Békés Megyei Hírlap, 2006. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-04 / 30. szám
MAGAZIN BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2006. FEBRUÁR 4., SZOMBAT Az első Balázs Mester-díjas jalecz lajos, a gyulai Kis- ködmön Étterem tulajdonos-vezetője harmadmagával először vehette át tegnap Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Balázs Mesterdíjat.- Mit tudhatunk Balázs Mesterről? — Balázs Mester, azaz dr. Draveczky Balázs a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója volt több mint 25 éven át, másfél éve hunyt el - mondta Jalecz Lajos. —Családja és a Draveczky Balázs Alapítvány hozta létre a Balázs Mester-díjat. Hárman kaphatják meg: egy határon túli személy, egy gasztronómiában dolgozó és egy, a médiában tevékenykedő, aki Balázs Mester szellemi örökségét közvetíti. Fő érdeme volt annak feltárása, hogy a gasztronómia és a művészet, a kultúra, az irodalom, a politika hogyan fonódott össze régen, például Krúdy világában. Könyveket is írt, így a terített asztalok és környezetük történetéről.- Hogyan kaphatta meg a díjat egy vidéki étteremtulajdonos? — Balázs Mesterrel jó barátságban voltunk, éttermünkben gyönyörű vacsoraestet tartott, melyen Móra Ferencre emlékeztünk, a Kisködmön szülőatyjára. Amikor megtaláltam az 1824-es étlapot, amely kézírással készült és sok minden értelmezhetetlen volt, megfejtésében Balázs Mester segített nekem. Étlapomon ezt meg is említem. Az ételekről írt apró anekdoták, szövegek ugyancsak az ő kutatómunkájával váltak ismertté. Szellemiségét folytatom. ■ Sz. M. HÍRESSÉGEK, sztorik Abbahagyta volna a dráma szakot Tóth Orsi pályafutása töretlen. Bár csak húszas éveinek elejét tapossa a békéscsabai színésznő, sikert sikerre halmoz. Másodéves főiskolásként, 2002-ben elnyerte a legjobb női karakteralakítás díját a magyar Filmszemlén, nemrég pedig Dél-Korea nemzetközi filmes rendezvényén, a fantasztikus filmek fesztiválján, Puchonban nyerte el a legjobb színésznő díját. Ezúttal is egy Mundruczó-filmmel, a Can- nes-ban debütált, Brüsszelben fődíjat nyert Johannával aratott sikert. A mű érdekessége, hogy Johanna hangja nem Tóth Orsié, mivel a színésznő kissé beszédhibás. Ettől függetlenül az összes dalt megtanulta, és a felvételeken nem tátogott, hanem rendesen áriázott a színésznő. A békéscsabai hölgy egyébként nagy rajongója Törőcsik Marinak és imád rajzfilmeket nézni. Korábban lapunknak adott interjújában elárulta, a szülei rábeszélésére fejezte be a dráma szakot a gimnáziumban, ugyanis úgy érezte, nincs tehetsége a színpadhoz. Kiderül, hogy mégis van. (fgk) A repülőtérről dolgozni ment Kálloy Molnár Péter visszatérő vendég Békéscsabán. Az előző évadban a Toulouse Lautrecről szóló Éljen az élet című darabot rendezte és játszott is a műben. Hamarosan a Rómeó és Júliát viszi színre a Jókai Színházban. A színész-rendezőnek a márciusi bemutatóig rengeteg munkája adódik: a Kútfejek című film utómunkálataival el kell készülnie a filmszemlére, négy nap alatt hat előadásban játszott különböző színházakban, szóval pihenni nincs ideje. A művész a napokban érkezett meg Ausztráliából. A repülőtérről azonnal dolgozni ment (y) Mindig azt lopják, ami érték interjú Rudolf Péter az Üvegtigrisről és a kalózkazettákról Rudolf Péter az Üvegtigris második részének rendezője és főszereplője. Filmjének a napokban, a békéscsabai Center Moziban megrendezett díszelőadása előtt adott interjút lapunknak. Frankó Marianna- Az Üvegtigris első részének 2001-es sikere után két évvel elkészült a forgatókönyv. Miért vártak mégis mostanáig a második rész forgatásával? Szükség volt az Aranycsirke- szavazás sikerére, mint végső lökésre?- Az első rész elkészülte után sok felhasználatlan ötletem és mesélni valóm maradt. Másrészt a nézőktől rengeteg nem várt szeretetet kaptunk — ezt bizonyította az Aranycsirke-szavazás is. Nagyon érdekes az első rész utóélete: moziban 130 ezren látták, de ugyanennyien haza is vitték DVD-n vagy VHS-en a filmet — Hogyan reagált, amikor megtudta, hogy már a premier előtt kalózkazettán árulták az Üvegtigris 2-t?- Ez összetett érzés. Egyrészt aggódtam, mert egy olyan anyag jutott ki minden hibájával együtt, amin még dolgoztunk. A gyártás helyszíneit nem az FBI védi, aki csak bejáratos oda, simán megtehette, hogy lemásolja a munkálatok alatt álló filmet Rudolf Péter az Üvegtigris 2. díszelőadására látogatott Békéscsabára. Kegyetlen körülmények között zajlott a forgatás- A munka nagyon jól ment, a csapat összeszokotton dolgozott, de az időjárás nem fogadott a kegyeibe. A forgatás alatt kegyetlen körülmények között dolgoztunk: hideg volt, fújt a szél, a kádas jelenet közben majd megfagytam a vízben... Kicsit hiányzik a filmből a kánikula és a por — mondta Rudolf Péter a Tinnye mellett zajlott forgatásról. Ugyanakkor egy kis büszkeség is eltöltött, hiszen azt lopják, ami érték. Mostanára bebizonyosodott, hogy alaptalan volt a nézőszám megcsappanásától tartani: már az első héten 150 ezren látták a mozikban az Üvegtigris második részét. — Szívére vette, hogy mindeddig az állam egyetlen fillért sem adott az Üvegtigris-fil- mekre?- Valószínűleg azt gondolták, hogy magamat fényeztem, amikor azt mondtam, hogy egy kultfilmnek a folytatására kérek pénzt. Már az első adatokból látszik, hogy nem a levegőbe beszéltem. Egyébként nem érdemes egy kuratórium döntésével vitába szállni. Bennem nagy az empátia a kuratóriumi tagok iránt. Nagy bajba lennék, ha ott kéne ülnöm a helyükön és a rendelkezésre álló kevés pénzt nekem kellene szétosztani.- Lesz a tigrisnek harmadik része?- Nem az jár a fejemben, hogy egy dologról minél több bőrt húzzak le. El akartam mesélni sok pici történetet emberekről, akikhez közöm van, akiket szeretek. És úgy gondolom, hogy aki akarja, észreveszi e mögött a mélységet Ha úgy érzem, jönnek az ötletek és tovább tudok lépni, akkor megcsinálom. Bárhogy is történik, adjunk egy esélyt, hogy a következő munkám is ugyanilyen szerethető lesz. Akiknek az írás, olvasás a hobbijuk gasztronómiával fűszerezett Irodalmi estek sorozat kezdődik Békéscsabán — Nagyon lelkes vagyok, mert úgy érzem, hiányt pótolunk — mondta legújabb kezdeményezéséről Frankó Attila, a békéscsabai Frankó Produkciós Iroda vezetője. Magyar Mária Frankó Attila ezúttal olyan ötlettel állt elő, ami - szemben az eddigi rendezvényeivel — nem bevételcentrikus. Találkozási lehetőséget biztosít azoknak az embereknek, akik kedvelik a klasz- szikus és a kortárs irodalmat, esetleg valamilyen szinten művelik is azt — Nem titkolom, időnként magam is írogatok verseket, novellákat - mondta a kezdeményezés okaira rámutatva frankó attila. - Számos értelmiségivel és egyszerű emberrel találkoztam, akiknek az írás a hobbijuk. Ám mivel jobbára csak amatőr szinten és önmaguk kedvtelésére írnak, ezek a művek mások számára ismeretlenek maradnak. Nos, ezért találtam ki a békéscsabai irodalmi estek sorozatot, ahol az irodalomkedvelő vagy -művelő emberek egymásra találhatnának. Van körülöttem egy kis tanácsadó csapat (színészek, pedagógusok, képzőművészek, újságírók), akiknek segítségével rendszeressé tehető egy ilyen irodalmi műhely kialakítása. Sikerült szponzorokat is szereznem, így belépődíjmentes klubként működhetünk. Sőt, az irodalmi bemutatkozókat, felolvasásokat még egy kis gasztronómiai élvezettel is megtoldanám, a terveim szerint ugyanis alkalmanként különleges ételeket készítek, amit szintén ingyen kóstolhatnak meg a részvevők. Mint megtudtuk, a rendezvény otthona a békéscsabai Street Comer lesz. Az esteket - egyelőre kétheti rendszerességgel - 60 percesekre tervezik. Az elsőt február 7-én, 18 órától tartják.- Hiszek benne, hogy lesz kulturális, irodalmi élet Békéscsabán - mondta végül a szervező. „Szaporázó bokázással rittyentettem rá a csűrdöngölőre” Január derekán jeges csontuj- jakkal bekopogtattak a fagyok. Éjszaka suttyomban lecsapódott a ködös pára, hajnalra jégborda képződött a terasz közepén, zúzmarával ravaszul eltakarva. Hát itt kezdődött a tánc, mikor a postaládához indultam kinti cipőmben, műbőr felsőrésszel és fröccsöntött sarokkal. No, ez csúszott ki alólam; a másik lábammal gyorsan utánalódultam, és szaporázó bokázással rittyentettem rá a csűrdöngölőre. Ezt a székelyföldi bravúros magántáncot még elsős elemista koromban, 1942 telén láttam először Nagyajtán, a községháza nagy kultúrtermében, Kapcza Bandi előadásában. Igen ám, de ő feszes székely harisnyában, háromszéki zsinórozással, tükörfényes fekete csizmában rakta ki szép sorban a tüzes népi táncmotívumokat, csak úgy ropogott a színpad deszkafedélzete! Itt és most azonban megdermedt az idő. Eleven kis sárga cicánk szokás szerint megelőzött, egy villámkanyarral felfutott az öreg bukszus göcsörtös ágain, s már nyúlkált a postaláda ajtajához, hogy megjött-e az újság. Most hátranézett, hogy mikor és hol maradtam le. Es egyáltalán: miért kalimpálok ott a terasz közepén olyan muris, öreg emberhez illetlen mozdulatokkal?! Leszállt a buk- szusról, leült a kiugró alsó lépcsőjére, s félrebillent fejjel figyelte, mire megyek magam a saroktánccal. Na már most: normális helyzetben az ember nagyjából függőleges síkban szokott állni, nem dől nagyon hátra, a súlypontja pedig biztosan nyugszik a függőleges vonalak megfelelő metszéspontján. Egy pillanatra kurta lábú, kövér, tekintélyes méretekkel bíró asszonnyá szerettem volna válni, de ez a súlyponti kérdés nem oldódott meg. Bevallom, hogy hanyatt esésre, koponyaalapi, kéz- és lábtörésre, tolószékre és rámpára is gondoltam. Kétségbeesetten feszítettem görbe ívvé a gerincemet, csikorogtak a meszes csigolyák, behúztam a nyakam, egyre szaporábban jártam a kopogóst:- Ihaj-csuhaj, kipp-koppkopp, hipp-hopp, hejrerutyu- tyú! A nagykapu mellett, az orgonafa zúzmarás ágain egy csapat veréb figyelte érdeklődéssel a jelenetet. Továbbra is helyben járó figurákkal táncoltam, szikrázott körülöttem a levegő, a zöld hullámlemezt tartó két vasrúd pedig jobbról- balról elérhetetlen karnyújtásnyira állt tőlem. Canguan (magyarul: „látogató”), a sárga kismacska élvezte a dolgot; azt hitte, hogy játszunk. Testvérével együtt tavasszal kaptuk ajándékba, Zao cái (a „korán étkező”) azóta elköltözött az örök vadászmezőkre egerész- ni. A két cica nevét fiam adta, aki nem rég kiváló teljesítménnyel abszolvált egy kínai nyelvvizsgát. Canguan betársult a farsangi mulatságba: felugrott mellém, fenéken elszán- kázott a terasz szélire, fölszaladt a jobb oldalon őrködő hatalmas fenyőfára, aztán iszkiri a másikra is bal felől, végül a földön kezdett ugrálni felgörbített háttal: lám, így is lehet csinálni! Legényesen én is dobbantottam egy nagyot, mire elrepedt a vékony jégréteg, egyik darabjával odacsúsztam a tartóvashoz, megragadtam mindkét kezemmel, lassan kiegyenesedtem, és megköny- nyebbült sóhajjal töröltem meg homlokomat a hideg verítéktől. Megtaláltam a kucsmámat is: ott landolt az aranyeső lecsupaszodott vesszőin. Canguan is abbahagyta a bolondozást, remegő lábamhoz dörgölőzött, aztán dorombolva bökdöste a fröccsöntött sarkú cipőmet: most már igazán megnézhetnénk a postaládát. Elindultunk. Elöl ő, fölemelt farokkal; hátul én, sokkal szerényebben. A verebek nagy zsi- bongással húztak el a góré melletti orgonákra, de közben be nem állt a csiribiri csőrük: hogy hát Kapcza Bandi sokkal szebben járta a csűrdöngölőst, ő a csizmáját is csapkodta, előre s oldalt is ki-kirúgott, kurjantott is egyet-kettőt, pattintott is ujjával a feje fölött. Mindegy már no: csakhogy átestünk rajta, mint az egyszeri ember a talyigarúdon. Meg aztán még úgyis sokáig tart a farsang, jöhetnek a különféle mulatságok. Ihajla-tyuhajla! ■ Szász András
