Békés Megyei Hírlap, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
5 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Mariska néni, a város dajkája íoo év A napi igét a Bibliából olvassa, majd a Hírlapból tájékozódik Minden szónak súlya van, meg kell fontolni azokat! dalszöveg A lázadás nem rendszerfüggő Vajon hol lakhat a tótkomlósi Csete Imréné, akihez igyekezünk? Az utcanév a megkérdezetteknek nem mond sokat, az alaptörténettel próbálkozunk: a 100 éves dadust keressük! Csete Ilona A komlósiak dadusa, Mariska néni 100 évesen is naprakész, tudja, mi történik a nagyvilágban. Marika, Mancika, Mariska — mennyi kedvesség, melengetőén simogató szeretet bújik meg e három név mögött. S ha még e nevek viselőinek történetét is megismerjük a család meghitt ünnepén, életük példát adhat nekünk. Kezdjük is el. Csete Imré- néhez érkezünk, aki a nyáron töltötte be 100. életévét, és megannyi élményt tartogat a toliforgatónak és fotós kollégájának.- Ismerem ám magukat! Szívesen olvasom a cikkeiket. Tudom mi foglalkoztatja a fő- szerkesztőt, és emlékszem, egy fiatalember most nősült a szerkesztőségben. Igaz, kicsit felejtek, kopik a hallásom is, de ez már a kor - mondja egy szuszra ámulatba ejtő vendéglátónk, Mariska néni, akiről hallottunk sokat, de tájékozottsága így is igazi meglepetés. |- A reggeli tejeskávém § után előveszem a Bibliát, elöl- £ vasom a napi igét, az ima | megnyugtat és sokat segít ne- f kém. Utána a Hírlapot és a 3 női magazinokat lapozgatom. Minden érdekel. Naprakész vagyok, tudom, kivel, mi történik a nagyvilágban - mert azt vallja a tótkomlósiak nagyra becsült dadusa, hogy az nyitott a világra, aki sokat olvas. És már sorolja is. Majd témát ■ „ váltunk, fellapozunk néhány albumot. - 1930 óta óvodai dajkaként dolgoztam. Megadtam a tiszteletet és én is ezt kaptam viszonzásul. Akkoriban ilyen világ volt. A gyerekek is nyugodtabbak voltak. A maiak okosabbak, de nagyon elevenek. Nehéz dolga van a mostani óvónőknek, dajkáknak - mondja határozottan, hiszen ebben is naprakész, unokája, Marika is ezt az élethivatást választotta. - Jaj, de nagyon szerettem a gyerekeket! Beálltam közéjük játszani, énekelni, szerettem nekik mesét mondani. A pályaválasztóknak azt ajánlom, csak az menjen erre a pályára, aki hasonlóképpen érez - ad útravalót a fiatal korosztálynak, majd élete fordulóit, férje elvesztését, nyugdíjazását, a 100. születésnapját idézi elénk. - Szerencsére még mozgok! A születésnapomon nagyon sok vendéget vártam, el is jöttek! Annyi virágot kaptam, hogy megtelt velük a lakás előszobája. Az egyik volt óvodásom Csornáról jár vissza hozzám rendszeresen. Az idén is meglátogatott. Irénke, a polgár- mesterünk is óvodásom volt, jött, az elsők között köszöntött. De érkeztek Kecskemétről, Budapestről vendégek, a telefon is csörgött állandóan - mondja derűsen. Elárulja, mostanában a nyolc dédunokáját várja, akiknek a kedvéért még süteményt is készít lánya, Mancika segítségével. - A mákos bejglit szereti az egyik, a diósat a másik. A gesztenyés finomságot én gyúrom. De készítenünk kell tejberizst is, meg tarhonyát, amit imádnak a gyerekek - mondja hangjában nem titkolt büszkeséggel, mert tagadhatatlan, amit a dédi készít, annak nincs párja! i A hosszú élet titka : Az élet szép, tudni kell vele '■ bánni - fogalmazza meg a : nyugalmáról híres 100 éves : asszony, aki korán vacsorázik • és keveset, mert az a szép ■ álom biztosítéka. Mariska né- : ni bevallja, nem filozofálgatott : azon, minek köszönheti ezt a • szép kort, de abban biztos, : hogy a szeretetteljes családi : életnek ehhez sok köze van. Szeretett dédunokái kedvéért még süteményt is készít.” Divat lett, hogy politikai szervezetek ismert személyiségekkel, a popszakma hírességeivel népszerűsítik programjukat. Az előadóművész elmondhatja- e nyíltan a gondolatait, vagy csak a dalszövegek sorai mögé rejtve, mint egykoron? Koncz Zsuzsa, aki generációkat bűvölt el kulturált előadásmódjával és dalainak igényes szövegével, nagyon is érti a kérdést, hiszen abban a kor- | szakban vált sztárrá, amikor | még veszélyes volt kimondani j» az igazat. |- Amennyiben nem kötött a f szöveg, nem színházi előadás- 3 ról van szó, a művész felelős azért, hogy milyen szöveget mellékel az előadáshoz. Ez az előadó szabadsága, ugyanakkor felelőssége is. — Más a felelősség egy demokráciában, és más egy diktatórikus rendszerben, ahol sorok közé kell elrejteni a mondanivalót?- A felelősség tekintetében nincs különbség rendszerek között. Persze a demokráciában természetszerűleg nagyobb a szabadság. A diktatúra fegyverei között ott a retorzió is, azzal mindig számolnia kellett azoknak, akik színpadra léptek.- Ma mi ellen lehet, mi ellen érdemes lázadni?- Minden vélt, vagy valós rossz ellen lehet tiltakozni. A lázadás nem rendszerfüggő, az előadóművészet pedig terméKoncz Zsuzsa: Minden rossz ellen lehet tiltakozni. szetéből adódóan szubjektív műfaj. A személyiség szabja meg a határokat, meddig megy el, vállalva a tévedés lehetőségét is. De minden kimondott szónak súlya van, így érdemes megfontolni azokat! A magam részéről nem gondolom, hogy a színpad a direkt politizálás terepe. A politika beletenyerel az emberek életébe Magyarországon ma a politikai ellentétek ellenségeskedés, gyűlölködés formáját öltik - véli Koncz Zsuzsa. - Ez nem normális, mert kiélezi a feszültségeket. Megosztja az embereket, a közönséget, beletenyerel az ember magánszférájába. A mézeskalács és a forralt bor lelke A téli hónapokban a fűszerek közül kitüntetett szerepet kap a szegfűszeg, amely, a mézes sütemények és a forralt borok ízesítéséhez nélkülözhetetlen. E fűszer már az ókori Kínában ismert volt. Európában a középkorban terjedt el. A trópusi Afrikában Zanzibárban és Madagaszkáron termesztik. A 15-20 méter magasra is megnövő, meleg és vízigényes fákról a virágbimbókat még ki nem nyílt, pirosló, zsenge állapotban szedik le. A bimbókat pálmalevélbe csavarva szárítják, így lesz barna színű. Kesernyés, kissé égető, erősen aromás ízű. A pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek és főleg sütemények, befőttek, kompotok, szószok és savanyúságok ízesítésére nélkülözhetetlen. Fahéjjal kombinálva különleges ízt ad az italoknak, szörpöknek, bóléknak, a forralt bornak. Olaját a likőriparban és kozmetikai szerek gyártásánál alkalmazzák.----------------- !'Embermesékc----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A gyertyák lángjából a szüleim tekintete fénylik vissza Évfogyta van, álomgázlókon át karácsony közelít! Óbibliák mélye őrzi a több mint kétezeréves történetet: megszületett a betlehemi gyermek. Különös hangulattól lesznek melegebbek a szobák, emlékek röppennek a fenyőágra. Ezen a napon készen állunk minden csodára. Az ünnepi gyertyák fényéből nekem Anyám, Apám tekintete fénylik vissza. Életem karácsonyai sokféle emléket hordoznak. Legkedvesebb karácsonyélményeim gyermekkoromig vezetnek vissza. Ezek a karácsonyok fehérfalú, mestergerendás szobánkban teltek el, ahol még a falak is szeretetet sugároztak. Karácsony, ízlelgetem a szót évről évre. Régi kemencékben sült kalács illata árad felém. Szerény ajándékokra emlékezem. Alma, dió, sál és más egyszerű, használható dolgok kerültek a fa alá, amire tellett. Mindezt körüllengte a titokőrzés hagyománya. Nehéz karácsonyok is voltak, amelyeket a család melege segített elviselni. Az édesanyám készítette szaloncukrot nővéremmel „öltöztettük” a különböző színű, ollóval rojtozott papírruhácskákba, s végül ragyogó sztaniolokba. Igazi kalácsos, szaloncukros, aranydiós ünnepek voltak ezek, szegénységünk gazdag ünnepei! A háború évében a fa alatti legnagyobb ajándéknak a remény számított, hogy még jóra fordulhat minden... Annak a sublót tetején álló fenyőnek az illata máig felém árad. Jézus születésének ünnepén betlehemesek kopogtattak, a pásztorok és egy angyal. Adnak- e a kisded Jézuskának szállást? - hangzott odakintről: íme, eljött a nap, mit várva-vártunk. / Az égen csillagfény ragyog, / Jézuska fáját íme elhozták, / a halkan szálló angyalok A testvéremmel úgy tudtuk, karácsony táján csillag indul Betlehembe, karácsony táján, égbe száll a fenyőfák lelke... S nem bántuk, hogy a fenyőfánk árnyékában felidézték nekünk a háromkirályokat. „Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok. ” Megnéztük a szegényes papíristállóban, a betlehemi jászolt a szalmán fekvő kis Jézussal. Szüleim meggyújtották a gyertyákat. A fenyőágakon, az ünnepi asztalon a békesség fénye lobbant. S azt hiszem, mi, gyerekek ebben a bensőséges lelkiállapotban figyeltünk fel először a csendre... Karácsonyra mindig szép fehér hótakarót vártunk, de volt, hogy csak havas eső esett, olyan sűrűn, hogy a szemközti házak is eltűntek a függönye mögött. Mi pedig ott álltunk a párától könnyező ablak közelében a gyertyaillatú szobában, mint valami ámuló karácsonyfa-pásztorok, akik őszinte rá- csodálkozással néztük a fenyőfára aggatott színes papírláncot - angyalhaj csak a fenyő felső ágaira jutott. Mivel nagyanyám zsoltároskönyve szerint is: ideje volt az örömnek, ezért apám két csillagszórót is meggyújtott nekünk; nem a karácsonyfán, nehogy a szikrától tüzet fogjon, hanem kint a konyhában a sparhelt szélére akasztva. A sötétben vacogó örömmel néztük a sistergő sziporkákat. Azután elkövetkezett a várva várt pillanat, amikor kibontogathattuk a szeretet becsomagolt üzeneteit. Mindez egy kis rézcsengő csilingelősére kezdődött, melyet egyik nagybátyámtól kaptam húsvétkor ajándékba, mivel a bárányuk „kinőtt” belőle. A fényes kis csengőt ekkor még édesanyánk szólaltatta meg. Most már tudom, szüléink mindvégig a lenyűgözés valódi pillanataira vártak, úgy sejtem, számukra a mi örömünk volt a karácsonyi ajándék. Mai karácsonyaink már nem ugyanazok, mint az ötven vagy száz év ezelőttiek voltak. A forma és a tartalom az idők folyamán sokat változott, csak az el- esettség és a szegénység jelenti ugyanazt, mint régen. Azon a régi éjszakán, amelyre most emlékezem, a csillagok talán fényesebben ragyogtak, s megvilágították a fák sötétlő ágait. Bizonyára csend volt. Végtelen nyugalmat árasztó csend. Talán valaki ballagott az országúton, s amerre elment, a kő puhább lett, a házak, tanyák és kunyhók alvó népe pedig szépeket álmodott. ■ Verasztó Antal, Orosháza » I 1 1 I
