Békés Megyei Hírlap, 2006. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-18 / 219. szám
3 2006. SZEPTEMBER 18., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP / Regionális centrum oldhatná meg a fogyatékosok fogászati ellátását Drágábban adja a külföldi ivóvíz Addig olcsóbb, amíg az önkormányzatok szabják meg az árat A hétvégén tartották szokásos évi értekezletüket a Békés megyei fogorvosok a békéscsabai Réthy Pál kórházban. A fórumon részt vett dr. Kivovics Péter országos szakfelügyelő főorvos, a budapesti Semmelweis Egyetem docense is. Dr. Simon-Fiala János megyei sztomatológus szakfelügyelő főorvos beszámolójában érintette, hogy az idei évtől a megyében városi (városkörnyéki) szakfelügyeleti rendszer működik. A békéscsabai tanácskozáson többek között elhangzott, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár megyénkben 125 fogászati szolgálatra kötött támogatási szerződést. Tavaly 150 ez■ Egyre gyakoribb, hogy a magánrendelők is recepciót alkalmaznak a zavartalanabb szakmai tevékenység érdekében. ren jelentek meg a fogászati szakrendeléseken, a gyulai és a megyeszékhelyi szájsebészetet mintegy 12 ezren keresték fel; a felnőtt betegeknél két fogmegtartó kezelésre egy foghúzás jut. A főorvos hangsúllyal beszélt arról, hogy megoldatlan a fogyatékkel élők ellátása — nemcsak Békés megyében, hanem országosan is. A fogyatékosok kezelését csak különleges körülmények között és drágábban lehetne megoldani. Simon-Fiala János javaslatot tett arra, hogy Békéscsabán, a Degré utcai otthonban alakítsanak ki a környező megyékből is igénybevehető, regionális centrumot, korszerű háttérrel, főállású fogszakorvossal. Kivovics Péter mint mondta, nagyon figyelemre méltónak tartja a javaslatot, és a centrum ötletét másutt is szorgalmazza. Dr. Nagy Katalin, a szegedi fogászati klinika új vezetője, a daganatos műtéteken átesett betegek fogászati rehabilitációjáról tartott előadást. Dr. Pinke Ildikó Csongrád megyei szakfelügyelő főorvos arra hívta fel a figyelmet, hogy hivatkozzanak az 1997. évi kormányrendeletre, amely rögzíti az iskolafogászati ellátás rendjét. ■ Fábián István Vízdíj volt, vízdíj lesz, csak nem mindegy, mennyit fizetünk. Rosszabb esetben még a vezetékek amortizációját is beépítik a díjba. A víziközmű-társaságok privatizációja hazánkban elsősorban politikai akarat kérdése; s bizonyos, hogy bekövetkeztével a szolgáltatás díjai emelkednek majd. Csete Ilona-Csiszér Áron Távoli problémának látszik a víziközmű-társaságok privatizációja, ám Salbert Géza szakértő szerint több jel is mutat afelé, hogy hamarosan teret nyerhetnek hazánkban. Az energiaszektort szinte ellepték a külföldi multik, és a hazánkban már érdekeltséget szerzett francia vízszolgáltató a régiónkat lefedő egyik gall érdekeltségű vállalattal készül frigyre lépni. Salbert Géza szerint innen már csak egy nagyobb ugrás, hogy a vízművekben részesedést szerezzenek. Azt azonban hangsúlyozta, hogy mindehhez politikai akarat is szükséges, bár a jelenlegi folyamatok a rendszerváltás utánival szemben éppen ellenkező előjelűek, vagyis az erők egyre inkább összpontosulnak. A jelenlegi helyzetnek — ahol az önkormányzatok szabják meg a szolgáltatások árait - az a nagy előnye, hogy a helyi képviselő-testületi tagok nem szabnak meg magas díjakat, hiszen ebben nem érdekeltek. A magántőke bevonásával ,ez a felállás viszont megváltozik, hiszen egy nyereségérdekeit vállalat aligha fogja emberbaráti szeretetből és megértésből alacsonyan tartani az árakat. Salbert Géza szerint várhatóan még a vízvezetékekre vonatkoA „vizes” helyzet külön pikantériája, hogy míg a vezetékes vízzel ellátott településeken már azért felszisszen a fogyasztó, ha akár az inflációt követve megemelik a díjat, sok tanyán, vagy majorban még emiatt sem búsonghat a zóan is beépítik az amortizációs költséget, amit a fogyasztó fizet majd meg. ■ Az energiaszektort már szinte ellepték a külföldi multik, érdekeltséget szerzett francia víz- szolgáltató is. Védett ivóvízbázisuk mellett annak is örülhetnek jelenleg a gerendásiak, hogy maguk szabják meg - pontosabban képviselő-testületük -, mikor, mennyi legyen a vízdíj. Ráadásul egy falusi fürdőt is üzemeltetnek. magyar. S még csak a világ végére sem kell mennünk azért, hogy ilyen helyet találjunk. Megyénkben városaink külterületein egyáltalán nem ritka, hog)1 nem a csapot nyitják, hanem a kutat kénytelenek húzogatni az ott élők.- A falu ivóvízellátásáért - 500 ingatlanért - és a fürdőért felelek. Az uniós csatlakozás után, az új szabványok miatt komoly nehézségeink támadtak, akkor egymillió forint mínusszal zártuk a gazdálkodási évet, mert pluszterheket kellett vállalnunk. Több vízminta vételére köteleztek, a labor- vizsgálatok pedig nem filléres kiadások — sorolta a Hidro-G Kft. vezetője, Lengyel László, aki egyszemélyben látja el az üzemeltetéssel kapcsolatos valamennyi teendőt. Azt mondja, napjainkra stabilizálódott a helyzet, éppen ezért a vízdíjat csak az idén emelte meg a testület. A gerendásiak köbméterenként 180 forintot fizetnek a jó minőségű ivóvízért. Az idén még örülhettek az olcsó, strand adta lehetőségeknek a helyiek, valamint a környéken élő vakációzó gyerekek. Napi 200 forintos belépőért strandolhattak. A töltő-ürítős medencét azonban januártól már csak vízforgatós technológiával nyithatják ki. Ahol még nem a díj, hanem a vízhiány a probléma JEGYZET LIPTÁK JUDIT Sült krumplival nyomjuk a gázt régóta tudjuk, hogy leleményes a magyar. Itt van például a bioetanol kérdése, amiről mostanában oly’ sokat hallunk. Az agyafúrt autósok mifelénk már ebben is előrébb járnak, nem várják meg, míg a benzinkutakon lehet majd tankolni az újfajta üzemanyagot. Ők már felfedezték, hogy nemcsak benzinnel vagy gázolajjal, hanem étolajjal is gurul a járgány. a sajátos „bioetanollal” közlekedő autókat arról lehet felismerni, hogy meglehetősen sültkrumpli-szaguk van. A használt étolajat ugyanis rendszerint vendéglátóhelyeken szerzik be, s az intenzív illat még a kipufogógázban is érezhető. Ők azt mondják, mindenki jól jár. A vendéglős azért, mert a használt étolajat, ami veszélyes hulladéknak minősül, nem kell drága pénzért elszállíttatnia, az autós pedig azért, mert bagóért jut üzemanyaghoz. Azt pedig, hogy ezzel károsítják a környezetet, vélhetően a „kit érdekel” kategóriába sorolják. VANNAK AZONBAN még az előbbieknél is ravaszabb autósok, akik a természet- védelemre is gondoltak. Egy mezőgazdasági vállalkozó például odahaza sajtolja az olajat a napraforgóból, s felesben keveri a gázolajjal. Komolyan mondom, le a kalappal! A JELEK SZERINT tehát bőven van igény a növényekből kisajtolt üzemanyagokra. Hallom, lényegesen olcsóbb lesz, mint a gázolaj. Azt viszont rendszerint csak zárójelben jegyzik meg az illetékesek, hogy a bioetanolból bizony jóval többet fogyaszt az autó, mint a gázolajból. Pedig ez fontos tényező, azaz nagyobbra kell növelni az árkülönbséget ahhoz, hogy az autósnak is megérje. Ellenkező esetben könnyen marad a sült krumpli. r brusmuveiert .. I««t Évszázadok könyveiért röpködtek az ezresek az árverésen ritkaságok Verseny báró Apor Vilmos leveléért, Erzsébet királyné fotográfiájáért és Bartók Béla A könyv szerelmesei elé kincseket tárt antikvárius és könyvtáros szombaton a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, az I. Gyulai Könyvárverésen. Szőke Margit A budapesti Fekete Hattyú Antikvárium és a gyulai könyvtár között a kapocs Buka Adrienn, az antikvárium tulajdonosa. Amikor hazalátogat, olvas a könyvtárban. így született meg tavasszal Krasznahorkai Géza könyvtárigazgatóval a könyvárverés gondolata. Az antikvárium 205 tétel könyvet, térképet, kéziratot, iratot bocsátott árverésre. Az árverést vezető Walloschek Miklós emelte a téteket, nem sok mű maradt eladatlanul. ■ A könyvárverésen kitüntetett figyelmet kaptak a helytörténeti művek. Buka Adriennt a művek felajánlói megkeresik telefonon, interneten, maga is keres gyűjtőket. Gyulán nyáron a könyvtárban fogadta a felajánlott anyagokat. A könyvtár elsősorban helytörténeti anyagokat kért a felajánlóktól. Az árverés anyagát kiállították, az érdeklődők kézbe vehették, mire licitálhatnak — mondta Krasznahorkai Géza, aki a folytatást tervezi. Néhány száz forinttól 120 ezerig is terjedt a kikiáltásra vitt művek ára. A pénzbeli értéket főként az határozza meg, hogy a mű témája mennyire érdekes ma is, kevésbé a könyv állaga. Sokan licitáltak Gyulán, olyanok is, akik megbízottaik révén szereztek meg egy-egy kuriózumot. A legrégebbi egy német nyelvű, Collenben kiadott könyv volt 1666-ból, melyet 19 ezer forintért vettek meg. Babits Mihály Jónás könyve 1939- ből, a szerző kézjegyével 36 ezer forintért kelt el. citenen oüopbra Erkel I'. .ä. javára SBC2 CB VENDÉG 090*5« 0325tJii‘i A gyulai könyvárverésen különböző Erkel Ferenc-dokumentumok, iratok, levelek is kalapács alá kerültek. k i ;\ l A
