Békés Megyei Hírlap, 2005. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-19 / 271. szám

MAGAZIN 2005. NOVEMBER 19., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Gyulai lány a döntőben megasztár Eszter együttesekben énekelve képezte magát tovább A gyulai Szabó Eszter azt mondja, a mai napig fel sem fogta igazán, hogy be­jutott a TV2 Megasztár cí­mű műsorának döntőjébe. zott, de aztán visszajött Gyulára, ahol a Megasztárig informatikai és reklámgrafikusként, web- tervezőként dolgozott Csabára jár főiskolára, a gazdasági kar személyügyi szervező szakára. Szőke Margit- Kitől tartott leginkább a versenyzőtársak közül? — Attól féltem, hogy Rúzsa Magdolna mellett még egy ha­sonló hangkarakterű énekes nem kerülhet döntőbe. — A zsűri tagjai kö­zül félt valakitől?- Bakáts Tibortól tartottam egy kicsit, hogy a megjelenésem vajon mit vált ki belő­le. Azonban talán ő volt velem a második legaranyosabb. Eszter elmondta, a családtagok, barátok, ismerősök örülnek a döntőbe jutásának. So­kan telefonálnak neki. Ezen a hétvégén néhány napra hazajön. A 23 éves lány Gyulán született, itt is él. Itt tanult középiskolá­ban, azután Budapestre költözött egy évre. A fővárosban dolgo­- Kinek a véleménye számít döntéseiben? — Nem jó bármilyen döntést, annak súlyát, felelősségét másra hagyni. Az anyukám nagyon jól nevelt, hagyta, hogy döntsék és ez így is maradt Magamra ha­gyatkozom a döntéseimben, a sa­ját fejem után megyek. — Miért azt a dalt vá­lasztotta? — ló néhány ismert számot választottam, mígnem Novák. Péter az egyik megbeszélé­sen Tina Tűrner nevét említette. Akkor meg­fordult a fejemben, mi lenne, ha meghallgat­nék néhány Tina Turner számot, hátha illik a hangomhoz va­lamelyik. így megtaláltam és megszerettem a műsorban előa­dott számot. Technikailag segít nekem a dal: van benne gyors és lassú rész, sokat megmutathat az ember. Kihívás volt előadni. ■ Eszter életé­ben volt né­hány megha­tározó pilla­nat. Egyiket sem tudta megmagya­rázni, miért történt. — Egyszerűen így kellett lennie — mondta.. Műsorbeli öltözéke az ő és a stylist véleménye alapján alakult ki. Az Erkel Diákünnepeken nyertek a walesi bárdokkal Eszter 14 éves kora óta éne­kel együttesekben. - Úgy kezdődött, hogy amikor el­sős középiskolás voltam, odajött hozzám egy srác, hogy menjek a zenekarukba - meséli Eszter. - Az Erkel Diákünnepek könnyűzenei kategóriájába jelentkeztek. A walesi bárdok feldolgozá­sával nyertünk. Ez 1996-ban volt. A Megasztárban volt ének- és tánctanár, Éliás Gyula és Seres Attila, akik arra törekedtek, hogy az em­ber a saját tudását hívja elő magából. Énekelni nem ta­nártól tanultam. Zeneiskolá­ba, hegedűórákra 6-tól 8 éves koromig jártam. A Polgá—Rock zenekar sikereihez énekest keres cilinder Fábry Sándort is lenyűgözték A gyulai Polgá-Rock együttes 2002. októberében alakult A ze­nekar jelenleg öt tagú, hard rock zenét játszanak. Nyáron például játszottak Békéscsabán az I. Rockfesztiválon, de felléptek a budapesti Sziget fesztiválon is. A napokban az egyik kereskedel­mi tévécsatorna Delelő műsorá­ban is láthattuk őket. A műsor­ban a közismert tévés személyi­ség, Fábry Sándor is vendég volt, akinek szemet szúrt, hogy az együttes tagjai nem az ilyen ze­nekaroknál szokásos öltözékben jelentek meg, hanem fekete nad­rágban, fekete ingben és a ne­vükhöz illően fekete cilinderben. A Polgá-Rocknak hamarosan megjelenik következő CD-jük Ébredés címmel. A második al­bum a Metal Hammer rockma­gazin kiadásában lát napvilágot. A zenekar énekest keres, jelent­kezni a (30) 475-5923-as telefon­számon lehet ■ (ö) A GYULAIRÓL (ö) A Gyulai Évszázadok Alapítvány gondozásában megjelent a Gyula régen és ma sorozat harmadik kötete, amely a gyulai kolbász, a helyi húsipar történetét mutatja be. A bemutatót csütörtökön este tartot­ták a gyulai könyvtárban. Képünkön balról dr. Varga Kálmán, a kiadvány megjelenését támogató Kulturális Örökségvédelml Hivatal elnöke, mellette az alkotók: D. Nagy András, Durkó Károly, Bagyinszki Zoltán, Bállá Tibor. 5 JEGYZET A pestiek hamarabb látták a gólokat, mint mi ÁRPÁSI ZOLTÁN ülünk A képernyő ELŐTT, nézzük a Görögország-Magyaror- szág barátságos szenvedést. A jégbe hűtött sör bekészítve a focihoz, legyen valami örömünk is ezen a nyálkás, mosolyta- lan, novemberi estén. Mi jól elvagyunk a hazai pályán, a fi­úk már kevésbé az athénin. Kínlódásukat elnézve, aligha­nem ők is inkább a sörre szavaznának, de késő. Bennünket már a jéghideg Dreher se frissít, nagyokat ásítunk, valami olvasnivaló után kellene nézni, vagy szunyálni egyet két sár­ga lap között. Telefoncsörgés hasít a szendergésünkbe. Pest­ről hívnak, ott is ugyanígy nézhet ki a mérkőzés, mert szent­ségei fővárosba szakadt családtagunk. AZTÁN HIRTELEN FELFORRÓSODIK A HANGULAT Athén ZÖld gye­pén. Pesten felkiáltanak: tizenegyes! Ám a mi képernyőnkön még nem ítélt büntetőt a bíró! Aztán mégis! Fél perc múlva újabb üdvrivalgás: góól! Nálunk Kenesi még csak nekifut. És tényleg gól. Folyik a pesti közvetítés: gurul a labda az oldal­vonal felé, de Rósa Dénes gyorsabb, utoléri. Pár másodperc múlva mi is meggyőződhetünk róla: tényleg fürge játékos ez a Rósa. Hogy a túróban van ez? Hát nem ugyanazt a Sport2-t látjuk? Van egy budapesti és van egy vidéki adás? Közben a képernyőn megjelenik az óra. Időt egyeztetünk. Pontosan négy másodperc késésben vagyunk Budapesthez képest. Amit ők látnak, azt mi csak négy másodperc késéssel látjuk. Ott már elkezdődött a meccs, itt még csak a Himnuszt játsz- szák. Ott már gól van, itt még csak nekifutnak. Ott már sár­ga lapot adnak, itt még csak felvágják. Ott már vége a mér­kőzésnek, itt még szurkolunk. az időeltolódásra nyilván megvan az elfogadható technikai magyarázat. Akkor is, a rohadt életbe! Hát már ebben is a fő­város mögött kullogunk? Nem nagy ügy, de legalább ilyen piti dologban nem lehetne egyszer fordítva? Arról nem beszélve, hogy Athén közelebb van Békéscsabához, mint Budapesthez. AJÁNLÓ Zarándokútra kelt KÖNYV Paulo Coelho már jól ismert a ma­gyar olvasók előtt, Zahír cí­mű könyve hosszú ideig vezette a toplistákat. A dél­amerikai szerző ezúttal arról ír, amikor 1986-ban elindult a Santiago de Compostella-i zarándoklatra. „Azokban a napokban — vallja — spirituá­lis érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket né­hányunk képes lehet megér­teni és irányítani, annak el­lenére, hogy mindez a leg­több halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rej­télyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet.” (y) Összefoglaló koncert cd Lerch Ist­ván eddigi munkássága összefoglalása­ként 2004. de­cember 29-én nagyszabású koncerttel lepte meg közön­ségét a Budapest Kongresz- szusi Központban, 50. Szim­fónia címmel. A koncert igazi meglepetése az volt, hogy a szerző külön erre az alkalom­ra újrahangszerelte legszebb dalait, mégpedig egy 60 tagú szimfonikus zenekarra. A koncert második felvonásá­ban zenésztársai, Koncz Zsu­zsa, Kovács Kati, Horváth Charlie, Malek Andrea és a Cotton Club Singers idézik fel Lerch pályájának főbb ál­lomásait, közös élményeiket. Ezeket a dalokat gyűjtötte össze és adta ki nemrég a szerző egy lemezen, (y) Legeza Péter* A Bank című könyv megmutatja, mire lehetünk büszkék Sok könyv jelenik meg manap­ság, és nehéz eligazodni köztük. Melyik értékes, melyik nem? Melyik érdemli ki, hogy hazavi­gyük és a túlzsúfolt polcokon helyet szorítsunk neki. Azok­nak, akik pénzügyi területen dolgoznak, ez a könyv olyan, amit haza kell vinni. Ott kell len­nie mindenkinek a polcán, hogy lássuk, minek is vagyunk a ré­sze, hogy érezzük, nekünk is azon a színvonalon kell dolgoz­nunk, amit ezek az épületek képviselnek, és hogy átéljük nap mint nap, milyen csodálatos körülmények között is tesszük, tehetjük dolgunkat. Azoknak pedig, akik nem a pénz világában dolgoznak, azért lesz érdemes birtokolni ezt az albumot, mert büszkék lehetnek arra, hogy olyan or­szágban él­nek, ahol ilyen csodás műalkotások szegélyezik léptük nyomát. Hogy az állandó roha­nás közepette csak meg kell áll­ni egy pillanatra, és máris egy más dimenzióba tudják helyez­ni magukat, ami nem más, mint a szépség, a hármónia világa. Ez a szépség örömet, büszke­séget, erőt ad ahhoz, hogy mi magunk is próbáljunk meg vala­mit a jövőhöz hozzátenni, mara­dandót alkotni. Elhitessük, hogy munkánk az elődök folytatása, kapcsolódik a múlthoz és elve­zet gyermekeink jövőjéhez. Meggyőződésem, hogy kör­nyezetünk igényessége, a ma­gunk igényessége környeze­tünkkel szemben kölcsönhatás­ban van munkánk színvonalá­val, teljesítményünkkel. Tudták ezt eleink is, és hála istennek, tudják ezt sokan ma is. Mert miről is szól ez a könyv azonkívül, hogy egy igényesen megszerkesztett, zseniális fotók­kal illusztrált album? Ezek az épületek, házak, a ház fogalmának minden jelleg­zetességével, amelyeknek szinte lelkűk van. Sugározzák maguk­ból a régmúlt tudását, a jelen múltat megőrizni vágyó gondos­kodását. A könyv nemcsak azért nagy­szerű, mert roppan precíz a technikai kivitelezése, hanem, mert érződik rajta készítőinek odaadása. Tudom, mert testkö­zelből volt szerencsém látni né­hány részének megalkotását, hogy mennyi munka, morfondí- rozás, türelem, lelemény kellett ahhoz, hogy a képek így készül­jenek el. Az is nagyszerű, hogy mennyi részlet, apró figyelem összpontosul bennük. Átlapoz­va a fotók sokaságát, láthatjuk, hogy nemcsak az épületek, ha­nem egy-egy apró részlete, az épületekben folyó munkára uta­lás is kidomborodik. Gratulál­nunk kell a fotós Bagyinszki Zoltán mellett a szövegíró Gerle Jánosnak és Szegő Györgynek is, hogy tömörségükkel és szak- szerűségükkel megfelelő hang­súlyt és egyensúlyt adnak a fo­tóknak, teljessé, egésszé vará­zsolva a mondanivalót. Külön öröm a három nyelvű szöveg, mely lehetővé teszi, hogy a vi­lág más részén élők is ízelítőt kaphatnak e piciny ország nagy kultúrájáról. Mindenképpen szeretném megköszönni mindazok támo­gatását, akik e könyv megjelené­sét segítették, létrejöttének útját egyengették. Az alkotók és tá­mogatók értéket hoztak létre, mellyel nekünk kettős felada­tunk van. Az egyik, hogy ma­gunknak is birtokolni kell egy- egy példányt és meg kell oszta­nunk az élményt családunkkal, barátainkkal, hazai üzleti part­nereinkkel. A másik, hogy kül­földi ügyfeleinknek is mutassuk meg, mi magyarok - sok más mellett - mire is vagyunk, lehe­tünk büszkék. (Elhangzott Bagyinszki Zoltán: Bank - Építőművészet Magyaror­szágon című könyvének bemuta­tóján, november 14-én, Budapes­ten.) *A szerző a GIRO Elszámolásforgalmi Rt. vezérigazgatója *

Next

/
Thumbnails
Contents