Békés Megyei Hírlap, 2006. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-03 / 129. szám
2 A NAP TÉMÁJA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP—2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT tüzes lángnyelvek A feltámadás utáni ötvenedik napon száll alá a Szentlélek. Ajándékai: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség. PÜNKÖSD, A LÉLEK ÜNNEPE Pünkösd a SzenÜélek eljövetelének ünnepe. Karácsony és húsvét után a keresztény egyház számára ez a harmadik legjelesebb esemény. Maga a kifejezés a görög „pentekosztész” szóból származik, amelynek jelentése: „ötvenedik”. A Jézus feltámadása utáni ötvenedik napon szállt le ugyanis a Szentlélek az apostolokra. „És megjelentek előttünk kettős tüzes nyelvek, és üle mindenkire azok közül” - írja az újszövetségi szerző. Ettől fogva tudták az első tanítványok teljes valójukkal hirdetni az örömhírt: Krisztus feltámadt. Megváltotta az emberiséget a halál fogságából, elhozva az örök életet. Az apostolok a Szentiélektől kapták meg mindazokat az adományokat, amelyek küldetésükhöz kellettek. Különböző nyelveken beszéltek, betegeket gyógyítottak, csodákat tettek. S főként hirdették az evangéliumot, a feltámadás Örömhírét. Tanításuk meggyőző erejének bizonyítéka a ma kétezer éves, élő keresztény egyház, amelynek pünkösd egyben a születésnapja is. „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát" - így ünnepeltek a lányok pünkösdkor kozatatás lényege: a hús-vér emberré vált Isten - kiüresítve magát isteni természetéből - a ro- molhatatlan életet osztja meg a halál fogságában sínylődő emberiséggel. „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lön azoknak, akik elaludtak” - írja Pál apostol a korinthoszi gyülekezetnek. Vagyis az ember nem semmisül meg a halálban, U Az apostolok a Szendétektől kapták meg az adományokat Az ünnep, akárcsak a húsvét, a zsidó hagyományban gyökerezik. A május végén vagy június elején tartják a sávuótot, a hetek ünnepét, a második legnagyobb ószövetségi zarándokünnepet. Időpontját ötvennapos számítással határozták meg: ez az első zsengék ünnepétől számított hét hét eltelte utáni nap. Júdeából, Szamáriából, Galileából és máshonnan csak úgy sereglettek a hithű zsidók Dávid városába, Jeruzsálembe, hogy leróják tiszteletüket a Mindenható előtt. Bemutatták a nyári búzatermés első hajtásait áldozatul a templomban, azzal a kéréssel, hogy bő legyen a termés. A jeles nap az aratás ünnepe is, azaz pünkösd volt a régi zsidóknál a nyári ara-, tási idény hivatalos kezdete. Később a tízparancsolat ünnepét ülték meg sávuótkor, felidézve az Ószövetség nagy aktusát, Isten első szövetségkötését a zsidó néppel. Ekkor hozta le Mózes a Sínai-hegyről a kőtáblákat a rájuk vésett parancsolatokkal. Nem véletlen, hogy Jézus a halála utáni harmadik napon éppen az első zsengék ünnepén támad fel. A keresztény kinyilatnem olvad be egy személytelen kozmikus tudatba, nem is reinkarnálódik. Hanem testben támad fel az örök életre. A pünkösd előtti hét csütörtökje Krisztus mennybemenetelének napja. (Ezt nevezzük áldozócsütörtöknek.) Az Úr azonban nem hagyja magukra szeretteit: megígéri nekik a Szendéiket, amelyet János evangéliuma szerint Vigasztalónak is nevez. A Szentlélek a keresztény hagyományban nem pusztán a tizenkét apostolra szálló örökség. Mindenki számára erőteljes szellemi valóság, amely nagy dolgokra tesz képessé. Szere- tetre, örömre, békességre, türelemre, kedvességre, jóságra, hűségre, szelídségre. Ezek a Szentlélek „ajándékai”. Piros pünkösdöt ezer éve virággal köszöntik Európában. Ilyenkor minden feléled. Zsibong a természet, szerelmek szövődnek. A régiek tudták: meg kell állni egy pillanatra. Köszöntötték az új életet, imádkoztak a bő termésért, a gyermekáldásért. A templomokban a Szentleiket megjelenítő, égből alászál- ló lángnyelveket a pünkösdiróAz ünnep jelképei: rózsa, galamb, májusfa pünkösdirózsa: mosdóvízbe szórva egészségessé tesz. A virágot a legények annak a lánynak az ablakába teszik, akinek udvarolni akarnak. fehér galamb: a Szentlélek szimbóluma. A templomokban sok helyen ilyen madarakat engedtek szabadon zöld ÁG: nyírfa-, gyümölcs-, bodzaágat tettek a házakra, az istállókra, hogy az emberektől és az állatoktól távol tartsák a gonosz szellemeket. májusfa: élet-, és termékenységszimbólum. PÜNKÖSDI LADIKÁZÁS (A SÁRKÖZI szeremléN): a legények megcsónakáztaják a lányokat, akik erre az alkalomra díszes evezőt vittek magukkal. Termékenységkultuszból fakadó szokás: a víz az élet, a szexualitás szimbóluma. Tilos a házimunka, főleg a kenyérsütés • Ha pünkösdi harmatban mosdasz, szép leszel • Aki pünkösdhajnalban születik, szerencsés lesz. • A hajnalban merített kút- vtben való mosdás egész évre elűzi a betegségeket, a keléseket. • A nyírfaággal megveregetett tehén jól tejel. • Az elégetetett kenyérhéj hamuja a gabonafóldre szórva jó termést hoz. • A pünkösdi harmattal való mosakodás szeplőűző és szépségvarázsló. • A mezítelenül szedett rozsharmat szemfájás és kelés ellen jó. • A pünkösdhajnalán szedett növények gyógynövényként is használatosak. • Pünkösd napja alkalmas a termésjóslásra, az időjóslásra. • Tilos a mezőgazdasági és egyéb házimunka, főleg a kenyérsütés. zsa szirmaival jelképezték. A Szentlélek másik szimbólumaként a béke fehér galambját engedték szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, a férfiak is ünneplőbe bújtak. Az imádság után aztán kezdődhetett a múlatság. A legrégibb népszokás talán a pünkösdikirály-választás, amely ma jobbára már csak a szólásban él. Rövid életű hatalmat értünk rajta. Ez abból ered, hogy a pünkösdi király uralma eredetileg is csak egy évig tartott. Megválasztása kezdetben vitézi szokás volt, később a paraszti világban szintén elterjedt. Főleg a Dunántúlon, például a somogyi Buzsákon. Pünkösdi királyt választani afféle alakoskodó szokás. A megtisztelő címet az a legény nyeri el, aki a legügyesebb a többiek között. Ez lóversennyel, bika- hajsszal, kakasütéssel, gúnár- nyakszakítással dől el. Véres egy mulatság: a cél az, hogy a cölöphöz kötött, kötéllel kifeszített kakas vagy gúnár fejét lóról nyargalva lecsapják. A látványos virtuskodás győztesét nagy becsben tartotta a falu. Egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra elmehetett, az összes kocsmában „ingyen rovása” volt - vagyis a község kontótermékenységvarázsló, majd adománygyűjtő szándékkal. A mise után négy kislány vezetett egy ötödiket - ő volt köztük a legcsinoskább, a legszebb. Kezében kosár volt rózsaszirmokkal. Egy-egy házhoz érve az udvaron megálltakba kiskirályné feje fölött kendőt feszítettek ki, vagy elfátyolozták. A négy kísérő termékenyvarázsló mondókát kántálva felemelte a kiskirálynét, aki virágot hintett szét a vendéglátóknál. „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát” - szólt a kezdősor. Utána következtek a jókívánságok. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: „Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú?” És fellebbentve a kendőt megcsiklandozták a kislány állát. Ha a kiskirályné mosolygot, de a fogát nem villantotta ki, megnyugodtak: jó lesz a termés. Almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a látogatóknak. A törökbasázásra egy tíz-tl- zenkét éves fiút öltözettek se- lyembugyogóba, fejére turbánt kötöttek. Olyan égetnivaló köly- köt választottak erre a szerepre, aki amúgy is rászolgált a verésre. De azért megesett rajta a szívük: ruháját szalmával tömték Pünkösdi ladikázás Szeremten. Évszázados népszokás. jára ehetett-ihatott. Lovát, marháját társai őrizték, apróbb vétségeiért pedig testi fenyítéssel nem illették. Kedves népszokás a pünkösdi királynéjárás is, amely szintén a Dunántúlon divatozott. Először ki, hogy ne fájjanak az ütések. Aztán össszeláncolt kézzel végigvezették a falun. A kísérők énekeltek, a basa ugrándozott, miközben zöld gallyakkal csépelték, és begyűjtötték az adományokat. „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje” - kezdi „Borivóknak való” című versét Balassi Bálint. Pünkösdkor az egyházi ünnep mellett helyet kap az eszem-iszom, a dínom- dánom is. Rados Virág
