Békés Megyei Hírlap, 2006. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-31 / 177. szám
2006. JÚLIUS 31., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP iMIMMMöi !§£ Hűi < MEGYEI KÖRKÉP 3 ¥ Árvízi elismerést nyolc gyomai rendőr és két polgárőr kapott A gyomaendrődi városháza nagytermében adták át a napokban az elismeréseket annak a nyolc rendőrnek és két polgárőrnek, akik a tavaszi árvízi veszélyhelyzet idején sokat tettek a városban elszállásolt katonák és járműveik biztonságos közlekedése, a forgalom megfelelő szervezése érdekében. ■ A rendőröknek nagy szerepük volt abban, hogy a katonai járművek mozgása idején nem történt komolyabb baleset. Április közepétől május elejéig Gyomaendrődön több mint hétszáz katona állomásozott, akik a Hármas-Körös gátjait védték. A rendőröknek nagy szerepük volt abban, hogy a katonai járművek mozgása idején nem történt komolyabb baleset. Hat rendőr és két polgárőr a környezetvédelmi miniszter bronz emlékérmét, két rendőr pedig emléklapot vehetett át. Az elismeréseket Oltyán Sándor a Szarvasi Rendőrkapitányság vezetője és dr. Dávid Imre polgármester adta át. ■ L. J. Kenyér és arany: lökösi ünnepség Viszokai-módra A helybeliek kiszagolták, hogy valami jó készül Lökösházán a vasút melletti park árnyat adó hűsében, mert sokan eleve ételhordókkal érkeztek a főzőverseny résztvevőinek pultjaihoz. A térség gasztronómiai hagyományait magas színvonalon ápoló csapatok mellett a főszervező Viszokai János is kitett magáért, valóságos népünnepélyt kanyarított a semmiből. Ez volt ugyanis Lökösházán az első ilyen ünnepség, amikor egy helybeli vállalkozó saját pénzét áldozta e célra. Értékes arany nyakéket rejtett az a Viszokai pékségből kikerülő, ízletes kenyér, melyet a szombati ünnep fődíjaként vehetett át egy eleki csapat. A főzőversenyen Futaki Pál és Barna János remek pörköltje találtatott a legjobbnak. ■ Cs. Á. Kevés a jó munkásember rögös úton Lassan mozdul a magyar szakképzés döcögő szekere A képzésből idővel kiszorulnak az olyan szakmák, amelyekkel nem lehet elhelyezkedni. Egy szakácsra mindig szükség lesz. (Képünk illusztráció.) Minden érintett tudja, hogy válságban van a hazai szakképzési rendszer. Egy felmérés szerint 2010-ben 350 ezer szakmunkás hiányzik hazánkból, az átalakítás mégis lassan halad. Csiszár Áron Sok sebből vérzik a honi szakképzés. Az érintéttek maguk is tisztában vannak azzal, hogy baj van, még ha a számok nem is feltétlenül mutatnak egyértelmű zuhanást. A tanulólétszám már évek óta stagnál, vagy a születések számának csökkenésével együtt esik, de nem nevezhető kiemelkedőnek a képzés színvonala sem. A megoldás kulcsa a korszerű, Nyugat-Európában már bevált szakképzési módszer bevezetése lehet. Az átalakuláshoz azonban pénz kell, ami pedig nincs, vagy csak nagyon kevés. A korábbi gyakorlati nagy műhelyek és a sok nagyvállalat megszűnésében látja a probléma egyik fő okát Hódsági Tamás, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. — Magukra maradtak a szakképző iskolák, ráadásul a képzés súlya is a felsőoktatás, ennek megfelelően középfokon a gimnáziumok és a szakközép- iskolák felé billent el — ecsetelte, mi- ■ Van ugyan harminc ért számít ma hiánycikknek a jó munkásember.- Nifics igazi presztízse a szakmunkának — válaszolta megkeresésünkre a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) megyei elnöke. Nagy Mihály László úgy látja, van ugyan harminc nagyon népszerű szakma, de még ezek társadalmi elismertsége sem egyértelműen pozitív. — További problémát látok abban, hogy a szakmák túlnyomó része nem állít igazán vonzó életpályamo- dellt egy fiatalember elé, és persze adott esetben a minimálbér körüli fizetés sem nevezhető éppen kecsegtetőnek. A nyugati minta átvétele megoldás lehet, ám mivel ez többletköltséget von maga után, itthon eddig inkább úgy lehetett hallani róla, hogy a külföldön járt hazánkfiai elmesélték, hogy megy a szakképzés német- vagy olaszföldön. Uj kísérletnek számít e tekintetben a szabadkígyósi mezőgazdasági és élelmiszer- ipari középiskola példája, ahol ugyan az igén szűkös anyagiak miatt csupán egyetlen csoporttal, de mégis belevágtak a modulrendszerűnek nevezett képzési formába.- Tulajdonképpen úgy tanulunk, hogy azt szinte észre sem vesszük. Nagyon sok a gyakorlati foglalkozás, és ehhez igazítják az elméletet - tekintett vissza az elmúlt tanévre a szepnépszerű szakma, de ezek elismertsége sem pozitív. NAGY MIHÁLY LÁSZLÓ temberben már a másodikat kezdő Preisz Csilla'. Váradi Gyuláné igazgatónő kiemelte a módszerrel kapcsolatban, hogy a csoportban nem volt lemorzsolódás, és a szerényebb képességű gyerekek is könnyen sikerélményhez juthatnak. Mint mondta, jövőre is szeretnének indítani egy csoportot, de ez annyival megterhelné az intézmény költségvetését, hogy lehet, nem történik meg. Hódsági Tamás a gazdaság szereplőinek a bevonásában látja a lehetséges kiutat, merthogy jelenleg ennek a szférának gyakorlatilag szava nincs a szakképzéssel kapcsolatos döntések meghozatalában. Ami biztos, sok víz lefolyik még a Körösökön és a Dunán, amíg a magyar szakképzés ütött-ko- pott csónakja révbe, vagy legalábbis biztonságos helyre ér. A középfokú oktatásban résztvevő tanulók száma 2003/4. 2004/5. 2005/6. Szakiskola, speciális szakiskola: 5934 5948 5849 Szakközépiskola, gimnázium: 16651 16797 16838 Tízmillió a megyében támogatásra Tízmillió forintot áldoz egy pályázat keretében a VOSZ Békés meg}'ében a szakmunkásképzésbe kerülő, hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányainak segítésére. A pályázati pénzek odaítéléséről az adott iskola és a környék vállalkozóinak a bevonásával döntenek majd. Nagy Mihály László: „Tízmillió forint a VOSZ- tól!” JEGYZET POCSAJI RICHARD Tanulnék én, de vajon mit? tanulj fiam, mert ökör maradsz! - idézheti a szülő az örök törvényű mondást gyermekének, aki erre azonban joggal kérdezheti: „Tanulok én, de mit?” ez manapság a fogós kérdés rengeteg fiatal számára. Hiszen szinte napi rendszerességgel arról szólnak a hírek, hogy milyen sok állástalan van, milyen nehezen tudnak elhelyezkedni még azok is, akik több diplomával rendelkeznek. Joggal mondhatják az ezekben az években a főiskolákról, egyetemekről kirepülök: „mi megtettük, amit kértetek, azaz tanultunk, most már szeretnénk dolgozni is”. persze, tudom ÉN: nem piacképes a tudásuk. Ha hirtelen végigpörgetem agyamon, hogy 12 angol—művelődés- szervező szakos csoporttársam közül hányán dolgoznak a végzettségüknek megfelelő területen, akkor jó ha három-négy embert megemlíthetek. az olyan igazi szakembereknek, mint a gáz-, vagy a villanyszerelők, piacképes lehet a tudása, rájuk viszont szinte vadásznia kell az embernek. Féltve őrzöm én is a telefonomban egy fél napi nyomozással felhajtott villanyszerelő számát, aki tisztességesen elvégezte a kért munkát, s nem akart átverni. Akkor viszont már bajban lennék, ha egy víz- vagy gázszerelőre lenne szükségem, valószínűleg ismét Columbo felügyelőként kellene kiderítenem egy sokat érő mobilszámot, tó lenne, ha ennek az országnak több megbecsült „szakija”, s kevesebb (diplomás) munkanélkülije lenne. Az elmúlt időben mintha elkezdődött volna valami a képzés és a piac igényeinek összhangba hozásában: az lenne az ideális, ha ez a folyamat nem állna meg, sőt felgyorsulna. Ebben az esetben a gyerekeink számára már nem ér fel kinccsel egy telefonszám. Ma már nem csak a bárányok hallgatnak nehézségek Még a belefektetett pénzt sem kapják vissza minden esetben Jól jöttek a gazdáknak a földalapú támogatások Úgy tűnik, hogy egyelőre nincs visszaút: megállíthatatlanul csökken a sertés-, a szarvasmarha-, a juh- és a tyúkállomány is a régióban. Papp Gábor Urkomék néhány éve még harminc-negyven sertést tartottak Békéshez közeli tanyájukon, mára azonban alig nyolc disznó röfög az ólakban. — Egész egyszerűen nem érte meg. Többe kerültek a tenyésztés költségei, mint amennyit kaptunk az állatokért — mesélte Urkomné Veres Ilona. Valószínűleg sokan gondolkodhatnak hasonlóan, hiszen az utóbbi egy évben öt százalékkal csökkent a sertés- állomány száma a Dél- Alföldön. Elemzők a kérdéssel kapcsolatban a mezőgazdaság aránytalanságaira is figyelmeztettek. Békésben viszonylag sok kukorica terem, aminek éppen a sertéságazat lehetne az egyik legfontosabb felvásárlója. Az állatállomány apadása azonban rossz irányban befolyásolja a termelők sorsát is, hiszen kereslet híján kénytelenek intervencióra felajánlani a kukoricát. Nem sokkal jobb a helyzet a többi állat esetében sem. A legjelentősebb visszaesést a juhállományban mérték. Egyetlen év alatt nem kevesebb, mint Egyre kevesebb a csirke is. huszonhárom százalékkal csökkent az állatok száma a régióban. Az ágazatban ugyan kedvezőek az értékesítési lehetőségek, ám mivel a tartók viszonylag kevés saját legelővel rendelkeznek, piaci áron kell beszerezniük a takarmányt. Ugyancsak szűkült a szarvasmarha-állomány. A tejtermeléssel foglalkozó kisgazdaságok közül több - a termék értékesítésének nehézségei miatt — felszámolta vagy szűkítette gazdaságát, illetve áttért a háztól való értékesítésre. Érdekesség ugyanakkor, hogy a baromfifélék közül a liba- és a pulykatartás aránya nőtt az elmúlt esztendőben. Csaknem 15 milliárd forint földalapú támogatást fizetett ki a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) közel 18 ezer megyénkbeli gazdálkodónak a 2005-ös évre. Ebből a pénzből 8,1 milliárd volt az európai uniós és 6,7 milliárd forint a nemzeti támogatás. Mintegy ezer gazda csak európai uniós támogatást kapott, ugyanis a nemzeti kiegészítés bizonyos növényeknél nem jár. Matuska Sándor, az MVH békéscsabai kirendeltségének vezetője elmondta, hogy a kifizetések összege még emelkedhet, ugyanis fellebbezések a későbbiekben is befuthatnak. A támogatások kifizetésének határideje június 30-a volt, de ezen dátumot követően is utaltak át pénzeket azoknak, akiknek a fellebbezése már beérkezett, és azt el is fogadták. Matuska Sándor szólt arról, hogy a 2006-os évet illetően 17 500 agrárgazdálkodó nyújtott be támogatási kérelmet a MVH-hoz Békés megyében. A kérelmek feldolgozását elkezdték a hivatalban, és a hétvégeken is végzik a munkatársak. Hamarosan elkezdődik a földterületek műholdas és helyszíni ellenőrzése. A kirendeltségvezető hangsúlyozta, hogy az idei évre vonatkozó támogatásokhoz leghamarabb decemberben juthatnak hozzá a gazdálkodók. ■ Ny. L.
