megállítják az utcán?- Rengeteg az ismerősöm, ba­rátom, ez igaz. Ráadásul na­gyon jó végigkövetni egyesek pályáját, visszaemlékezni arra, hogy a kezdetek kezdetén ho­gyan kezdték, s hová jutottak el azóta S ezekből a sikerekből - titkon úgy érzem - egy kis részt én is magaménak tudhatok. PLAVECZ PÁLNÉ ÉRTÉKESÍTÉSI ELŐADÓ — Tizenöt éve kezdtem a mun­kát a cégnél, végigjártam a sza­márlétrát: a hirdetésfelvevő iro­dán kezdtem - emlékezett. Az­óta ő lett az, aki akár jobban felboríthat egy újságoldalt, mint a szerkesztő: ha ugyanis bejön egy hirdetés, előfordul, hogy vál­toztatni kell. - A napilap által diktált tempóban élünk, ötper­cenként csörög a telefon, és ad­dig nincs megállás, amíg el nem készülünk — aznapra KORCSOK ANITA TERJESZTÉSI ÜGYINTÉZŐ Korcsok Anita két éve dolgozik a terjesztési részlegen, s hogy ezt jól teszi, a mostani elisme­rés is bizonyítja. Nagy kedvence a motorozás, így ahogy kissé ki­derül az idő, a Munkácsy utca 4. szám alá egy robogóval érke zik. -A munka és a szabadidős elfoglaltságok jól kiegészítik egy­mást az életemben. Más choppe rén már ültem, viszont szívesen beszereznék egy nagyobb motort saját magamnak is. PUSKÁSNÉ ARAOSZKI TÜNDE KÖNYVELŐ Csak az hiszi, hogy egy cég könyvelésén nem történnek ér­dekes dolgok, aki még nem járt ott. - Jó nálunk a csapatszel­lem és a hangulat, de nem a munka rovására - mesélte. Tünde hét éve dolgozik a Nép­újság Kft-nél, és nem mellesleg egy Péter nevű fiúgyermek édesanyja. A munkahelyen kí­vül sem lazít sokat: amikor a gyerek elalszik, veheti elő a könyvet, hiszen most végzős hallgató a békéscsabai főisko­lán. SZABÓ ATTILÁNÉ TAKARÍTÓNŐ Szabó Attiláné már 1988 óta a cég kötelékébe tartozik. Vidám­sága gyakran átragad mások­ra is, a munka mellett és köz­ben ugyanis szívesen szóba áll a kollégákkal.- Alapvetően vidám természe­tű vagyok, jó hangulatban job­ban halad a munka is - vall­ja. A cégen belül állandó, las-- san eposzi jelzővé nemesülő üdvözlése is népszerűvé tette, s mikor azt mondja: „hellóka”, már maga is mosolyog. « > á FOTO: I.FIHK7KY PÍTFR

Next

/
Thumbnails
Contents