Békés Megyei Hírlap, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-14 / 62. szám

2006. MÁRCIUS 14., KEDD - BÉKÉS MEGYEI HfRLAP ÜNNEP 5 emlékezés Irányi Dánielt az 1848-as forradalom egyik főszereplőjeként tiszteli az utókor A márciusi eszmékhez demokrata képviselőként is végig hűséges maradt RÓMAI JELLEM A MAGYAR POLITIKÁBAN Irányi Dániel a márciusi ifjak nemzedékének tag­ja, vezető szerepet vállalt az 1848-as forradalom­ban. A kiegyezés után az Országgyűlés békési kép­viselőjeként puritánságá­ról, jellemszilárdságáról volt nevezetes, így mél­tán érdemelte ki a „Ház töretlen Catója” címet. Borbély János Irányi a szepesi szász Hal- bschuh család sarjaként szüle­tett 1822. február 24-én To­pomon. Családjáról keveset tu­dunk: apja evangélikus lelkész volt, ami nagy befolyással lehe­tett fia erkölcsi tartásának és szilárd jellemének kialakulásá­ra. Több testvére közül a legis­mertebb István bátyja, aki szin­tén ügyvédként tevékenyke­dett, majd a szabadságharc bu­kása után segítette öccse mene­külését (Irányi Dánielnek kiad­va magát őt fogták el). Dániel Eperjesen, Késmár­kon és Rozsnyón járt gimnázi­umba. Annak elvégzése után Eperjesen hallgatott bölcseletet és jogot. Ügyvédi vizsgát Pes­ten tett, itt is kezdett praktizál­ni saját ügyvédi iro­dájában. Nagyon fi­atal, amikor a re­formkori magyar li­beralizmus születő­ben lévő eszmeköre megérinti. Ennek hatására magyaro­sította nevét, s a re­formpárti ellenzék lapjának, a Pesti Hírlapnak a cikkírója lett. Ezek után nem meglepő, hogy az 1848. március 15-ei for­radalom egyik főszereplője lett: délelőtt magyarul és németül (Buda és Pest lakosainak jelen­tős része ekkor még német aj­kú) mondott lelkesítő beszédet a Länderer és Heckenast nyom­da előtt. Délután a Nemzeti Mú­zeumnál ő javasolta, hogy vo­nuljanak át Budára a Helytartó- tanácshoz, s fogadtassák el a 12 pontot, illetve szabadítsák ki Táncsics Mihályt. Irányi mind­végig a forradalom, majd a sza­badságharc győzelméért küz­■ Kossuth legkö­zelebbi munka­társa és barátja volt, cikkeivel népszerűsítette a magyar sza­badság eszméjét. A Véver Oszkár kiadásában megjelent képeslap a hangulatos békési látképpel a tizenkilencedik századból üzen. dött, 1849-ben pártolta a Habs- burg-ház trónfosztását, és szor­galmazta a köztársaság kikiál­tását. Világos után el kellett hagynia az országot - távollét­ében halálra ítélték és jelképe­sen kivégezték. Az emigráció­ban Kossuth legközelebbi mun­katársa és barátja volt, cikkei­vel és könyveivel próbálta népszerűsí­teni a magyar sza­badság eszméjét. Szerepet vállalt a Magyarország fel­szabadításának ko­ordinálására hiva­tott Magyar Nemzeti Igazgatóságban. Miután a függetlenség kivívá­sát a nagyhatalmi érdekek nem tették lehetővé, Irányi a kiegye­zés után hazatért. Itthon törvé­nyes eszközökkel, a parlament­ben próbálta győzelemre vinni a függetlenség ügyét. 1868-ban Pécsett választották országgyű­lési képviselővé a Kossuth aján­lólevelével érkező politikust (ekkoriban Kossuth ajánló sza­vai szinte biztos sikert jelentet­tek a választásokon). 1872-ben a kormánypárt mégis meg tud­ta buktatni, ám a függetlenségi fellegvárnak számító békési ke­rület elsöprő többséggel felkér­Képeslapra kívánkozott a református gimnázium patinás épülete Is. Az iskolaépület ma Is egyik dísze Békésnek. Ellenjelölt nélkül Irányi Dániel népszerűségé­re jellemző, hogy 1872-1892 között többször ellenjelölt nélkül választották meg. Évente tartott képviselői be­számolói Békés életének je­lentős eseményei közé tartoz­tak, a lakosság lelkesen ün­nepelte a választókerületébe látogató képviselőt. A tízéves évfordulón Békés város választói díszal­bummal lepték meg Irányi Dánielt tízéves képviselői ju­bileumán. A budapesti dísz­művészeti műhelyben készí­tett míves ajándékról és a belejegyzett méltató szavak­ról a Békés című hetilap 1882. július 2-ai száma szol­gált részletes leírással. Irányi Dániel (1822-1892) elhi­vatottságból példát adott. te képviselőjének. Ettől kezdve Irányi mintegy hat cikluson ke­resztül volt Békés község kül­döttje a parlamentben. Elhiva­tottsága annyira nyilvánvaló volt, hogy azt ellenfelei sem kér­dőjelezhették meg. Demokrata képviselőként nem csupán a közjogi ellenzékiségre, vagyis a függetlenség elérésére helyezte a hangsúlyt. Társadalmi téren a teljes jogegyenlőség megvalósí­tására törekedett: leginkább ne­ki köszönhető, hogy 1869-től egészen a törvénybe iktatásig, 1895-ig napirenden 'maradtak az egyházpolitikai reformok, ugyanis minden évben beter­jesztette a vallásszabadságot célzó javaslatát. Továbbá szor­galmazta az általános választó­jog bevezetését. Népképviselősége tehát nem valamiféle demagógiát vagy szocializmust jelentett (nem ígért földosztást, mint az oros­házi képviselő, Táncsics), a kor többi demokratájához hasonló­an a jogkiterjesztés általánossá tételét hangsúlyozta. Az 1876. évi cselédtörvényt azért kriti­zálta, mert az újfent törvényesí­tette a cselédek alárendeltsé­gét, patriarchális függőségét, ugyanez okból küzdött a testi fenyítés eltörléséért és a bör­tönviszonyok megjavításáért. Irányi nem csupán azért érde­melte ki a „Ház töretlen Catója” címet, mert következetesen ki­tartott elvei mellett. A békési képviselőnek dédelgetett ideája volt a tiszta erkölcsű társada­lom, ezért vett részt 1886-ban az Országos Erkölcsnemesítő Egye­sület megalapításában. Az egye­sület létrehozásának gondolata a nyolcvanas évek eleje óta érle­lődhetett Irányiban. Ekkortól os­torozta ugyanis parlamenti filip- pikákban a budapesti színhá­zakban egyre több teret hódító sikamlós, frivol darabokat, ahol nem a színésznő művészete, ha­nem ledér öltözete — és ami mö­götte van — került a középpont­ba. Főleg az ifjakra nézve tartot­ta veszélyesnek a „Nana-vilá- got”. E téren aggodalma odáig ment, hogy a közerkölcs védel­mében esetenként antidemok­ratikus ízű fellépést is megfele­lőnek tartott volna, csakhogy a parlamentben rajta kívül senki nem támogatta az erkölcsi szempontú cenzúra bevezetését. Az erkölcsökért való apostoli kiállásra sarkallta meglehetősen puritán életmódja: ruházata, örökké fekete öltönye nélkülö­zött minden pompát. Budapesti garzonjában egyszerű, szinte már szegényes berendezés vár­ta. Puritánságához az is hozzájá­rult, hogy családot nem alapított, egyetlen szerelméről tudunk. Kten p<?níj#(r7 ét kö*p'#n«t4raJrbM * tíz ezífét forint ^fváxAy háw» h^mt «jjy^aáott* ufa^tí»v>to»!«íutllc, Vte^ts Bévixtii&ú irtát ütm M*to«uutik. ; B u <I *, p t • t, wptember 1 -én ííi».­Sor m. ... 1 i? PhÍÍ % ‘­Harangozó Imre Kossuth-relikviagyűjteményének két becses darabja. szabadságeszmény Kossuth Lajos a nagy elődök sorába illeszkedett be Mintegy százhetven éve, a re­formkori pozsonyi diétán a szenvedélyes ésszerűséggel ér­velő Kossuth láttán, hallatán összesúgtak a vármegyék öreg kuruc érzületű küldöttei: visz- szatért Rákóczi fejedelem. —Magyar hagyományunk sajá­tos, körkörös időmodellt használ. Népünk hagyományos műveltsé­gében - mint mindenütt az ar­chaikus közösségi kultúrákban - a szentelő hősökre, például Attilá­ra, Csaba királyfira vagy éppen Szent Lászlóra úgy tekintenek, mint jelenvaló, aktuális valóság­ra, mint akiket a nagy időt élt öre­gek akár még személyesen is is­mertek - fejtette ki gondolatait Harangozó Imre néprajzkutató. A hőskultusz folyamatosan jelen volt a magyar nemzettu­datban, Ménróttól, Attilától ível át történelmünkön Szent Istvá­nig, Szent Lászlóig, Mátyás ki­rályig, aztán tovább Rákócziig, Kossuthig, uram bocsá’ Rózsa Sándorig. Ezt a sajátosan ma­gyar kultuszt a védelmezőnek tartott hős folyamatos jelenléte iránti igény vezeti, így az a szentelő hősök folyamatos je­lenlétére épít. Tárgyiasult esz­közeit - egy-egy természeti je­let, vagy akár egy szentképet - szinte vallásos tisztelet övezte. Kossuth Lajos már reformkori fellépésével is jelentős tekintélyt vívott ki magának, de kultu- ^ sza később teljesedett ki. Ekkor már óriási becsben állott minden tárgy, amelyet ■ valamilyen módon személyé­hez lehetett kötni, legyen az való­ban tőle származó, avagy sem.- Jellemző, hogy még a kézzel sorszámozott Kossuth-bankókat is személyes Kossuth-relikvia- ként őrizgették, akkor is, amikor a Bach-korszakban ez nem is volt veszélytelen. Kultusza - mint a többi szentelő hősé is - valójá­ban nem kötődik szorosan a konkrét történelmi személyiség­hez, teljesen önállóvá vált, mint a független magyar, szabadságesz­mény megtestesítője - így Ha­rangozó Imre. ■ Csiszér Áron Ritka kincsnek számít már minden eredeti tárgy- A Szereitől a Lajtáig tele van hazánk olyan emlékek­kel, melyek ezt a hőskultuszt idézik - számolt be a nép­rajzkutató, aki maga is több Kossuth-relikviát őriz. Ilyen az államférfi turirti kertjéből származó cipruslombtöredék, ilyen a Kossuth által Deák sírjára küldött koszorúból va­ló babérlevél, és a családi ha­gyatékban fönnmaradt egér­rágta százforintos Kossuth- bankó is. Megszentelő hősök a magyar hagyományban *h$röshát ulcza a sétatérrel.

Next

/
Thumbnails
Contents