Békés Megyei Hírlap, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-30 / 75. szám

SPORT 15 2006. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP visszaemlékezés A magyar rádiózás legnagyobb alakja, legendája, Szepesi György a nemrég elhunyt Huszár Sándorról és a rádiós éveiről „KEDVES HALLGATÓ, NE RÓJON MEG!” Hogy Szepesi György a magyar rádiózás egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb legendája, azt senki nem tudja elvitatni, elvenni tőle pedig képte­lenség. A napokban ün­nepelte 84. születésnap­ját, memóriája ma is bá­mulatos. Egy szomorú ha­láleset miatt járt nemré­giben Békéscsabán. Ak­kor beszélgettünk. Fábián István Szepesi György belátogatott szerkesztőségünkbe, járt a Kol­bász Egyesületben, s drukkol érte, hogy mi hamarabb ismét az élvonalban játsszon a Békés­csaba. Meghatódott a szeretet láttán, ami körülvette. Elárulta: már csak egy kívánsága van. A Magyar Rádióban valaha Né­meth László író előbb egyedül, majd Pluhár Istvánnal ült egy szobában. Pluhár helyét 1945- ben Szepesi örökölte. Nagy vá­gya, hogy hármuk nevét egy ki­csinyke réztábla megörökítse a hírszerkesztőség első emeleti, 118-as szobájának falán. — Tévedünk, ha úgy rémlik, több mint fél évszázados rádi­ós pályafutása alatt nem sokat vonatozott?- Ez igaz, mégis, bármilyen furcsa, imádom a vonatot, Csa­bára jövet az InterCityn éppen gondolkodtam, melyik is volt a legemlékezetesebb utazásom. Az 1946. november 25-ei egé­szen biztosan közéjük tartozik. Belgrádba mentem, ez volt a Magyar Rádió első külföldi köz­vetítése a háború után. Egyéb­ként 1:1 lett az eredmény, Mike Pista rúgta a gólunkat, de ne keressék a statisztikákban, mert nem hivatalos, Belgrad— Budapest meccs volt. Ami a hozzá fűződő történetet illeti, Zsengellér méltó módon fel akart avatni, mint ifjú riportert. Akárcsak a többi, fiatal játé­kost, le akart „húzatni”. Helyet­te a banketten egy pohár sós bort kellett innom. Aki ivott már, tudja, milyen íze van... Rettenetes!- Sajnos mostani vonatozásá­nak szomorú apropója van, Huszár Sándor barátja, a kivá­ló erdélyi író-újságíró, az Utunk szerkesztője és A Hét alapító főszerkesztője temeté­sére érkezett.- Nem szeretek nekrológot írni, mondani sem, de számítot­tam rá, hogy esetleg megkér­nek, méltassam én is a drága emlékű Huszár Sanyit. Nos, hogy, hogy nem, véletlenül ott­hon hagytam a feljegyzést, amely megörökíti első megszó­lalását a Magyar Rádióban. Nos nagyon örülnék neki, ha utólag is olvashatnák, hiszen iroda­lomtörténeti jelentőségű! Nyolcvankilenc tavaszán, mint a sport és szórakoztató fő­osztály vezetője készítettem in­terjút a Romániából akkor áttele­pült íróval. A következőket Tizenöt nyári olimpiáról tudósított Szepesi György először 1945. jú­nius 27-én, egy budapesti tenisz- versenyen állt mikrofon elé, majd 1945. augusztus 2(Mn az 5:2-es magyar-osztrák követke­zett Puskás Öcsi és Emst Ocwirk első válogatottságával Siófokon, az izraeliek elleni labdarúgó-vá­logatott találkozón búcsúzott 1995-ben, az 50. meccsen. 2005. augusztus 24-én az argen­tinok elleni mérkőzésen ünne­pelte a hatvanadik rádiós szüle­tésnapját. Szerda reggelenként most is vendég a Petőfi rádió Sportreggel című műsorában és interjúkat készít a Sport TV-ben. Legutóbb dr. Páncsics Miklós­sal, előtte pedig nemrég vissza­vonult kollégájával, Vass István Zoltánnal beszélgetett. És ne fe­ledjük: 15 nyári olimpiáról, 12 világbajnokságról tudósított, aranytollas újságíró, a FIFA, a labdarúgó világszövetség tiszte­letbeli tagja. A SZTÁROK VILAGA Dosszié mehn'ih tu ft OlPlONlft ató'owobabkn ftaitlitik "I avfctfY8**'* fctvtrt a *!>vv Két óra ^ csak nekaggL, I Nordic ^ Vv.ilK'i'O I J EXTRA 1 Tavasz. srPioK ^ ajándékok 4 ....?t Mo st tavaszi smink ajándékkal HÖLGYVILÁG A mi világunk a tiéd is Keresse csütörtökön Előfizethető: 488-55-88-as tclefonszárnon vagy a http://elofiz.axels.hu interneteimen mondta: „Kedves hallgató, ne ró­jon meg, hogy messziről jött vendég létemre szinte köszönni sem tudok. Mert tudni éppen tudnék, de nem merek. Félek, úgy köszön majd vissza, hozta Isten, és akkor meg kell hogy mondjam a tiszta igazat, hogy biz’ engem nem az Isten hozott, hanem elzavartak...” Az interjú további részében így folytatta: „Illenék bemutatkoznom, Hu­szár Sándor vagyok. Egyszer Illyés Gyulával beszélgetvén azt mondtam, neked egyszerű, mert kimondod a neved, és mindenki tudja ki vagy. Én, ha bemutatko­zom, oda kell tennem félénken, hogy író. Mert hát igazából ez a helyzet. Megjelent ugyan 20 könyvem Romániában, de a rá­dióhallgatónak abban nem tel­lett sok öröme. Magyarországi barátaim azzal vigasztalnak, hogy most már tudni fogják, hogy a világon vagyok. Az a re­mény éltet, hogy megfáradtán, megsebzetten, valahol nemsoká­ra én is nyugalmat találok. Talán éppen a rádióhallgató lelkében. Reménykedhetek?” Nos, tartoz­tam ezzel a gyászolóknak, akik közül Erdélyből is sokan eljöttek a békéscsabai Ligeti temetőbe, mi több,talán másokat is érde­kelnek ezek a sorok. — Honnan datálódik a barátsá­ga Huszár Sándorral? — Egészen 1972-re nyúlik vissza. Akkor játszott a váloga­tott Bukarestben Európa-bajnoki negyeddöntőt, 2:2 lett egyébként az eredmény. Nos, amikor meg­tudta a közeli szomszédomnak mondható Örkény István, hogy Bukarestbe készülök, áthívott és azt mondta, ad egy címet - Hu­szár Sándorét -, keressem fel a román fővárosban. Azt mondta, ha néhány mondat után elővesz egy kupica pálinkát, azt jelenti, barátjává fogad. Ha nem, akkor köszönjek el. így is történt. Be­kopogtattam, elég tartózkodóan fogadott, de később annál kedve­sebb lett, s közben természete­sen előkerült a pálinka is. Ami­kor Huszár Sándor áttelepült, először Pesten, majd Szegeden élt, végül Békéscsabára költö­zött. Utoljára akkor találkoz­tunk, amikor magas kitüntetést vett át az Országházban. — Egy nagyot ugorva térjünk át a pályaftitására. Tényleg tojássárgát készítettek Lon­donban a 6:3 előtt a pincérek, hogy be ne rekedjen? — A történetből annyi igaz, hogy Sándor Csikar Puskásék- kal együtt megkérte a szállodai pincéreket, csináljanak nekem cukrozott tojássárgáját. Nem egyet, tizenötöt nyeltem le. Nem voltam berekedve, de a fiúk ka­cagtak, ez is elterelte a figyel­müket a világraszóló diadal előtt a meccsről. — Közvetítései előtt tényleg le­írta az első mondatát?- Előfordult ugyan, mert biz­tonságot adott, de nem kezel­tem aranyszabályként. Például az angol-magyar előtt semmit nem írtam fel magamnak. — Sokakhoz hasonlóan úgy vé­lekedik: Puskás Ferenc a világ valaha élt legjobb futballistá­ja. Mostanában mégsem erről beszélnek a legtöbbet.- Az Öcsi körüli hercehurca lecsendesült. Legfontosabb, hogy a Kútvölgyi kórházban jó helyen van. Rendszeresen meglátoga­tom, legutóbb épp Buzánszkyval és Grosics Gyuszival jártunk ná­la. Füredi professzor megnyugta­tott bennünket, hogy állapota a helyzetéhez képest megfelelő, majd hozzátette: az orvostudo­mány nagy léptekkel halad, min­dig találnak új gyógyszereket, amelyekkel javítani tudják az ál­lapotát és ez biztató. — Milyennek látja a magyar futball helyzetét?- Nyolcvannégy éves elmúl­tam. Az elmúlt két évben egyet­len elnökségi ülésen vettem részt, holott mint tiszteletbeli el­nök ott lehetnék. Annyi véleke­dés napvilágot látott már... Talán csak annyit, hogy nem érzem a versenyképességet, az ösztönző erőt a mostani korosztályban. Elnökként már az észtek elleni vereség után lemondtam volna. A szovjetektől Irapuatóban el­szenvedett 6:0-ás vereség után én megtettem. Egy vezetőnek le kell tudnia vonnia a konzekven­ciát. Pedig, ne feledjék, akkor - 1986-ban - csapatunk Európá­ból elsőként jutott be a mexikói világbajnoki döntőbe. — Memóriája legendás, most is kapásból sorolta a Belgrád- ban l:l-et játszott, 1946-os csapatot. Az internetet böngé- szi-e otthon?- Töredelmesen be kell valla­nom, számítógépem sincs. En­nek ellenére nagyon tisztelem a technikát, egészen fantasztikus érzés volt például, amikor 1954 februárjában Egyiptomból elő­ször közvetített a rövidhullámú, Marconi-rendszerrel a rádió, ez volt mellesleg az első tengeren­túli közvetítésünk. Szóval tisz­telem a technikát, ha ő nem is akar jóba lenni velem. Amikor például először utaztam Dél- Amerikába, az volt az első „él­ményem” ezzel kapcsolatban, hogy itthon hagytam a magnó­mat. De mint mindig, a dolgok úgyis egyenesben jönnek a vé­gén. Mint látja, most itt van ná­lam egy mappa, benne sok-sok adattal. Hiába, no, igazából so­hasem lehet abbahagyni a riporterkedést. Készülök egy Hegedűs Csabával folytatandó beszélgetésre. A Rába-partján a békési kézilabdázók A férfi kézilabda NB I alapszaka­szának záró fordulójában a tize­dik helyezett Erste-Békési FKC csapata csütörtökön 18 órakor a Győri Tento-ETO KC otthonában lép pályára. A hazaiak a tabella kilencedik helyén állnak. Az esélyekről Szőke István, a békésiek mestere a következő­ket mondta: — Láttam a Csö- mör-Győr bajnoki találkozót, amelyen a második félidőben a fiatal győri gárda gyorsabb, ag­resszívebb játékával megérde­melten győzött. A Rába-partiak- nál Józsára, a junior válogatott Szalafaira, Schuchra, Pálosra, valamint a rutinosabb kézilab­dázók közül Nyikesre kell fi­gyelnünk. A hazaiak kapujá­ban a volt válogatott hálóőr, Gerháth áll, aki bravúrokra ké­pes. Győrben határozottan kell védekeznünk, támadásban pe­dig a helyzetek minél jobb ki­használására kell törekednünk. Legutóbb a Nyíregyháza ellen végig igazi csapatként küzdöt­tek a fiúk, akik örültek a győze­lemnek, de látják a hibákat is. A sérültjeink felépültek, így mindenki hadra fogható lesz a hétközi mérkőzésen. ■ V. L.

Next

/
Thumbnails
Contents