Békés Megyei Hírlap, 2006. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-10 / 134. szám

2006. JÚNIUS 10., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SÉTA 7 Iskolai sportélet Együtt a tiszta természetért takarítás Negyedik éve dolgoznak diákok a városszépítésben Diákszerelem: ki akar az ex árnyékában keseregve élni? A helyszínre szállításnál jól szórakoztak a fiatalok a számukra szokatlan közlekedési eszközön, a traktoron. Az idei évben is sok sportese­ményen vett részt iskolánk, ahol nagyszerű eredményeket értek el sportolóink. A leg­szebb eredményeket a követ­kezőkben tesszük közzé. KÉZILABDA: Diákolimpia, országos leány kézilabdadöntő, 6. korcsoport, Pécs: 2. hely. „BIBÓ-KUPA” nemzetközi középiskolás leány kézilabda­torna, Kiskunhalas: 1. hely. A csapattagok: Lukoviczki Beáta, Hajduch Csenge, Szák Renáta, Styop Barbara, Petrovszki Gyöngyi, Német Zsuzsanna, Szép Szilvia, Medvegy Szilvia, Gábor Esz­ter; Cifra Anita, Nyeste Sára, Nagy Zsanett, Petrovszki Ka­talin, Búzási Orsolya, Futaki Hajnalka, Bánszki Bernadett, Szekeres Klára, Zsilák Kata­lin, Konczos Júlia, Szabó Kin­ga, Kelemen Éva, Csapó Haj­nalka. ■ A közgé évtizedek óta nevezetes iskola a ta­nulás színvonala és a sportteljesítmények miatt. A Békéscsabai Városi Ama­tőr Kézilabda-bajnokságban leánycsapatunk a 2. helyen végzett. Diákolimpia, leány kézilab­da megyei döntő 5. korcso­port: 1. hely (Békéscsaba Széchenyi-Orosháza Tán­csics: 22-20). A csapat továbbjutott az or­szágos területi döntőre, me­lyet május 14-én rendeztek az országos nyolcas döntőbe jutá­sért Nyíregyházán. A csapattagok: Lukoviczki Beáta, Hajduch Csenge, Szák Renáta, Styop Barbara, Petrovszki Gyöngyi, Német Zsuzsanna, Medvegy Szilvia, Cifra Anita, Nyeste Sára, Nagy Zsanett, Petrovszki Katalin, Futaki Hajnalka, Zsilák Kata­lin, Konczos Júlia. ÚSZÁS: Megyei diákolimpia: 1. hely. Országos diákolimpia: 6. hely. Tagjai: Túri Gergő, Pallag András, Szegedi Szabolcs, Pertich Bence, Vallach Dávid. Békéscsaba külterüle­tének fiatalok segítségé­vel történő takarítását négy évvel ezelőtt Majernik László város­üzemeltetési és környe­zetvédelmi bizottsági tag indítványozta, az idén az Országos Vadászkamara is támogatta. Az első akció során nagyon sok szemetet kellett összeszedniük a diákoknak, de mára ez a mennyiség már csökkent. A takarítást, a szemétszedést iskolás diákok bevonásával képzelték és végezték el a szer­vezők. Tizenegy középiskolából ■ és a békéscsa­bai Petőfi Utcai Általános Isko­lából is jöttek tanulók. Az idén április 28- án rendezték meg a takarí­tást és mintegy 86 diák vett részt Békéscsaba külterüle­tének szemétmentesítésében. A munkához minden segítsé­get megkaptak az önkéntesek, többek között az önkormány­zattól, az alpolgármesterektől és több helyi vállalkozástól, kesztyűt, szemeteszsákot bizto­sítottak számukra. A vállalko­zásoknak köszönhetően trak­torral szállították a tanulókat, hogy eljussanak a takarítás helyszínére, így az utazás is ka­landos volt. A Széchenyi István Néha úgy érzi az ember, hogy teljesen egyedül van, és nem számíthat senkire. Persze a család ott van, de az más. Min­den embernek szüksége van barátokra. Egy barát vagy egy lelki társ nagyon sokat jelent, hiszen neki minden gondun­kat, esetleg szerelmi bánatun­kat elmondhatjuk. Néha vannak olyan dolgok, amelyek kikívánkoznak belő­lünk, és egyszerűen szétrobba­nunk, ha nem mondhatjuk el valakinek. Két Tanítási Nyelvű Közgazda- sági Szakközépiskolából 42-en vettek részt Majernikné Kovács Ildikó vezetésével. A takarítás sikeresnek bizo­nyult, hiszen mintegy 10 köb­méter szeméttől sikerült meg­szabadítaniuk Békéscsaba kül­városát. A diákok lelkesen dol­goztak, a szervezők továbbra is bíznak bennük. Most már a fia­talok is azt az elvet vallják, mi­szerint a sok szemetet nem a Az az igazi barát, aki ezeket szívesen meghallgatja, és ha tud, tanácsot is ad. S nem csak annyit mond, hogy „ja” vagy „aha”, vagy esetleg nem is fi­gyel, hanem kifejti bölcs véle­ményét. Nem várhatjuk el, hogy mindig mi legyünk a központ. Néha nekünk is meg kell hall­gatnunk másokat, és véleményt vagy tanácsot kell adnunk. Nem szabad azt várnunk, hogy egyszer hirtelen odalép valaki és elkezdi mesélni a titkait. Is­merkedni kell, de nem roham­városban és a város különböző területein kell szétszórni. Kör­nyezetünk tisztaságának meg­óvása érdekében a hulladékot a kijelölt szemétlerakó telepre kell szállítani. A kijelölt sze­métlerakó telepre 1 köbméter szemét (sokan nem is gondol­nák, hogy ez három hordónyi szemétnek felel meg) díjmente­sen lerakható. A telep a Csabá­ról Mezőberény felé vezető út bal oldalán található. léptekben. Lehet társaságba jár­ni, bulizni, beülni pár osztály­társsal egy kávézóba, vagy ha­sonlók. Mert az is lehet, hogy az ilyen barátok ott vannak a sze­münk előtt, csak nem vesszük őket észre. Ezért kellene a have­rokat, osztálytársakat, ha egy picit is, de közelebbről megis­merni. Úgy igazán leülni be­szélgetni velük, mert lehet, hogy valaki közülük a te leg­jobb barátod lesz. Aki otthon ül egyfolytában, az nem fogja megtalálni az igazi barátját. A szervezők úgy gondolták, hogy a lelkes, kitartó és ön­kéntes munkáért megjutal­mazzák a diákokat egy buli­val. Éppen ezért ezúttal ne­gyedik alkalommal hívták meg a fiatalokat, ez évben tegnap este 19 órakor a Ha­lászban rendeztek mulatsá­got, ahol babgulyás, nagyon jó hangulat és diszkó egyaránt várta az érdeklődőket. ■ Tóth Nóra 9/F Próbálkozz, mert próbálkozás nélkül nem fog összejönni. Ősi igazság: „Próba szerencse!” Néha én is úgy érzem, hogy a nagyvilágban egy icipici lány vagyok. Olyankor eszembe jut­nak a barátaim és a legjobb ba­rátom. Ha nagyon rosszul ér­zem magam, akkor felhívom őt, vagy találkozom vele és megbe­széljük a dolgokat. Ezután már vidám vagyok, és ekkor rájö­vök, hogy enyém a világ! Ennyire sokat számít egy igaz barát! ■ Sz. Betty Van, hogy egyszerűen nem tudunk lezárni egy kapcsola­tot. Ilyenkor kapjuk a jó taná­csokat, hogy „Elöl van a sze­münk, ne hátra nézzünk...!” meg hasonlók. De mi van, ha tényleg nem megy? Miért nem tudunk továbblép­ni, ha volt párunk már megtet­te? Úgy gondolom, ha nem megy, ne erőltessük. Egyik reggel felébredtem és azt vet­tem észre, hogy már nem is hi­ányzik, készen állok az új ta­lálkozásra. Lehet, hogy elég pár nap, lehet, hogy pár hónap. De ami elmúlt, azt ne sírjuk vissza. Az újrakezdés a filmek­ben tökéletesen működik, de a valóságban nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi szeretnénk. Előbb-utóbb úgyis rájövünk arra, hogy „csak a töltött káposzta jó felmelegítve, a szerelem nem”. Ha már erre rájöttünk, beláthatjuk: amikor vége, akkor vége. Ki akar az ex árnyékában élni? Nem sírok, csak könnyezek. Nem voltam elég jó neked Olyan volt, mint egy álom, Hosszú nap után a meleg ágyon Túl gyorsan elröppent, Még nem volt elég belőled. Újra érezni akarom a szád, Újra hallani akarom: „Vigyázok rád” Tudom, mindez hiábavaló, Felejtenem kell; a szerelem múlandó Mondják mások, de én ezt nem hiszem, Szívünkben örökké él az igaz I szerelem. m WiVee N Az oldalt a SÉTA II. médiaprog­ram keretében a békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakkö­zépiskola diákjainak írásaiból szerkesztette Bede Zsóka. Mé­diapedagógus Bereczki Anna. A diákok írásai elérhetők az interneten a www.bmhir- lap.hu/seta, illetőleg még a www.beol.hu/seta címen. Egy kicsi leány üzenete a nagyvilágból BARÁTSÁG Az igazi társ nem csak a saját gondjairól beszél, tanácsot is ad Közgés barangolók Arthur király legendás ősi udvarában anglia A fogadó családok életébe úgy beilleszkedtünk, akár bármelyik rokon, visszavárjuk őket Magyarországra Március 18-án, szombaton két elhivatott angoltanár, huszonöt szerencsés köz­gés és egy még szerencsé­sebb rózsás tanuló szállt fel a Budapest felé tartó vonatra, hogy másnap megkezdhessék útjukat egyenesen Angliába. Vasárnap kora reggel érkezett meg a busz a szállásunk elé, Ausztriában, Németországban, Belgiumban, majd Franciaor­szágban folytattuk utunkat. Ca­lais kikötőjében reggel hétkor szálltunk fel a kompra, hogy nyolckor már láthassuk a dove­ri sziklákat, és végre a bal olda­li sávban közlekedhessünk. Né­hány órával később megérkez­tünk Canterburybe. Sétára és a székesegyház megtekintésére szántuk a rövid időt. Következő úti célunk a Stonehenge egye­dülálló ősi kőépítménye volt. Este találkoztunk a fogadó csa­ládokkal. Minden nap három órával kezdődött (9-13 óráig), délután pedig kirándulásokat tettünk, hogy a környék érde­kességeit megismerhessük. Nyelvtudásunk szerint há­rom csoportra osztottak ben­nünket, külön teremben, meg­határozott sorrendben vettünk részt a három tanár óráin. A drámaóra lényege az önbiza­lom fejlesztése és életszerű szi­tuációk megoldása volt. Ezt az órát az afrikai származású Victor tartotta, akinek legjelle- mezőbb tulajdon­ságai, hogy ener- ■ Nyelvtudásunk szerint gikus és pozitív szemléletű. Törté­nelemórán - amit a kissé visszafo­gott Allison tar­tott - megismer­kedtünk azoknak a helyeknek a történetével, amelyeket később meglátogat­tunk. Végül a mindig kíváncsi Juliannel volt egy zenehallga­tással egybekötött beszélgetős három csoportra osz­tottak bennünket, kü­lön teremben, megha­tározott sorrendben vettünk részt a három tanár óráin. óránk, célja érzéseink és ötlete­ink kifejezése volt. Első délutánunkat Bamstaple- ben a város megismerésével töl­töttük Tim kíséretében. Sajátos kiejtését és elő­adásmódját azóta is emlegetjük. A délelőtti órákat másnap egy ten­gerparti séta kö­vette a közeli Woolacombe-ban, majd Ilffacombe városát és sziklafallal körülvett kikötőjét jártuk be. Következő programunk egy egész napos tú­ra volt Tintagel-be, ahol - a le­genda szerint - egykor Arthur király élt Láttuk a kerekasztal le­hetséges mását és a nagy terem­ben (Great Hall) megismertük a legendát Merlin elmondásában. Másnapi úti célunk a hegy tete­jén épült Lynton és ikervárosa, a partmenti Lynmouth volt. Alkal­munk nyílt rá, hogy felüljünk a világ legmeredekebb vasútjára, a sziklavasútra, amelyet a folyó vi­ze működtet A szombati napon Plymouthba utaztunk, ahol a délelőttöt Anglia legnagyobb ak­váriumában töltöttük, majd sza­bad időnkben szétnézhettünk a városban. A hét utolsó papját - a családi napot - mindenki máshogy töltötte. A hétfő ismét órákkal kezdődött, délután pe­dig Arlington Courtba látogat­tunk, ahol a családi birtokon kí­vül hajómakettek és lovas ko­csik gyűjteményét tekintettük meg. Az utolsó napunkon egy kvízt kellett kitöltenünk Barnstaple városáról, minél több járókelővel szóba elegyedve. Utolsó esténket a család barátja­ként töltöttük el. Szerdán reggel elbúcsúztunk fogadó családjainktól és Lon­don felé vettük az irányt. Saj­nos csak néhány óránk maradt a fővárosra, tanáraink a város három különböző részébe szer­veztek csoportokat. Péntek haj­nalban értünk haza. ■ Galántai Júlia 11/F

Next

/
Thumbnails
Contents