Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

2006. DECEMBER 23., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 23 Széki tizenegy gólja a fa alá való kézilabda Az utánpótlással mindent elért, jöhet a felnőttválogatott kerettagság Szekeres Klára, a City- Line Békéscsabai Előre NK NB I-es női kézilabda­csapat tizenkilenc éves erőssége idén bekerült a B válogatottba. Verasztó Lajos A tehetséges, fiatal kézilabdá­zóval, a népszerű Székivel be­szélgettünk pályafutásáról, ter­veiről, a karácsonyról.- Mikor és kinél ismerkedtél meg a kézilabda alapjaival? Mikor jött az első siker?- Békéscsabán, a Madách Ut­cai Általános Iskolába jártam és 1998-ban, ötödikes koromban Árendás Istvánná keze alatt is­merkedtem meg a sportággal. Két évig még a Madáchba jár­tam, majd hetedikes koromban a kettes iskolába kerültem, ahol Fabulyáné Kovács Tímea lett az edzőm. Itt értem el első sikere­met, nyolcadikos koromban a diákolimpia országos döntőjé­ben lettünk ezüstérmesek.- Hogyan alakult a továbbiak­ban pályafutásod?- A Békéscsabai Előre igazolt játékosa lettem, ahol a serdülő­ben egy egykori élvonalbeli bé- r késcsabai kézilabdázónő, To-1 bak Lászlóné irányítása mellett | dolgoztam. Az első évben az or-1 szágos serdülő bajnokságban a I Győri ETO K€ mögött másodi- kok lettünk. Két éve m’ájűsban Békéscsabán, a Mester Klub­ban rendezték az OSB döntőt, ahol hazai környezetben a finá­léban legyőztük a győrieket és aranyérmesek lettünk Magdi néni vezetésével. Tavaly az or­szágos ifjúsági kupában bronz­érmet nyertünk. Van diákolim­piái aranyam is a Közgével, 2004-ben végeztünk az élen az ötödik korcsoportban. — A felnőttcsapatban milyen eredményeket értél el?- Az NB I B-ben játszottam rendszeresen a 2004/2005-ös szezonban, és Gávai Ferenc irá­nyításával, egy nagyon fiatal csapattal megnyertük a bajnok­ságot, felkerültünk az élvonal­ba. Az NB I-ben tavaly itthon a Győr ellen mutatkoztam be és a bajnoktól huszonöt gólos súlyos vereséget szenvedtünk. Akkor Szekeres Klára (jobbra) élete egyik legnagyobb élménye volt, amikor idén ősszel legyőzték az EHF-kupagyőztes székesfehérvári Cornexit. még nem sikerült a kapuba ta­lálnom. Néhány héttel később már Rapatyi Tamás irányítása mellett a csapat első NB I-es győzelméből a Vác ellen tizen­egy akciógóllal vettem ki a ré­szem. Azóta is ez a gólrekor­dom az élvonalban. — Lila-fehér színekben mi volt az eddigi legnagyobb élmé­nyed? — Az idén az őszi idényben a 2005-ös EHF-kupagyőztes Cor- nexi elleni hazai győzelem volt a legnagyobb sikere a csapat­nak és nekem is. A lefújás után- amikor percekig felállva tap­soltak és ünnepeltek a szurko­lók — egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megérte a sok lemondás. Nem könnyű ugyan­is összeegyeztetni a tanulást, az edzéseket. — Az ősszel bemutatkoztál a felnőtt B válogatottban is.- Róth Kálmán, a győriek mestere, a B válogatott edzője hívott a Héraklész Kupa felké­szülési tornára. Két mérkőzést játszott a B válogatott és mind­kétszer biztosan nyertünk. Az idősebb kézilabdázók szeretet­tel fogadtak, segítettek a beil­leszkedésben. Én mindkét talál­kozón negyedórát kaptam és egy gólt lőttem. Távlati célom, hogy felnőtt válogatott legyek, de hogy ezt elérjem, még na­gyon sokat kell dolgoznom. Szekeres Klára névjegye Születési idő: 1987. december 1. Mióta kézilabdázik: 1998. Eddigi edzői: Árendás Istvánná, Fabulyáné Kovács Tímea, Tobak Lászlóné, Gávai Ferenc, Rapatyi Tamás. Becenév: Széki. Első NB I-es mérkőzés: Békéscsaba-Győr, 2005. szeptember 9. Válogatottság: kétszeres B válogatott. Példaképe: Carlos Perez és a dán Karen Brodsgaard. Legjobb barátnő: Kelemen Éva. Hobbi: strand, zenehallgatás. Kedvenc étele: egzotikus gj'ümölcsleves. Kedvenc itala: narancslé. — Fiatal a csabai együttes, amely jelenleg kilencedik a tabellán. Mit vársz a tavaszi folytatásban?- Bár nem könnyű a sorsolá­sunk, szeretnénk megőrizni a kilencedik helyet, hogy a ráját­szást négy ponttal kezdjük. Ke­vesen vagyunk, de ha nem jön közbe sérülés, akkor elérhetjük ezt a célt. — Milyen lesz az idei karácso­nyod?- Hasonló a korábbiakhoz, meghitt és kedves. Szentestén feldíszítjük a fenyőfát és családi körben ünnepelünk a szüleim­mel és a nővéremmel. Igyek­szem olyan ajándékot adni a szeretteimnek, aminek ők is örülnek. Másnap elmegyünk a nagymamámhoz és ott folytató­dik az ünnep. JEGYZET l JÁVOR PÉTER Karácsonykor célbaérni HOLNAP SZENTESTE. Az élet megáll egy pillanatra. Ilyen­kor még ritkán szokás szám­vetést adni az életről, az esz­tendőről, az jobbára a szil­veszter tájékára marad. Ta­lán egy kivétel akad: a sport. ILYEN TÁJT KÉSZÜLNEK a statisz­tikák, az év eredményeit ösz- szegzi edző, versenyző, klubel­nök. Műiden bajnokságban szünet van a két ünnep között, az egyéni sportágakban is rit­ka az esemény. Ekkor hirdetik ki az év sportolói versenyének győzteseit, a világ legjobb lab­darúgóiról szóló szavazást ek­kor teszik közzé. békés megyében is hasonló­képpen zajlik a sportélet. Szinte minden versenyző mi­nimum egyhetes szünetet kap a felkészülésben, ami nemcsak a pihenésre jó, ha­nem áttekinteni a következő évet Kire mi vár? Világ- és/vagy Európa-bajnokság, hazai felmérők, vagy csak egészen egyszerűen egyéb kisebb verseny, forduló a bajnokságban? S MIRE JUTOTTUNK 2006-BAN? Azt nem mondhatjuk, hogy óriási léptekkel haladtunk előre. A régiek hozták érmei­ket a nagy nemzetközi és ha­zai viadalokról. Utánpótlás­fronton újabb tehetségeket fedezhettünk fel. Egy valami azonban évek óta nem válto­zik: az anyagi lehetőségek. Mind több klub sziszifuszi munkával igyekszik fent tar­tani önmagát fs sportolóit. Mostanság kevesebb egyesü­let szűnik meg, de ritka, mint a fehér holló, ha egy- egy új alakul. Átmeneti álla­potát éli másfél évtizede sportvilágunk, a szakembe­rek pedig továbbra is csak reménykednek abban, hogy egyszer olyan tárgyi és anya­gi feltételek közé kerülnek tanítványai, mint a nagy sportnemzetek. Ám attól még boldogok, ha mégis egy-egy reménység a mostoha körül­mények ellenére célba ér. S ILYENKOR BOLDOGABBÁ válik a karácsonyi pihenőjük is. Ma már nem ritka, hogy a szebbik nem képviselői tudósítsanak sportesemé­nyekről, az viszont uni­kum, hogy valaki nőként, a nyugdíjhoz közel kezdje ontani tudósításait. Tóth B. Istvánné ezen ritka emberek közé tartozik. Gajdács Pál A csanádapácai Tóth Benedek családhoz mindig is közel állt a sport. Az édesapa, id. Tóth B. István fiával közösen rendsze­resen tudósította lapunkat, emellett az NB I-es békéscsabai női kézilabdázók gyúrójaként is dolgozott. Tudósítói munká­ját halála után, négy évvel ez­előtt a feleség, id. Tóth B. Istvánné vette át, s bár a cik­kek, beszámolók a szintén tu­dósító fia nevén futnak, főként Tótkomlóson a ma már ötvenki­lenc esztendős asszony faggat­ja az edzőket, írja fel az összeál­lításokat. — Férjemmel korábban is jártam focimeccseken, de ez a munka teljesen új volt — je­gyezte meg Tóthné Erzsiké. - A férjemet Csanádapácán, Ge­rendáson és Tótkomlóson is szerették, bárhol is fordultam meg, mindenhol a legnagyobb tisztelettel emlegették. Hamar elfogadtak engem is, és ma már természetesnek veszik, hogy az én közvetítésemmel kerül az újságba a meccsössze­foglaló. Az asszony elein­te szokatlan jelen­ség volt a pályák mellett, elő is hoz is egy de­rűs történetet:- Már a pá­lyán kívül, a busz­megálló­hoz menet dik- tál­t 3 01 ......... _■ ___ be a : Erzsiké tollal, telefonnal. lapnak az egyik bajnoki mér­kőzés részleteit, amikor hirte­len fiatalok vettek körül. Elké­pedve hallgatták, hogy a tele- ^ fonba gólokról, kiállításokról g beszélek. Kicsit zavartak a kér- | déseikkel, rájuk is kellett szól- I nőm, de azután szépen elmen- ~ tek. A buszvezetők is ismerős­ként üdvözölnek, sokszor kér­dezik tőlem az eredményt. Al­kalmanként persze nehézsé­gekbe ütközők, az edzők a mérkőzések után idegessé­gükben néha nem kívánnak nyilatkozni, ilyenkor úgy kell rábeszélni őket arra, hogy megnyíljanak. Aztán előfordult olyan eset is, amikor a né- 1 zőt-érről beszóltak, hogy csak jót írjak a csapatról. Hoz­záteszem, mindig igyekeztem a legpontosabban dolgozni, a meccsekből inkább a pozitívu­mokat kiemelni. Nincs külön statisztikám, de a négy eszten­dő alatt eddig körülbelül het­ven megyei első-, másod- és harmadosztályú mérkőzésről küldtem kis tudósításokat. Három csapata, a Tótkomlós, a Csanádapáca és a Gerendás közül talán a komlósi csapat áll szívéhez legközelebb. Mégpe­dig azért, mert ott fordul meg a leggyakrabban. S hogy meddig csinálja még? — Amíg az egészségem enge­di. Lehet, hogy még 75 évesen is a pálya szélén állok majd... Amikor a nézőtérről beszóltakuAáJót írjon a csapatról!” labdarúgás Tóthné Erzsiké nyugdíjhoz közel kezdte meg a hírlapos tudósítói munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents