Békés Megyei Hírlap, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-02 / 52. szám

3 2006. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP Itthagyom a falutokat... lakosságcsere Onnan kényszerből jöttek, innen önként mentek A fiú esténként kiállt a hegyesdűlői tanya udva­rára és hangosan énekel­te: „Itthagyom a falutokat nemsokára, elmegyek én titó'letek más országba”. Lipták Judit Az 1946. február 27-én, Buda­pesten aláírt Csehszlovák- Magyar Lakosságcsere Egyez­mény következtében a háború utáni években mintegy százöt­venezer ember cserélt hazát. Nyolcvanezer felvidéki, magyar ajkú embert kényszerítettek ar­ra, hogy házat, hazát hátrahagy­va Magyarországra jöjjenek. He­lyükbe valamivel több, mint het­venezer magyarországi, szlovák nemzetiségű ember települt át - önként Őket a „Hív az anya­föld!” jelszóval biztatták arra, hogy térjenek vissza őseik föld­jére, ahol az ígéretek szerint jobb körülmények várják őket. Közelmúltunk ezen eseménye máig sok kérdést vet fel a törté­nészek számára. Azok közül, akik átélték, sokan ma sem szí­vesen mesélnek róla. — Az az igazság, hogy a Ga- ram mellől a dolgos, módos pa­rasztokat telepítették át, innen meg azok mentek ki, akiknek nem akaródzott dolgozni! Bele­ültek a szép házainkba, mink meg jöhettünk a lepusztult, el­hanyagolt tanyákba! Az volt a szerencse, hogy legalább a jó­szágokat meg a bútorainkat ma­gunkkal hozhattuk - mondja Jani bácsi, aki 1948-ban érke­zett a Felvidékről Békés megyé­be, Szarvas környékére. Hang­ján érződik, még ma sem tud erről indulatok nélkül beszélni. Mikor kicsit megnyugszik, me­sélni kezd arról, hogy bár kez­detben nem szerették őket az it­teniek, később sike­rült beilleszkedniük. Dolgoztak a téeszben, nevelték a gyereke­ket, s lassan az ide­gen országból otthon, haza lett. — Az itteni szlová­kok saját akaratukból mentek ki, legalábbis akiket én ismer­tem, azok biztosan - mondja Zsuzsika néni. - Akkoriban Szarvas külterületén, a Hegyesdűlőben laktunk, arra­felé is jártak agitálni. Mindig Urr>ot H, * Aki Csehszlovákiában a magyar kormánybiztos által aláírt, kétnyelvű „fehér lapot” kapott, az számíthatott arra, hogy bármikor jöhet az értesítés: indulnia kell Magyarországra. Felvételünkön a Hajzer házaspár, a kép hátterében Hajzer Lajos fehér lapja. ■ „Amikor meg­tudták, hogy odaát van cu­kor és kenyér, már írták is alá a papírt”. valamelyik tanyába hívták ösz- sze a szomszédságot, s ott biz­tattak arra, hogy menjünk Csehszlovákiába. Egyszer mi is vol­tunk ilyen gyűlésen édesanyámmal a Lebóék tanyáján. Volt olyan, akinek mikor megmondták, hogy odaát lehet cukrot meg kenyeret kapni, már írta is alá a papírt. Akkori­ban nagy hiány volt itt az enni­valóból, ezért nem volt nehéz rávenni az embereket, hogy menjenek. A szomszéd tanyá­ból is kiment egy fia­talember. Emlék­szem, az édesanyja, akinek ő volt az egye­düli gyereke, mindig sírdogált, ő meg azért is kiállt a tanya udvarára és azt éne­kelte, hogy „Itthagyom a faluto­kat nemsokára”.- Minket a felvidéki Bajkáról telepítettek Magyarországra, a Kardos határában fekvő hosz- szúsori tanyavilágba — meséli a 92 esztendős Hajzer Lajos bácsi. A Felvidékről a dolgos, mó­dos paraszto­kat telepítet­ték át Ma­gyarországra.- Már hónapokkal korábban tudtuk, hogy el kell hagynunk az otthonunkat. Szinte az egész falu, Bajka mind a há­romszáz lakója meg­kapta az úgynevezett „fehér lapot”, ami azt jelentette, hogy ki vol­tunk jelölve áttelepí­tésre, s csak arra vár­tak, hogy Magyaror­szágon összejöjjön egy vonatra való önkéntes áttelepülő, aztán már jöhettünk is.- Éppen kinn dolgoztunk a határban, amikor jött az értesí­tés, hogy másnap indulnunk kell - kapcsolódik a beszélgetés­be Hajzer Lajosné, Szerénke né­ni. —Nem volt nehéz összepakol­nunk, mert már hetekkel koráb­ban mindent becsomagoltunk, a bútorok is indulásra készen áll­tak, mi meg a földön aludtunk. Szerencsére a házon és a földön kívül hozhattuk mindenünket. Mi tizenhárom vagonba pakol­tuk be a dolgainkat: három lovat, két tehenet, disznókat, tyúkokat, no meg a bútorainkat Mindket­tőnk szülei jöttek velünk, s per­sze hoztuk a két gyerekünket is. Csabacsüdiek lakják- Ötvennyolc éve már, hog*’ Magyarországon élünk. Har­minc esztendőn át tanyán gazdálkodtunk, aztán beköl­töztünk Szarvasra — meséli a Hajzer házaspár. - Hazud­nánk, ha azt mondanánk, hogy az itteniek nem fogad­tak be bennünket Mindenki segített, ahogy tudott, csak az volt a furcsa, hogy a környe­ző tanyákban szinte minden­ki szlovákul beszélt, mi pedig csak magyarul tudtunk Az áttelepülés után nyolc év el­teltével, 1956 tavaszán, mo- torbiciklivel voltunk először újra felvidéki szülőfalunk­ban, Bajkán. Elmentünk a falu központjában álló, egy­kori házunkba is, melyben egy Csabacsüdről áttelepült családot találtunk. Szívesen fogadtak bennünket akkor is és azóta is, akárhányszor el­mentünk Nem haragszunk rájuk, hiszen nem ők tehet­tek arról, hogy nekünk on­nan el kellett jönnünk. JEGYZET Csaba is beszerezhetne magának egy Győzikét fejlettség tekintetében Békéscsaba az utolsó előtti a hazai megyeszékhelyek rangsorában - a statisztikai hivatal fel­méréséről kissé lemondóan próbál meg véleményt monda­ni az újságíró. Lemondóan, mert állandóan azt vágják a fe­jéhez, hogy csak a negatív hírekre figyel. nehéz ugyanakkor ezt a statisztikát pozitívan szemlélni, az utolsó előtti hely önmagáért beszél. Nem kell többdiplomás elemzőnek lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, ehhez nagy­mértékben hozzájárul az, hogy a működő gazdasági szer­vezetek száma irtózatosan alacsony: még a százat sem éri el ezer lakosra vetítve. érdekes tény az is, hogy a másik két dél-alföldi megyeszék­hely - Szeged és Kecskemét - számos megyeszékhelyt megelőz eredményeivel: kérdés, hogy a jövőre nézve ez mit jelent a Viharsarok fővárosa számára. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy nehéz felvenni a versenyt két nagyobb várossal, de félő, hogy ezek fejlődésével még in­kább háttérbe szorul majd Békéscsaba. az egyetlen megyeszékhely, amelyet megelőztünk, Salgótar­ján. Szégyen, nem szégyen, de hirtelen nem jutott más eszembe erről a városról, csupán Győzike, s az ő, a médiá­ban folyamatosan nyomon követhető élete. Győzike kap­csán sokfelé megjelent Salgótarján neve, s talán néhány befektető érdeklődését is felkeltette. De ha csak a tudatalat­tijukba férkőzött be a város, az sem elhanyagolandó tény. ha már másképp nem igazán megy, jobb híján Békéscsaba is beszerezhetne magának egy Győzikét... Kevés kitelepítés Békésben értékelés Szarvas környéki munkák A megyei védelmi bizott­ság operatív törzsének tegnapi ülésén bak Sán­dor, a Körös-vidéki Kör­nyezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóság vezető­je kifejtette, csak a Se­bes-Körös alsó szaka­szán, valamint a Berety- tyón és a Hármas-Körö­sön tartják fenn a leg­alacsonyabb szint mel­lett a védekezést. László Erzsébe A Fekete- és Fehér-Körösön már korábban, a Kettős-Körö­sön tegnap szűnt meg a ké­szültség. Ezt követően a három, Bé­kés megyében ténykedő víz­ügyi társulat számolt be a ki­alakult helyzetről, gondjaik­ról, a megoldandó feladatok­ról. Csak úgy, mint egy héttel ezelőtt, most is a gyulai köz­pontú Körösi Vízügyi Társulat vezetője, Nánási János számolt be a legtöbb prob­lémáról. Ezek­kel kapcsolat­ban konkrét döntések születtek a Kétsop- rony környéki belvízzel ve­szélyeztetett tanyák ügyében, a gyomaendrődi belvízvéde­kezéssel és a szarvasi holtág vízszintcsökkentésével kap­csolatban. Szó esett a Sarkad- keresztúrról kivezető belvízi csatorna helyzetéről, vala­mint a Békéssámsonon átfo­lyó régi Száraz-ér-csatorna fo­lyamatos csurgásával kapcso­latban. Jenei Imre, a Békés Me­gyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyettes vezető­je a gyulai operatív törzs ülé­sén elmondta, hogy Békés megyében minimális volt a kitelepítések száma, a tűzol­tók kevés munkája közül a legtöbb Szarvason és kör­nyékén adódott. KISHIREK BÉKÉS MEGYÉBŐL Gyomaendrőd. kisebbség. O) Gyomaendrőd német kisebbségi önkormányzata 929 millió forintból gazdálkodhat az idén. Az említett költségvetési összegből 640 ezer forintot tesz ki az állami támogatás. Gyula. FARSANG, (ö) A gyulai Né­metvárosi Óvodában a szülők— gyerekek hagyományos, közös far­sangját rendezték meg a napok­ban. Az óvodások ilyenkor magyar­német nyelvű műsort adnak. Egyre több szülő öltözik farsangi jelmez­be és így töltik együtt a gyerekekkel a vidám farsangi délelőttöt. Kétegyháza. élőkért, (a) Kétegyházán a közelmúltban a helyi képviselő-testület döntése értelmé­ben megváltoztak a közterület-fog­lalási díjak. így a vendéglátó-ipari élőkért után 50 forintot kell fizetni egy hónapra négyzetméterenként. Kondoros. ÚT. <J) A csárda melletti piactér jobb megközelíthetősége érdekében szilárd burkolatot kí­ván építtetni a kondorosi önkor­mányzat a Széchenyi utca Szénási és Aradi utca közötti sza­kaszán. A 27 millió forintos fej­lesztéshez 65 százalékos támo­gatásra pályáznak a megyei terü­letfejlesztési tanácsnál. Körösladány. korszerűsítés. (í) A körösladányi önkormányzat az idén szeretné korszerűsíteni a vilá­gítást az iskola gimnáziumi épüle­ténél, az újladányi óvodában és a polgármesteri hivatalban. Dr. Pelcsinszki Boleszláv polgármester a legutóbbi képviselő-testületi ülé­sen elmondta: ezek a beruházások pályázati támogatással képzelhe­tők el. Kunágota. föld. (I) Kunágota kép- viselő-testülete legutóbbi ülésén megtárgyalta a szociális földprog­ramról a kormánymegbízott által írásban küldött tájékoztatást. Esze­rint a település 8,8 hektár állami földterület visszaigénylésére jogo­sult. A testület a visszajelzést meg­köszönte és döntöttek a használat­ba vételi kérelem benyújtásáról. Medgyesbodzás. ovibuli. (i) A medgyesbodzási óvodában a szü­lői munkaközösség szervezésében rendeztek bálát nemrég a gyerekek­nek. Ez alkalomból mindenki jel­mezt öltött és vidám dalokból, ver­sekből álló télbúcsúztatót tartottak, majd közös tánccal múlatták az időt. A program sikeréhez helyi vál­lalkozók és a nyugdíjasklub tagjai já­rultak hozzá adományaikkal. Végül minden kisgyermek egy-egy édes­ségcsomagot kapott ajándékba. Mezőberény. delegált. <h) A mezőberényi képviselő-testület úgy döntött, hogy a Dél-alföldi Ivó­vizei inőség-javító Konzorcium Pro­jektellenőrző Szervezetébe Cservenák Pál Miklós polgármes­tert delegálja. Mezőhegyes, tárlat, (i) Német Béla biológia, földrajz és rajz sza­kos tanár Szentesen született, Mezőkovácsházán is tanított, jelen­leg Hódmezővásárhelyen él és al­kot. A festőművész képeiből dr. Sásné Balda Dorottya kulturális menedzser rendezésében nyílt kiál­lítás a napokban a mezőhegyesi Nonius hotel galériájában. A zsűri­zett képek főként tájakat, csend­életeket ábrázolnak, amelyek még két héten át láthatók a galériában. Az egészségügy nem teher biztosítók Külföldiek gyógyítása A hazai termál- és gyógyvíz­kincs, az orvosok, egészségügyi dolgozók szaktudása Magyaror­szágot gyógyító és rehabilitációs központtá tehetik Európában - jelentette ki tegnapi gyulai sajtó- tájékoztatóján dr. Pusztai Erzsé­bet, az MDF egészségpolitikusa. Szerződni kellene a különböző országok egészségbiztosítóival. Az ilyen egészségügyi ellátást nyújtó szerződések nagy bevé­telt jelentenének Magyaror­szágnak, Gyulának is, a határ menti, kórházzal, gyógyfürdő­vel rendelkező városnak. Ma­gyarországon be kellene vezetni az ápolási biztosítást, hogy szo­ciális indokkal ne feküdjenek idős emberek a kórházakban. Az üdülési jegyhez hasonlóan szükség van rehabilitációs je­gyekre az egészségfenntartás­hoz. Dr. Pocsay Gábor, a megyei kórház osztályvezető főorvosa, az MDF országgyűlési képvise­lőjelöltje elmondta: Gyulán jó nevű, gazdaságilag sikeres kór­ház működik. Korábban évente 500 millió forintot fordíthattak fejlesztésre, ma épp, hogy ki tudják fizetni számláikat az el­vonások következtében. Kórhá­zukba romániai, délvidéki ma­gyar betegek is járnak, uniós pályázati lehetőségekkel szeret­nék szerepüket erősíteni a törté­nelmi térségben. ■ Sz. M. k I I » t t

Next

/
Thumbnails
Contents