Békés Megyei Hírlap, 2007. február (67. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-12 / 10. szám

2007. JANUÁR 12., PÉNTEK- BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Humor kicsiktől és nagyoktól minden diáknak ETA Álom az ideális tanárról tulajdonságok Jó pedagógus létezik, de ő sem hibátlan, mint a diák Vizsgaidőszak: komoly esély lehet az önállóság megtanulására ____________u ■ Az írásóra után kérdezi az anyuka kisfiától: — Milyen órátok volt? — Én nem tudom, de folyton csak tanulunk - hangzott a válasz. ■ A gombát, ha leszedtük az erdőben, nem lehet megen­ni, mert lehet, hogy mérges. Ezért hogy ne legyen ba­junk, meg kell mosnunk! ■ „Tanító néni! Már eljátszot- tuk, hogyan kell szépen, csendben várni téged. Most játsszuk el azt, hogy rosszak vagyunk!” Szemelvények történelemdol­gozatokból: ■ ...Amikor Kossuth Lajost megkoronázták. ■ ...megalakultak a lisztmal­mok, ahol szeszes italt és konzerveket gyártottak. ■ „...Spártában mindenki ka­tona lett vagy harcos...” ■ ...Mátyás király lement Ko­lozsvárra és beült a mé­szárszékbe... ■ ...Géza fiához adja Gizella Major hercegnőt... ■ ...Mátyás király legutolsó felesége Mária Terézia volt... ■ .. J. Caesar a szenátust ma­gáévá tette... ■ ...Megalakult valami, az most nem jut eszembe, hogy mi. (Közkinccsé tettük a gyűjtést.) A Séta III. médiaprogramot még folytatjuk néhány oldal­lal, amelyet Bede Zsóka szer­kesztett. Köszönjük a média­segítő tanárok munkáját! Papné Somlyai Csilláét Bé- késró'l, Molnár Pál Mártonét Békéscsabáról, Molnár Niko­lettét Mezőhegyesről, Kilián Szilviáét Orosházáról, Ko­vács Károlyét Gyomaendrőd- ről, Széli Jánosét, Kovács Anitáét Gyuláról. A diákok írásai elérhetők még az interneten a BMHÍRLAP.HU és a beol.hu címen. S u Egy korábbi megyei diákversenyen a jól felkészített diákok, Grecsó Nóra, Mátó Netta és Beke Zsanett. Ők is tanáraikat követték. Milyen is az ideális tanár? Az erről alkotott vélemé­nyek korosztályonként, ta­nulónként, de még a peda­gógusok körében is válto­zatosak. Az általános isko­la 1—2. osztályában jó ta­nárnak azt tekinti a gyere­kek többsége, aki kedves, simogatja, babusgatja, esetenként meg is puszilja az ügyes kisdiákot. A nagyobbak már más elváráso­kat támasztanak a tanáraik elé. A jó tanár nem írat dolgozatot, vagy ha mégis, akkor a kérdé­sekre a válaszokat felírja a táb­lára, hogy mindenki kényelme­sen lemásolhassa. Szórakozó­helyen szó nélkül fizet egy kört, osztálykiránduláson múzeu­mok helyett diszkóba vagy bár­ba viszi el az osztályt, ismeri és használja a szlenget, egyebek. Csak néhány jelentős tulaj­donságot emelek ki. Fontosnak tartom, hogy egy tanár legyen igazságos! Ha felmerül egy konfliktus, ne a szimpátia vagy egyéb tényezők miatt döntsön, hanem legyen körültekintő, és ennek megfelelően bírálja el azt. Tudjon igazat adni a diákja­inak is, és ismerje el, ha hibá­zott. Szerintem egy tanárnak sokkal nagyobb tekintélye lesz így, mintha görcsösen ragasz­kodik saját régi gyakorlatához. Mindig következetesen ítél­jen! Ha valamit megkövetel, vagy éppen tilt, azt módszere­sen tegye, ne éppen az aktuális hangulata alapján próbáljon nevelő hatással lenni ránk. Le­gyen megértő! Ha a tanárnak si­kerül a rábízott tanulók korosz­tályának megfelelően gondol­kodnia, számos problémát el tud kerülni tanár és diák között. Nekünk is lehetnek rossz nap­jaink, esetleg iskolán kívüli problémáink, mint a felnőttek­Berecz Cl Geraszim 12/4 osztály Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium nek. Az értékrendünk, érdeklő­dési körünk sem biztos, hogy megegyezik az övével vagy a felnőttekével. Ha kell, legyen „jó barát”! Sok esetben a diákok­nak nincs kihez fordulniuk a problémáikkal. Esetleg otthon a Ő is csak esendő ember, érzékeny és bántható Az ideális tanár mutas­son példát diákjainak! „Bár a tanár is csak em­ber erényeivel és hibáival együtt!” A diák szemé­ben mégis elsősorban pedagógus, aki követen­dő példaként áll előt­tünk, akire szeretnénk fel ni, tisztelni. Nehéz elfogadni annak a pedagógusnak az intő szavát, aki például cigarettázik vagy iszik, hogy mi ne tegyük. Vagy például legyünk elnézők és türelmesek másokkal, ha ezt egy olyan pedagógus mondja, aki egyébként az őt ért sérelmeket megtorolja. családdal nem beszélhetik meg a gondjaikat, a barátai, osztály­társai pedig nem olyan érettek, hogy meg tudják oldani. Fontos­nak tartom, hogy bizalommal fordulhassunk a tanárainkhoz! Később se éljenek vissza ezzel, ne használják fel ellenünk a tő­lünk kapott információkat. A legfontosabb tulajdonság­nak azt tartom, hogy egy tanár legyen művelt! Rendelkezzen olyan általános műveltséggel, melynek segítségével érdem­ben hozzá tud szólni azokhoz a témákhoz, melyek a tanulóit foglalkoztatják, valamint olyan szaktantárgyi tudással, ami el­ismerést vált ki belőlünk. A fe­gyelem alapja szerintem a fi­gyelem lekötése. Ezt a tanár úgy tudja elérni, ha folya­matosan felkészül az órái­ra, érdekesen, változatosan tartja azokat. A tanulókat bevonja az óra menetébe, hagyja, hogy mi is elmond­juk véleményünket a témá­val kapcsolatban következ­mények nélkül, még akkor is, ha az eseüeg az övével merőben ellentétes. Végső tapasztalatunk: ide­ális tanár nincs, hiszen min­den elvárásnak a legjobb szándékkal sem lehet meg­felelni - de azért jó tanárok vannak. Az élet egy megpróbáltatások­ból álló körforgás. Van, aki helyt áll, de vannak olyanok is, akik kudarcot vallanak vagy csak többszöri nekifutással ér­nek el kellő eredményt. Sokak­nak az első nagyobb gát az érettségi. Amíg nem „próbál­juk” ki tartunk tőle, vagy in­kább félünk, mert ismeretien. Végül, mikor az érettségi bizo­nyítvány a kezünkben pompá­zik, óriási vigyorral közöljük mindenkivel, hogy ez semmi nem volt. S lám, túléltük. így van ez a vizsgaidőszakkal is. December 22-én az ILS-ben megkezdődtek egyes tanulók el­■ Előfordulhat per­sze az is, hogy nem vagyunk elég felké­szültek és újra kell próbálkozni. ső félévi vizsgái. Évközben örü­lünk, hogy milyen jó, nem kell napról napra készülni, domi­náns a kampányszerű tanulás, elég a vizsgára a precizitás. So­kan beleesnek abba a hibába, hogy utolsó pillanatra hagynak mindent és vizsga előtt szembe­sülnek azzal a ténnyel, hogy sok az anyag. Ekkor döbben rá min­denki, hogy igenis tanulni kell, ha nem is sokat, de minimálisát mégis - és időben! Iskolánkban jelenleg három osztály tanulói kapnak felsőfokú akkreditált képzést — köztük én is. Mi mind vizsgázunk. Úgy, ahogy a „na­gyok”, Bejelentkezünk a vizs­gákra, tételeket tanulunk, tételt húzunk a „bizottság” előtt, majd vizsgázunk. Mindenki birtoká­ban van egy leckekönyv, amibe a jobbnál jobb jegyek kerülnek. Előfordulhat az is, hogy nem va­gyunk elég felkészültek és újra kell próbálkozni. Úgy hívjuk ezt, hogy UV - mint a „nagyok”! Lassan véget érnek a vizs­gák. Kinek így, kinek úgy, és a nagy hajtás végezetével kezdő­dik egy újabb félév, egy újabb szorgalmi időszak, egy újabb vizsgák előtti félév. ^Se^r «L Eszter wj| ILS-Idegen- wKk nyelvi Szakközépiskola, yBr Intézményi Kommuni- kátor, Békéscsaba Forr a dalom” - országos vetélkedő a Fonó Zeneházban 77 diákszínjátszók Egy csíkos napernyő Diákszavak ’56-ról... Hm, első' hallásra merész vál­lalkozásnak tűnik, hatal­mas kihívásnak, amibe csak kellő elszántsággal érdemes belevágni. Oké, értjük, hogy ez egy nehéz feladat, de mi, Kószák, nem va­gyunk nagyon ijedősek. Bele­vágtunk. Színpadra vittük a mi 1956-os forradalmunkat a mi szavainkkal és a mi zenéink­kel. Ettől lett olyan igazán egyé­ni, mondhatni „kószás”. Lássuk csak, miről is van szó! Budapesten, a „Diákszavak ’56-ról” országos diákszínjátszó fesztiválon a Fonó Zeneházban, egészen pontosan december a legjobbaknak, de a helyi megbecsülés a legértékesebb jutalom 2-án 9 óra 40 perckor debütál­tunk a színpadon, s végre lehullt a lepel arról, miért is Forr a da­lom. (Az országból 20 csapat vállalkozott erre a feladatra.) Nem akartunk álmegható sze­repekben tetszelegni, hiszen még most is csak halvány elkép­zeléseink vannak az ’56-os ese- ■- ményekről. A mi történetünk- ben finn rockzenére elevenedik meg a forradalom szerelemmel, humorral, drámával fűszerezve, s mindez csupán egy egyszerű iskolai fogalmazásnak indul. Harcolunk a múltban, nevetünk a jelenben, és a jövőben... hát, azt még mi sem tudjuk. A fellépésünk után részt vet­tünk egy szakmai beszélgeté­sen, ami igazán kellemes meg­lepetés volt, ugyanis nagyon jó kritikákat kaptunk, ráadásul hasznos ötletekkel, tanácsok­kal láttak el bennünket. ■ Őszintén szólva nem lenne rossz, ha változna vala­mi. Mi mindent megteszünk. A szakmai zsűri 3 tagból állt: Solténszky Tibor dramaturg, a Rádiószínház rendezője, Ka­posi József drámapedagógus, a Keleti István Művészeti Iskola igazgatója, Pap Gábor zeneszer­ző, drámatanár. Ja, és ki ne felejtsek egy na­gyon-nagyon fontos dolgot! A zsűri az értékelést azzal zárta, hogy kijelentették, megemelik a kalapjukat az előtt a fiú előtt, aki a végén verset mondott. Nos, Bíró Gyuszi, tiéd a pálya! Vasárnap este diadalittasan vonultunk be a szeghalmi vas­útállomásra, természetesen a Diadal című számot énekelve. Na jó, inkább üvöltözve. Néhány családtagon és baráton kívül senkit sem érdekel ez az egész. Őszintén szólva nem lenne rossz, ha változna valami. Mi mindent megteszünk, hogy elsők legyünk, hiszen a fődíj egy... csí­kos napernyő... ■ Pándi Tünde Péter András Gimnázium, Szeghalom I ? Kószák, a sikeres színjátszócsoport a Szeghalmi Általános és Alapfokú Művé­szeti Iskolából.

Next

/
Thumbnails
Contents